Tisztára, mint a Rózsák háborújában ... 20 évig húzta az SZDSZ, ebből 10 évig kormányon ...

Elején, a kamaszkorban, mikor még üde, tiszta és szemérmes volt, utálta és megvetette a későbbi férjét.  Aztán elkezdtek kokettálni, majd szégyenlősen járni. Kis idő múlva összeházasodtak, a mézeshetek elmúltával pedig megkezdődött az iszapbirkózás,  hogy most akkor a férj irányítja a feleséget, vagy a feleség a férfit. A közös mutyizások egymáshoz láncolták őket, bár egymás háta mögött mindkettő ócsárolta a másikat. A válás nem enyhítette a feleség gondjait, el is váltak, nem is váltak, házas is vagyok meg nem is ... de a temetés pontott tesz az agónia végére.

Nagy utat járt be az SZDSZ ... kőkemény antikommunista ellenzéki pártból lett 2 év alatt Charta-alapító, ahol már együtt meneteltek az MSZP-vel a fasizmus ellen. A szégyenlős kislány kezdett odapillangatni a torz, eddig leköpött-lenézett-megvetett kérőjére ... és engedte, hogy az megfogja a kezét már az első randin.
Két évre rá, 1994-ben váratlanul egybe is keltek. AZ MSZP-nek megvolt a parlamenti többsége, így nem volt nyomós oka a házasságnak, de mégis összekötötték a jövőjüket. Az első MSZP-SZDSZ koalíciónak így 2/3-os többsége lett. Döbbenet, de nem állt meg élet ettől, nem lett vége a demokráciának. Az SZDSZ, mint egy jó feleség a női praktikáival irányította a behemót férjet, közben meg forgatta a szemeit ... te jó ég, ezzel kell élnem? de az országért (és a pártért) megteszem ...!

1997-ben jött az első közös lebukás, egy kis mutyizás, a Tocsik-ügy, bele is buktak. Szűkös esztendők jöttek, szerényen bár, de kihúzták a négy évet ellenzékben.
2002-ben nagy meglepetésre győztek, és mivel az MSZP-nek most már tényleg szüksége volt a parlamenti többséghez az SZDSZ-re, így a feleséget egyre jobban elkapta a gépszíj ... ezt is kérte, azt is kérte, ez így legyen, ez úgy legyen ... különben válok ... és akkor tudod ki jön ... a Zorbán! A szegény férj mindent megadott az öregecskedő feleségnek, oktatási tárcát, gazdasági tárcát, állami cégeket, mindent, amit csak kért.
A második, és csodálatosnak ígérkező nászutat szörnyű hír árnyékolta be, a férjúrról kiderült, hogy nem egészen makulátlan a múltja. A feleség csak sírt, csak sírdogált, a válás is megfordult a fejében, de győzött a hideg logika, és a félelem a szegénységtől, magánytól ... jaj, hát D-209-es volt ... de miénk 4 minisztérium, pedig csak 19 képviselőnk van ... és különben is, mi vezetjük a háztartást, bár a férjem azt hiszi, hogy ő ... szegény naív bolond ...

2004-ben azonban a feleség új férjet talált magának. A régivel ugyanis nem voltak megelégedve, így a "Családdal" összefogva gyorsan kitették a meleg, családi fészekből. Az új, fiatal férj azonban  fondorlatos tervet szőtt a fejében ... olyan sok gond van az asszonykával, nem tudja hol a helye, kér, követelődzik, zsarolgat ... mi lenne ha lecserélnénk az asszonyt? A "családban" van még pár ígéretes ara, főleg az én jelöltem. A Jani cimborám tökéletes lesz ...
2007. március 31-én Kóka Jánost választották meg az SZDSZ elnökének. De a csodálatos mézes évek helyett, ahelyett, hogy egymás tenyéréből ettek volna, más irányba fordultak a dolgok ... Jöttek a botrányok sorban, mivel a feleség csak a férjnek tetszett, a többi lakó viszont egy pökhendi nagy seggfejnek tartotta, aki ráadásul pofátlanul tenyérbemászó is volt.

A sok összeveszés-kibékülés aztán egyszer csak véget ért. Tényleg elváltak. A válás megrázta a feleséget. Vágyakozva nézett vissza a családi házra ... és minden kérését teljesítette a volt férjének. Hiszen jó viszonyban maradtak, ők már összetartoznak, az idők végezetéig. Vagy amíg a halál el nem választ ... ami már nincs is messze.

Ezzel a klippel emlékezek meg egy nagy rendszerváltó törpepárt párt kimúlására.
(zene: "Nem tudja" című szám a FISH!-től ... Halas cimborám biztosan nem az SZDSZ-ről írta a szöveget, de telitalálat, akár az MSZP-sek is énekelhették a koalíciós egyeztető tárgyalások közben)
 


Retkes Attila, az SZDSZ új elnöke bizony nagy slamasztikában van, Ő nem egy Gyurcsány, hogy visszahozza a szarból a választást, akarom mondani bejutást. Neve, tapasztalata nincs, belejönni a politikába, menet közben megtanulni biciklizni, na erre meg végképp nincs idő.

Lényegében korrupcióval gyanúsította meg az SZDSZ-frakció tagjait ... ehhez pedig bizonyítékok is kellenek, különben a célba vett személyek jogosan háborodnak fel. Ha pedig Retkesék előjönnek a bizonyítékokkal, akkor maga alatt vágná a fát, hiszen mindenki jogosan mondhatná, hogy na tessék, íme, tényleg tele van az SZDSZ korrupciós ügyekkel.

Sok mozgástere nem nagyon van ... Az, hogy agyonalázta Kókát, nagy tapsot ért, de ha Kóka visszatámad, itt vér fog folyni. Kóka egyből jelezte, hogy a nyilvános megaláztatása után sem kíván lemondani a frakcióvezetői poszról, "politikai szempontból sem történt változás, tovább kell folytatni a válságkezelést." Vajon politika tantárgyból ennyire ostoba Kóka, vagy mi lehet a motiváció? Milliárdos, ahelyett hogy kortyolgatná valahol a koktélokat, sorban szedi be a jobbhorgokat. Annyire kell neki ez a frakcióvezetői poszt? Tényleg a mentelmi jog lehet az indoka? Vagy a "válságkezelés", az ország sorsa lebeg a szeme előtt? Mu-ha-ha ...

De KókaKobold mondott még cifrábbat is:
"Szomorúan látom azt, ami az elmúlt hetekben és a mai napon történt az SZDSZ-ben. Attól tartok, hogy a mai rendezvény hangulata, a lámpavasazás és Retkes Attila beszéde miatt 20 éve az SZDSZ-ben dolgozó tagok sorozatban fognak kilépni a pártból."

Látjátok, ezért nem szép dolog lámpavasazni (melyik betyár volt az?! vallja be!), mert elszomorítja KókaKoboldot, és kiüldözi a tagokat az SZDSZ-ből ...

Pető Iván, nagy öreg is évek óta hallgatott, de tegnap ő is kinyitotta a száját. Bele is vert gyorsan néhány szeget az SZDSZ koporsójába:

"Ez és az, amit Fodor az elveszett EP-választás óta művelt, nem csupán pártvezetői alkalmasságát kérdőjelezi meg, hanem morális kérdéseket is felvet. Fodorról kiderült, hogy nem volt más, mint "egy politikai lufi.

Nem volt olyan elnökjelölt, akire akárcsak fenntartásokkal is szavaztam volna, ahhoz pedig, hogy a megválasztott elnök az SZDSZ nevében bocsánatot kérjen a magyar néptől az SZDSZ megalakulása óta eltelt, esendőségekkel és hibákkal, vagy ha úgy tetszik bűnökkel tarkított, de mégiscsak az SZDSZ eredeti céljai közül jó néhány megvalósulását hozó két évtizedért, nem adom a nevemet.

Az SZDSZ, mostani állapotától függetlenül, mégiscsak sokkal inkább az én pártom, mint Retkes Attiláé."

Így kell nyomatni, vastagbőrrel. Nem kérek bocsánatot, nem lépek ki a pártból, az elnök úr meg kapja be ...

Mi lenne a teendő, mi a minimum, ha Retkes komolyan beszélt? Azonnal lemondatni a több száz SZDSZ-es felügyelőbizottsági tagot, Székely Gábort a Szerencsejáték Rt. éléről és lefelé az utolsó szabaddemokrata emberig, akik pozícióban vannak. Majd jöhet a kiugrás az álkoalícióból, és az előrehozott választás. És akkor kiderül, hogy Retkes Attila milyen politikus is igazából ... bár szerintem ezt már sosem tudjuk meg.