Például Albert monacói herceg nem. Pedig kurvára meg akarta, legalábbis ez derül ki Havas Henrik új könyvéből, mely Molnár "semmiheznemértek" Anikó személyes, önéletrajzi vallomása a fiatalkoráról. Mese habbal, a Tanár úr tollából.

Mikor anno elkészült a könyv Annácskáról, azt mondtuk oké, felkapott ribanc, pofátlan Havas, szép pár, jó reklám, biztos siker. Aztán pont egy éve, hogy Henrik maga mellé vette az akkor futó Aktmodellel 15 perc hírnevet szerző Edót aszisztensnek, mondván, hogy a hölgyemény tehetséges és a médiában szeretne dolgozni. Mi pislogtunk párat, és a lehető legtermészetesebb módon a lelki szemeink elé kúszott az irodájában szőke picsát csöcsörésző, kávét kevergető műsorvezető látványa. Nem vagyunk olyan naivak, mint Havas felesége, na.

Nade vissza Anikóhoz. Ugye cikkeztek sokat arról tavaly nyáron, hogy egy petákja sincs kajára, és hogy elmaradnak a modelfelkérések, és befuccsolt az erotikus showja is. Annyira szarban volt, hogy a TV2 nagykegyesen, jógázsiért szervezett neki egy hetes valóságshowt, melyben Anikó munkát keresett(LOL) Londonban. Mehetett volna egy fodrászhoz hajmosónak, vagy vigyázhatott volna egy zsidó család kölykeire. Komolyan mondom, a műsor semmirekelőbb volt, mint Hargitai Bea kolumbiai szerencsétlenkedése. Végül egyik meló sem volt kedvére való, úgyhogy csináltak pár aktot róla odakint is, majd hazakullogott, hogy még nagyobb csöcsöket töltessen magának a pénzéből. Végül a drabális Ő-ről kb. akkor hallottunk utoljára, mikor teljesen véletlenül besétált egy löttyre, a csúfos véget ért Bár 2.0 tök üresen kongó kávézójába, hogy világi cimbiként beszélgessen az ott unatkozó versenyzőkkel.

De Anikót nem olyan fából faragták, hogy csak úgy eltűnjön, és mivel a rendes munka büdösebb neki, mint egy lyukóvölgyi visszaesőnek, hát kitalált mást, amiből összekuporgathat  egy seggfelvarrásra valót. Összefogott a taperolóssal, és megírják a Molnár Anikó's Real Life-ot. Lesznek benne olyan könnyen emészthető fejezetek is, mint amiben a hősnő elmeséli, hogy bizony anno egy gazdag férfi bérelt neki Pesten egy kira lakást csak azért, hogy  heti párszor feljárhasson leszivatni a gecit az agyából  De tartalmaz majd olyan csodás fantáziáról tanuskodó történetecskét is, mint mikor a monacói herceg kísérte haza egy buliból Pomázra.

Úgy gondolom ez lesz az a könyv, amely után Henriket átrakhatjuk a komolytalan, meghülyült öregek skatulyájába, Benkő Dániel és Paudics Béla mellé, hogy aztán 10 év múlva egy rózsával a szájában, a Mónikában kérje meg egy dupla D-és szőke pornósztár kezét.

Nade, álljon itt a lényeg, az igaz történet, a botrány, a szenzáció: Molnár Anikó és Albert Herceg titkos románca.

Nem emlékszem a lányok nevére. Hétvégeken együtt mentünk bulizni, de különösebb kapcsolat nem volt köztünk. A bulizás igazán nem állt sokból, táncoltunk, piáltunk, berúgtunk, aztán hazamentünk. Pasizásról nem nagyon volt szó. Tényleg elit helyekre jártunk, és aki visszaemlékszik a kilencvenes évek közepére, végére, az nagyjából tudhatja milyen fazonok mozogtak az éjszakában. Festett hajú, pénzes, kiélt fejű gazdagok, meg pár alak az alvilágból. Mondom, pasizásról szó se volt. Berúgni sem volt nehéz, általában vagy meghívtak minket egy italra, vagy a ház állta. 1999-ben gyakran megfordultam a Római parton. Az egyik helyet különösen kedveltem, mert a tulaj az egyik csajnak volt a pasija és ott tényleg majdhogynem otthon érezhettük magunkat. Egy kifejezetten elegáns helyről van szó, igazi mediterrán hangulatot adott a környezet, az ülőgarnitúrától a speciális bejáratig. Azt hiszem, nem túlzás, hogy tényleg jól néztem ki abban az időben. Magas lány, vállig érő barna hajjal, tényleg jó lábak, a cici is rendben volt és bár pénzem akkor se volt, de volt egy pár ruhám, amit azért fel tudtam venni.

Jött egy telefon, hogy hétvégén össze kellene hozni egy rendes társaságot, mert valamilyen hivatalos ügyben Budapesten tartózkodik Albert, monacói herceg, és a súlyos, megerőltető tárgyalások után bulizni akar. A tulaj azt mondta, hogy szeretné, hogy normális és „szép” emberek társaságában töltse az időt. Emlékszem, hogy fekete minit vettem fel, persze magas sarkú cipőt és nem kellett a kis Polskimat se beindítani, mert értem jött az egyik barátom barátja. A Rómain már jó sokan voltak, de a herceg nem kapkodott. Éjfél már elmúlt, amikor a tömeg fölmorajlott, mert megérkezett maga Albert. Én a társaságommal elég jó helyen ültem, közel a bárpulthoz és nem messze a hercegnek lefoglalt VIP saroktól. A hercegben nem sok hercegi volt. Olyan tízfős sleppel jött, elsőre alig ismertem fel. Annyit lehetett látni, hogy egy csomóan körbe vesznek egy öltönyös, kopaszodó embert, aztán amikor közelebb ért, akkor már tényleg fel lehetett ismerni. Mit mondjak, nem egy nagy szám. Tisztára olyan, mint egy könyvelő. A legtöbb amit el tudok róla mondani az az, hogy szép szemei vannak, de hát a hercegi családban mindenkinek szép szeme van. Caroline és a Stephanie szemei is gyönyörűek. Megjegyzem, Albert már az érkezése előtt jócskán ihatott, ez látszott rajta. Egy darabig az asztalánál ült és ivott, aztán elment táncolni. Eszméletlenül nyomultak rá a lányok, lehet, hogy azt hitték, hogy holnapra már hercegnék lesznek. Az Albert tényleg laza volt, ledobta a zakóját, a nyakkendőjét, kigombolta az ingét és próbált mulatni. Én az egyik zenészbarátommal olyan hat-hét méteres távolságból figyeltem, nem volt semmi, ahogy nyomult az Albertre az a rengeteg csaj. Éppen jókat röhögtünk, amikor a haverom azt mondta, hogy – Te, a herceg téged néz! – Á, mondtam, ez hülyeség, de tényleg engem nézett. Aztán odajött hozzám, ami már önmagában is zavarba hozza az embert, de a haverom is gyorsan lelépett.

Albert bemutatkozott és megkérdezte, hogy megyek-e táncolni. Úgy összeszartam magam, hogy zavaromban egyből rávágtam, hogy nem. Aztán persze csak-csak elmentem vele táncolni. Máig emlékszem, hogy Lou Bega, Mambo No. 5 című számára táncoltunk. Azóta CD-n is megvettem. Néha hallom a rádióban is és jókat vigyorgok, mert azért mégiscsak erre a számra táncoltam a monacói herceggel. A szám után mondtam, hogy szeretnék leülni, így aztán helyet foglaltunk abban a bizonyos VIP sarokban. Kérés nélkül is hordták a pincérek a koktélokat és az én hercegem ivott is rendesen. Tulajdonképpen az a leghelyesebb kifejezés, ha azt mondom, hogy szeretetre méltó volt. Olyan kis helyes. Mint pasi egyébként egyáltalán nem érdekelt, de értékeltem, hogy udvarias volt és az akkori, még a mainál is szarabb angolom se zavarta. Lassan már éjjel kettő volt, amikor mondtam neki, hogy van egy kis baj. A helyzet ugyanis az volt, hogy az, aki engem kocsival hozott, az megígérte ugyan, hogy hazavisz, de időközben lelépett, gondolta, majd az Alberttel megoldom a problémát. Még egy nyavalyás táskát se hoztam magammal, pénzem általában sem szokott lenni, de aznap este tényleg egyetlen forint se volt nálam. Ismerős nem volt, taxira nem tellett, úgyhogy amikor az Albert megkérdezte, hogy mi a baj, elmondtam neki, hogy nekem valahogy haza kellene jutni. Addigra viszont már neki is volt egy terve, ami nagyjából egészében abból állt, hogy felmegyek vele a Hiltonba, és ott aztán egy jó nagyot kefélünk. Kereken meg is mondta, hogy most megyünk a Hiltonba, mire én azt mondtam, hogy nem, mert én Pomázra kell, hogy menjek.

Láttam az arcán, hogy csodálkozik. Nyilván elég ritkán hallja azt a szót, hogy nem. Mondtam neki, hogy nekem minél előbb ágyba kell kerülnöm, méghozzá otthon, mert másnap egy szépségverseny válogatásán kell részt vennem, ahhoz pedig rendbe kell, hogy szedjem magam, ruhát kell váltanom otthon, stb., stb. Lassan megértette, hogy nem lesz semmi a dugásból a Hiltonban, ennek ellenére teljesen nyugodt hangon közölte, hogy – No problem! – és elindult megszervezni az utazást Pomázra. Számítottam egy taxira, vagy valamilyen hivatalos autóra, de nem így történt, hanem az, hogy Albert kézen fogott és szép lassan elindultunk egy mocskosul nagy fekete Limuzin felé. A tömeg szétvált és isten bizony olyan volt a jelenet, mint a filmekben. A herceg elvonul a választottjával, az alattvalók pedig… hát az alattvalók többségében azokból a csajokból álltak, akik tényleg voltak olyan hülyék, hogy azt higgyék valamelyikük másnap reggelre hercegné lesz. Nem túlzás, de képesek lettek volna megölni. Már amikor az Albert mellett szürcsölgettem a koktélokat, már akkor gondoltam arra, hogy ha nem muszáj nem megyek ki pisilni, mert ezek a csajok engem megtépnek. A Limuzinban Albert fogta a kezem, miközben a sofőr – persze angolul – az útirány iránt érdeklődött. Elég röhejes volt bediktálni, hogy Pomáz, ilyen-olyan street. Aztán az volt még felemelő, amikor a Limuzin elé kanyarodott egy rendőrautó, villogó lámpákkal. A sofőr CB-n dumált a zsarukkal, akkor derült ki, hogy magyar. Mondtam is neki, hogy maga tényleg magyar, mire azt válaszolta, hogy mégis mi lenne, ha nem magyar. Aztán lassacskán elindultunk Pomázra, együtt Albert monacói herceggel.

A herceg egy idő után meglepő és mulatságos tettre szánta el magát, szépen hátra hanyatlott a feje és tátott szájjal hortyogni kezdett. Nem azért, mert egy hercegről van szó, de szerintem bármelyik férfitól kiábrándító, amikor úgy nyaklik hátra a feje, mint a Mr. Bean macijának. Azt is szerencsém volt látni, milyen a hercegi nyál, amely kicsit lassan, de biztosan csordogált kifelé őfelsége ajkai közül, megcélozva az inget. Ha lett volna nyakkendő, akkor az lett volna a célpont. Egyébként a hercegi horkolás nem sokban különbözik egy átlag férfi horkolásától, a kérdés persze az, hogy miről álmodik ilyenkor a herceg. Már útközben tudtam, hogy nem feltétlenül akarok a házunk előtt kiszállni a Limuzinból egy vakolatlan ház roskatag kerítése kissé illúzióromboló. A gond az volt, hogy a Limuzinban ott volt, mármint előttünk ült az Albert titkára, és ő meg a sofőr erősködött, hogy márpedig a ház kapujáig kell engem kísérni, mert így szólt a parancs. Mondtam, hogy erről szó sincs, én majd kiszállok a főúton. Gond egy szál se, Albert alszik mint a bunda. Megérkeztünk, kiszálltam, a sofőr kinyitotta az ajtót és a monacói herceg abban a pillanatban fel is ébredt. Körülnézett, pillanatok alatt tájékozódott, kiszállt, odajött hozzám, és nemes egyszerűséggel szájon csókolt. Még az asztalnál a Rómain elkérte a telefonszámomat, és búcsúzóul megismételte, hogy délután háromkor hívni fog, mert bár nagyon be van táblázva az ideje, másnap este mindenképpen szeretne velem találkozni. Rendőrautó és Limuzin el, én meg battyogtam a tűsarkú cipőben fölfelé, a házunk irányába. Rohadtul fájt a lábam, de már alig vártam, hogy elmeséljem az anyámnak azt, hogy Albert monacói herceg hozott haza. Felébredt, mondtam neki, hogy – Anya, képzeld el, hogy az Albert monacói herceg hozott haza! – Mire ásított egyet, és mondta, hogy persze, holnap majd megbeszéljük.

Aludtam valamennyit, aztán reggel nyolckor összekaptam magam és a kis Polskimmal elkocogtam a Kongresszusi Központ parkolójáig. A szépségversenyre jelentkező lányokat onnan busszal vitték föl a Normafához egy szállodába. El lehet képzelni milyen a hangulat egy válogatás előtt. A csajok úgy csinálnak, mintha imádnák egymást, miközben mindegyikük meg tudná fojtani a másikat egy pohár vízben. Borzasztóan nyomasztó tud lenni, amikor az ember szíve szerint mindenkinek úgy külön-külön elmesélné, hogy előző nap este Albert monacói herceg fuvarozta haza Pomázra. De ilyet nem lehet elmesélni, és ez szörnyű! A válogatáson továbbjutottam, fél háromkor már túl is voltam az egészen, de hát időbe telik, amíg minden lány összeszedi magát és elindulhat végre a busz. Ültem a buszon, néztem az órámat, és tudtam, hogy mindjárt csörög a mobilom, és úgy is történt.

Albert azt mondta, hogy Hi! És én is azt mondtam, hogy Hi! Albert megkérdezte, hogy sikerült a válogatás. Mondtam neki, hogy jól, mert továbbjutottam, erre a herceg azt mondta, hogy gratulálok. Aztán még azt is mondta, hogy nagyon szoros a programja, pont annyira szoros, mint ahogy tegnap mondta, de este azért még telefonál. Aztán este lett, néztem az órámat és azon gondolkodtam, hogy a három óra nulla-nulla perckor csörgött a mobilom úgy, ahogy megígérte, akkor most este is csörögni fog, aztán nem csörgött. Azóta se láttam élőben Albert monacói herceget, akiről egyébként azt hallottam valamikor a rákövetkező napokban, hogy egy Andrássy úti mulatóban szórakozott egy luxuskurvával, aki megjegyzem, tényleg nagyon csinos volt akkoriban, viszont mostanra már eléggé lepukkant.

UPDATE: És igen, Stallone-t sem hagyta hidegen a pomázi szőke szépség brutális szépsége. Kattintva bejön nagyban: