Mintha nem lenne elég a forróság, az Ab is kiosztott tegnap egy nagy pofont.

Nem tartható népszavazás a képviselők költségtérítéséről az Alkotmánybíróság (Ab) keddi határozata értelmében.

Az Ab határozatában emlékeztetett arra, hogy az Országgyűlés 2009. június 29-én olyan törvényeket fogadott el, amelyek érintették az elrendelt népszavazás tárgyát. E törvények elfogadása a testület szerint olyan jelentős változásnak tekintendő, amely utólag érdemben befolyásolta a kérdés népszavazásra bocsáthatóságát, ezért az Alkotmánybíróság az Országgyűlés határozatát megsemmisítette, és az Országgyűlést új eljárásra utasította.

Egy határozat - csalódott sóhajok és ökölbeszorított kezek ezrei

Az érzés - leírhatatlan

A hangulat - hagy némi kívánnivalót maga után.....

Hosszú hónapok, évek óta néztük, láttuk, kényszerűségből tűrtük, hogy a képviselők tömik a zsebüket költségtérítés címén. Az egyik nem ül be a felesége mellé, hanem inkább külön autóval utazik Budapestre és vissza mindennap, a másiknak van lakása a fővárosban, mégis kap albipénzt, a harmadik meg ezt is, azt is felveszi, de kivétel nélkül mindegyik pofátlanul megmagyarázza... Ez ment már nagyon régóta, mikor az ismeretlenségből előlépett egy 43 éves, négygyermekes nyíregyházi asszony, és azt mondta: "Ebből elég!" Ő volt Seres Mária. Körülbelül egy éve, tavaly nyáron nyújtott be népszavazási kezdeményezést az Országos Választási Bizottsághoz. Az engedélyt megkapta, ezután időt és fáradtságot nem sajnálva belefogott az aláírásgyűjtésbe. Számtalan segítőjével a négyhónapos gyűjtési időszak alatt 591.748 aláírást szedtek össze a "Egyetért-e Ön azzal, hogy az ország­gyűlési képviselőknek csak a bizonylattal alátámasztott elszámolható kiadásai után járhat költségtérítés?" című kezdeményezésre.

591.748 ember.

88.608-al több, mint amennyien a kormánypártra szavaztak az EP-választáson.

58.038-al több, mint Bács-Kiskun megye lakossága.

Kereken 591.748 fővel több a semminél.

Na, őket sikerült lenézően kiröhögni. Az aláíró egyetemista fiúkat és lányokat, kockafejű mérnöktől a loncsos hajú bölcsészlányig; a irodában/boltban/gyárban dolgozó, GDP-termelő nőket és férfiakat, akik nevelik, vagy éppenséggel még csak tervezik a jövő nemzedékét;a kisnyugdíjból tengődő nagymamákat és nagypapákat, akik már nem hisznek a Kossuth-rádiónak.

Ők ismét leckét kaptak: hiába próbálkoznak, semmit nem ér a szavuk. Tojnak rá a hatalmasok, bebizonyították.

Először a magyarázófenomén Göndör Pista által benyújtott, majd nagykoalícióban megszavazott átkereszteléssel, amelyről bizony messziről bűzlött, hogy csak és kizárólag a népszavazás elkerülése megúszása miatt hívták életre. (Az igazán a véletlenek játéka, hogy közben bakiztak a képviselők, és meg is emelték a pénzüket. )

Ezután az Alkotmánybíróságon volt a sor, hogy döntsön: lehet-e népszavazást tartani olyasvalamiről, ami papíron már nem is létezik?

Ők pedig döntöttek.

Hogy most elégedetten dőlnek-e hátra a karosszékben, azt nem tudom.

Viszont remélem, hogy a harcnak nincs vége,  és a következő csatát Seres Mária és a nép nyeri.