Ha valaki nem hallotta volna, kurva nagy szarban vagyunk. Veres Jani már mind a 100 trükköt kipipálta, sőt, néhányat többször is, de már semmi sem segít.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank és az Európai Unió dobott össze nekünk 20 milliárd euró hitelt, amivel éppen hogy elkerültük az államcsődöt. Ez 5800 milliárd forint. És ebből a kormány már lehívott 6,9 milliárd eurót (2000 milliárd forintot). Hova, mire költötték? Nem tudom. De nekünk kell visszafizetni.
Az IMF világosan megmondta, hogy cserébe mit vár el ezért a pénzért, de Gyurcsány-Veres nem lenne Gyurcsány-Veres, ha nem trükköznének. Nos, talán az IMF-el mégsem kellene. Ez nem a KISZ, Ferikém. Elvesszük a 13. havi nyugdíjat, de mégis megkapja mindenki, elvesszük a 13. havi fizetést, de mégis megkapja mindenki. Kiadási oldalt nem csökkentjük. Az IMF-elnök személyesen jött január 13-án Budapestre, (nem, nem a koronát próbálta fel a fejére!) tárgyalt is mindenkivel. Ráadásul azt nyilatkozta, hogy a magyar kormány határozta meg a feltételeket az IMF-el kötött megállapodás során:
"A szükséges kiigazítás a kiadási oldalra koncentrálódik, ami összhangban áll Magyarország GDP-arányosan viszonylag nagyméretű állami szektorának szűkítési igényével - áll a szándéknyilatkozatban, amely 2009-ben az elsődleges kormányzati kiadások (GDP-arányosan) két százalékos csökkentését irányozza elő.A szándéklevélben megfogalmazott kiigazítás keretében a kormány egyebek között vállalta, hogy 2009-ben a közszféra nominálbéreit nem emeli, kiiktatja a közalkalmazottak 13. havi fizetését, és 80 ezer forintban maximálja a 13. havi nyugdíjak folyósítását, miközben a korkedvezménnyel nyugdíjba menőknél megszünteti 13. havi kifizetést."
A hitelért megígért mindent Gyurcsány (vagyis egy trükk, kipipálva), aztán szép lassan elkezdett visszatáncolni belőle. Valószínűleg ezért is jött ide a "Valódi Főnök", személyesen. Majd elment. Gyurcsányék lehet, még fel is sóhajtottak: ezt megúsztuk, de csak éppen hogy.
Nos, akkor biztos nem fog örülni annak, hogy alig 3 hét (!) elteltével megérkezett Budapestre a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Unió delegációja a Magyarországnak nyújtott hitelkeret felhasználásának első, rendes felülvizsgálatára.
Csatakosra izzadhatott az éjjel Gyurcsány. "Felülvizsgálat"? Nem elég, hogy azt cincálja a sajtó (meg a blogok is), hova lett a 6 év alatt befolyt fél milliárdos bevétele az osztalékadóból, most még az IMF is elkezdi vizsgálgatni, hol is a lóvé? Közeledik a totális BUKÁS, csak az a baj, hogy nem csak Gyurcsány fog bukni, hanem az egész ország.
Persze, nem lenne teljesen korrekt csak és kizárólag Gyurcsány nyakába varrni a jelenlegi roppant súlyos helyzet. Elkúrták, ebben mese nincs. Olyan szinten, hogy ez minden gazdasági tankönyben benne lesz. És erre jött rá az elmúlt 60 év legnagyobb globális gazdasági válsága. A világ valamennyi országa, még Kína is megérzi a válságot. Csak nem mindegy, hogy az 5%-os GDP növekedés csökken "csak" 2%-osra, vagy a 2%-os GDP növekés zuhan le -3%-ra. Előbbi Szlovákia, utóbbi Magyarország ... a különbség érezhető.
Csányi Sándor OTP elnök szerint a válságnak 2011-re vége lehet. Heim Péter, Aegon Alapkezelő vezérigazgatója viszont máshogy látta, még január 19-én:
"ha a jelenlegi helyzet nem változik, akkor hamarosan 300 forintos euróval kell számolnunk. Sőt, 2011-12-re, amikor az IMF-hitelek visszafizetése esedékes az ország be is dőlhet, hasonlóan például Argentínához, ahol az 1997-98-as IMF-csomag után az ország 2001-ben jutott csőd."
Nos, a 300 forintos euró összejött.
Szóval útelágazáshoz érkeztünk. Két út áll előttünk. Maradunk a mostani, tesze-tosza, alibikormányzás útján, a "csak nehogy megbántsunk egy társadalmi csoportot, mert akkor nem szavaznak ránk" politizálás útján, vagy felütjük a "Hogyan lett Szlovákia az utolsóból az első, avagy praktikus kézikönyv minden elkúró miniszterelnöknek" című hiánypótló könyvet. És elkezdjük pontról-pontra mindazt megcsinálni, ami abban benne van.
Hiszen a meciári Szlovákián sajnálkozott még anno mindenki, de a Dzurinda-kormány rendbe tette az országot, most pedig Fico vasmarokkal fogja a gyeplőt.
Szóval Szlovákia vagy Argentína? Két részes lesz ez a poszt, először megnézzük mit csináltak a szlovákok, a következő részben pedig hogy mi is történt Argentínában 2001-ben.
Az ÉS készített egy interjút még januárban Győrffy Dóra közgazdásszal, aki "Gazdaságpolitika bizalom nélkül" című tanulmányában veti össze Magyarország és Szlovákia tapasztalatait és a reformpolitikák esélyeit, "a két posztszocialista ország eltérő útja tanmeseként szolgálhat a jövő gazdaságpolitikusainak".
Ebből jönnek az idevágó részletek. (Roppant tanulságos interjú.)
"Magyarországon szokás ugyan a szocializmus örökségével, a Kádár-rendszer iránti nosztalgiával magyarázni a nép reformellenességét, azt szoktuk gondolni, hogy emiatt utasítanak el az emberek mindenfajta változást, csakhogy ez a nosztalgia Szlovákiában talán még erősebb, felmérések tanúsítják, hogy ott még nálunk is többen kívánják vissza a szocialista rendszert. Nekik mégis sikerült egy olyan reformcsomagot megvalósítaniuk 1998 és 2006 között, aminek következtében már 2005-ben az év reformországának választották Szlovákiát. Vagyis még ilyen körülmények között sincs kizárva a reformok megvalósítása. Ráadásul Szlovákiát is erős politikai megosztottság, polarizáció jellemzi, az ottani politikai viták semmivel sem lélekemelőbbek, mint nálunk, még ha mi ebből többnyire csak annyit érzékelünk is, hogyan használják fel a kisebbségi ügyeket politikai népszerűség-hajhászásra. Tehát ugyanolyan polarizált környezet, ugyanolyan reformellenes választóközönség, és ott mégis sikerült.
(...)
- Ami, részben az újraválasztás biztosította, a korábbinál komolyabb bizalmi tőke, részben a kommunista utódpárt koalícióból való kimaradása miatt, a második Dzurinda-kormány számára - ahogy írja - egy jóval koherensebb jobbközép politika megvalósítását tette lehetővé.
- Úgy van, ez a 2002-ben megalakult kormány - minden külső kényszer nélkül - egy olyan radikális, a költségvetést rendbe tévő és a versenyképességet fokozó reformcsomagot vezetett be, amit még a nemzetközi pénzügyi szervezetek, a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank is túlzásnak tartott.
- Ami legalább nyolc kemény rendszerreformot, illetve reformértékű szabályozást jelentett egyszerre...
- Ezek csak az alapvető reformok voltak, de ezenkívül is több száz, ugyancsak reformértékű szabályt hoztak, amelyek együtt egy koherens rendszert képeztek, és az a filozófia húzódott meg mögöttük, hogy megéri dolgozni, és nem éri meg adót csalni.
- Melyek voltak a legfontosabb reformok?
- Először is megreformálták a kiadási oldalt, vagyis bevezették az egységes, egykulcsos, 19 százalékos adót, és - kivéve a gyerekek utáni adóbónuszt - eltöröltek minden kivételt. Ennek révén jelentősen csökkentek az adminisztráció terhei, és sokkal nehezebbé vált az adóelkerülés és az adócsalás, ami Szlovákiában ugyanolyan elterjedt volt, mint nálunk. Ugyanakkor új közpénzügyi törvényt alkottak, ennek köszönhetően ma Szlovákia rendelkezik az EU negyedik legszigorúbb költségvetési rendszerével. A költségvetési reformok mellett még különféle versenyképesség-növelő intézkedéseket is bevezettek, például könnyítettek a vállalatalapítás és a vállalatok megszüntetésének szabályain is.
Nagyon fontosak a munkaerő-piaci reformok: a munkaerőpiac rugalmasságának növelése érdekében például jelentősen szűkítették a szakszervezetek hatáskörét, és enyhítettek a foglalkoztatottakat védő szabályokon.
- Jól emlékszem, hogy a szakszervezetek jogosítványai vagy a munkavállalókat védő szabályok megnyirbálása nem váltott ki különösebb ellenállást, sem az alkotmánybíróság nem semmisített meg új törvényeket, sem igazán nagy sztrájkok, demonstrációk nem voltak? Viszont Kelet-Szlovákiában szórványosan voltak éhséglázadások.
- Igen, mert megnyirbálták a segélyeket is, a munkanélküli-járadékot is, és egyharmadával csökkentették a munkanélküli-ellátás hosszát, amit még aktív munkakereséshez is kötöttek. Ugyanakkor, mivel megemelték az áfát, a szegények az alapvető élelmiszerek árának emelkedése miatt kettős szorításba kerültek, hiszen kevesebb segélyhez jutottak és nagyobb kiadásokkal szembesültek. Ezekkel az intézkedésekkel a kormány véget vetett annak az állapotnak, hogy bizonyos feltételek mellett jobban megérte segélyért folyamodni, mint munkát vállalni, különösen, mert korábban mind a munkavállalót, mind a munkáltatót még hatalmas adók is sújtották. Az egységes, 19 százalékos adó révén olcsóbb lett a foglalkoztatás, a másik oldalon pedig nagyobb lett a motiváció a munkavállalásra, és a kettő találkozott.
- Vagyis ez kimondottan neoliberális reformcsomag volt, egy kereszténydemokrata kormány jobboldali, konzervatív értékeket megtestesítő reformcsomagja.
- Igen, és ezt ők következetesen végigvitték. A nyugdíjreform keretében például hárompilléres rendszert hoztak létre, és hatvankét évre emelték a nyugdíjkorhatárt. Ugyancsak a kiadási oldal rendbetétele, az egészségügy finanszírozási helyzetének javítása érdekében pedig bevezették a vizitdíjat és a kórházi napidíjat, és az addig állami kézben lévő egészségbiztosítási alapokat részvénytársasággá alakították át, önkéntes egészségpénztárakat hoztak létre, és önálló gazdálkodásra késztették a kórházakat.
- Ez az, amiről Bokros Lajos azt szokta mondani, hogy csak az egymással összehangolt és összekapcsolt reformok kritikus tömege képes valóságos és tartós hatást elérni. Amit a Dzurinda-kormány szinte stréber módon, afféle éltanulóként mind megvalósított.
- Abszolút, az oktatási reformon kívül mindent végrehajtottak, amiről az irodalomban olvasni lehet. A reformerek a 90-es években kutatóintézetekben dolgoztak, illetve amerikai szuperegyetemeken tanultak. Hatalomra kerülésükkor hihetetlen lelkesedéssel fogtak hozzá a változtatásokhoz. És hogy mennyire fontos a reformok közötti kölcsönhatás, összhang: nyilván az éhséglázadásokra is tekintettel, a megszorításokkal egy időben az igazságügyet is megreformálták, például megszigorították az erőszakos bűncselekmények büntetési tételeit. A reformcsomagot utána az eredmények is igazolták, szinte tankönyvszerűen megtörtént minden, amit a változásoktól vártak: hihetetlenül felfutott a növekedés, húszról nyolc százalékra csökkent a munkanélküliség, és az infláció is jelentősen mérséklődött. Ez az erős gazdasági teljesítmény pedig hozzájárult Szlovákia nemzetközi presztízsének emelkedéséhez. Olyannyira, hogy 2005-ben a Világbank az év reformországának választotta."
Sajnos vizuális típus vagyok, így leírva, hogy "éhséglázadás", nem hangzik annyira súlyosan, mint amilyen valójában. Szerencsére találtam egy elég kemény jeleneteket tartalmazó riportot a kelet-szlovákai eseményekről, és milyen meglepő, pont a TV2 Napló adta le még 2004-ben. Ezekkel a képsorokkal pedig át is evezhetünk Argentínára, de az már a következő rész témája ...
/A videót nem azért tettem ide, hogy elterelje a kommenteket a témáról, kérem mellőzni a pejoratív, CENZÚRÁZVA népcsoportról szóló kommenteket/