Élet és Irodalom, nyílt levél a Magyar Televízió alelnökéhez:

2009. október 12-én a Ma reggel adásába meghívták Vona Gábort, a Jobbik elnökét. A műsorban Vona kifejtette szélsőjobboldali nézeteit. Az európai demokráciákban nem adnak teret a szélsőjobboldali propagandának, hanem igyekeznek elszigetelni a neonácikat. Követeljük, hogy az adófizetők pénzéből fenntartott közszolgálati televízió ne terjessze a szélsőséges, rasszista nézeteket.

Balla Zsófia, Báthori Csaba, Békés Pál, Bojtár Endre, Borbély Szilárd, Daróczi Ágnes, Fabó Kinga, F. Liska Tibor, Forgách András, Forgács Zsuzsa, Garaczi László, Horváth Dávid, Kálmán C. György, Kántor Péter, Kemény István, Lángh Júlia, Nyéki Károly, Pályi András, Parti Nagy Lajos, Petőcz András, Radnóti Sándor, Rapai Ágnes, Sándor Iván, Schein Gábor, St.Auby Tamás, Szilágyi Ákos, Szilágyi Sándor, Takács Zsuzsa, Tamás Gáspár Miklós, Tarczali Andrea, Tábor Ádám, Tóth Gábor, Tóth Krisztina, Török Tamás, Ungváry Rudolf, Valachi Anna, Vári György, Várnagy Tibor, Vető János

Az említett Vona szereplés videója itt megnézhető.

Mondhatnánk, hogy a szokásos balliberális nyavalygás, mondhatnánk azt is, hogy a közszolgálatiság és pártatlan tájékoztatás számukra azt jelenti, hogy ők döntik el, hogy ki és mi fér bele ebbe a kategóriába.

Amíg a Jobbik 1%-os pártocska volt, nyugodtan hivatkozhattak arra, hogy a parlamenten kívüli pártoknak ennyi figyelem, tér és adásidő jár. Oké, tiszta sor.

De az EP választás felborította ezt a kényelmes, nyugis állapotot. Mit kezdjünk, mi legyen a Jobbikkal? Ugyan még mindig parlamenten kívüli párt, de kapott 12%-ot, és van 3 EP képviselőjük. Adjunk hírt róluk vagy ne? Szerepeljenek a híradóban vagy ne? Tényleg attól függ egy "hír" sorsa, hogy az abban szereplő pártnak hány parlamenti helye van?

Ha tudósítunk a Jobbikról, készítünk velük interjút, meghívjuk a tv stúdióban, akkor jön a fenti nyílt levél. Ha pedig marad az elhallgatás, akkor pedig semmibe veszünk fél millió választópolgárt.

Ez annyira nagy dilemmát okozott a felelős szerkesztőknek, hogy össze is ugrottak egyik este, az EP-választások után, ahol az Antagon médiablog vitaestjén próbáltak együtt választ keresni az új helyzetre:

-Mit kezdjen a magyar média a radikális-rasszista, az EP választáson három képviselői helyet szerző Jobbikkal?
-Egyáltalán kell-e valamit kezdeni a sok szempontból szélsőséges párttal, vagy épp olyan bánásmód illeti meg őket, mint a többi listát állító, parlamenti vagy parlamenten kívüli pártot?
-Hangot kell-e adni programjuknak, nézeteiknek, el lehet-e, és ha igen, érdemes-e elhallgatni őket?
 
Csemege a vitaesten elhangzottakból (érdekes, hogy nyáron ez nem keltett nagy visszhangot):

Gavra Gábor, Hírszerő

"A Hírszerzőben vannak viták a Jobbik szerepeltetésével kapcsolatban, így egyelőre még nincs kialakult szerkesztőségi álláspont. Három külön területen érdemes vizsgálni a Jobbik szerepeltetését. „Nincs pardon” a Jobbik központi témáiban: „nem lehet a Jobbiknak lehetőséget adni arra, hogy akár interjúban, akár publicisztikában kifejtsék a véleményüket az ún. cigánybűnözésről, a nemzetközi zsidó nagytőkéről vagy a magyarországi kínaiakról. Az ilyenfajta megközelítéssel nem lehet vitába szállni, mert ha vitába szállunk vele – lehet akár 60 százalékos is a Jobbik –, azzal morálisan emeljük azonos szintre ezeket a témafelvetéseket ugyanezeknek a társadalmi problémáknak a civilizált megközelítésével. Ennyire nem lehetünk posztmodernek. Más kérdés, hogy meg kell-e kérdezni a Jobbikot semleges vagy szakpolitikai kérdésekben, ez ügyben a Hírszerző szerkesztősége sem egységes. (..)
Van olyan terület is, ahol a Jobbik a média „szövetségese” – ilyen például a pártfinanszírozás kérdése. Ezekben az esetekben nem hallgathatjuk el, hogy a Jobbiknak pozitív szerepe van."

Stumpf András, Heti Válasz

"Valamilyen egészen furcsa médiafelfogás rajzolódott ki ebből a vitaindítóból. Olyan, mintha hatalom lenne a kezünkben, mintha eldönthetnénk, hogy milyen teret biztosítunk a Jobbiknak – nincs így. Nem 1972-ben vagyunk pártértekezleten, hogy megmondjuk, kit, mit lehet karanténba zárni. Senkinek nincs olyan hatalma, hogy ha nem beszél valamiről, akkor az nincs. Főleg úgy, hogy van kuruc.info. A Heti Válasz onnantól kezdve, hogy „érdekesek kezdtek lenni”, foglalkozott a Jobbikkal, és ezen túl is foglalkozni fognak velük.(...)
Nem lehet elhallgatni őket, egyszerűen a saját belátásunk szerint, a súlyuknak megfelelően be kell róluk számolni. Az elhallgatás ráadásul nagyon jó téma is volt a Jobbiknak. Azt, hogy a Jobbik vállalhatatlan, publicisztikában meg lehet írni, az újságíróknak pedig inkább arról kellene vitatkozniuk, hogyan lehetnének jobb újságírók."

 
György Bence, TV 2 Tények

A kereskedelmi tévében a Jobbik választások előtt nem szerepelt túl sokat, a Magyar Gárdát pedig egyenesen reális veszélynek tekintették a szerkesztők. Nem voltam meggyőződve arról, hogy ebből nem lesz minden második faluban cigányverés. (..) A TV2-nek nem dolga bizonyos határon túl, hogy beszámoljunk egy pártról. Ha egy pártnak olyan gondolatai vannak, amiket nem tudunk elfogadni, arról majd eldöntjük, hogy hogyan számoljunk be. Az sem fér bele, hogy Jan Slota minden nap üvöltse nálunk a magyarok bűneit, pedig érdekes, biztos néznék is sokan, mégsem adjuk."

Erdélyi Péter, Blikk

"A Blikkben ha kimondva nem is, de a gyakorlatban az volt az álláspont, hogy a Jobbikkal nem foglalkozunk, ez a választások után is így marad. Nincs velük kapcsolatban semmilyen kötelezettségünk. Ha meg az olvasók olyan újságot akarnak venni, amiben sokat írnak a Jobbikról, akkor majd olyat vesznek. A mi olvasóink egyként apolitizáltak, az újság karakterébe sem illik a politika."

Weyer Balázs, Origo

"Úgy nem lehet jobb újságírónak lenni, hogy nem írsz valamiről. Németországban nagyon jól sikerül karanténban tartani az NPD-t, mert közmegegyezés született erről, mindenki betartja. Ez Magyarországon több okból sem működne.
Ha egy újságíró nem akarja elhallgatni a témát, két lehetősége van: az egyik, hogy amivel nem ért egyet, arról nem ír, bár ez veszélyes, könnyen pestisként terjedő módszer lehet. A másik, járhatóbb út, hogy „újságírói eszközökkel rámegyünk a témára, és bemutatjuk, hogy amit akarnak, az baromság. Gavrával egyetértve azt mondta, azt el tudja képzelni, hogy nem készítenek nagyinterjút a Jobbik vezetőivel. „Ha leültetsz valakit, és kérdezed, az azt jelenti, hogy kíváncsi vagy rá."

(Június 30-án egyszerre jelent meg 1-1 nagyinterjú Vona Gáborral az Indexen és az Origon.)

Stumpf András, Heti Válasz

"A legnagyobb probléma az, illetve az probléma, hogy a média nem tudja, hogyan beszéljen arról, amit a Jobbik cigánybűnözésnek hív. Még arról sincs kompromisszum, mikor írjuk le, hogy az áldozat vagy az elkövető roma volt. Nem érzi és nem is érezheti úgy az ilyen problémákkal is küzdő olvasó vagy tévénéző, hogy az ő világát leköveti a média. Ezért lehetett tere a Jobbiknak, mert ebben a PC beszédmódban dagonyázva nem tudtunk semmit közölni a problémáról."

 
Nem vettek részt a beszélgetésen, de válaszoltak:

Kerényi György, a Kossuth Rádió főszerkesztője

"Egy bejegyzett, a törvényes működését eddig egyetlen erre hivatott szerv/intézmény által sem megkérdőjelezett párttal kapcsolatosan nincsenek speciális irányelveink: konkrét esetekre konkrét válaszaink születnek, legyenek ezek akár a párt üzenetei és tettei, akár a pártra vonatkozó hírek, üzenetek, vélemények."

Bednárik Imre, az MTV hírigazgatója

"A választások után az MTV európai parlamenti pártként fogja kezelni a Jobbikot. Amikor beszámolunk az Európai Parlamentben történtekről, hírérték alapján foglalkozunk a Jobbik kezdeményezéseivel, javaslataival, felszólalásaival. A magyarországi belpolitikai tekintetben a Jobbik továbbra is egy parlamenten kívüli párt, az MTV, ahogy eddig is, hírérték alapján számol be a párt hazai tevékenységéről."

Nagy N. Péter, Népszabadság, rovatvezető

A Népszabadság minden Jobbikra vonatkozó fontos információval ellátja olvasóit, és ha ezek hitelességéhez szükséges, megkeresik, megkérdezik az érintetteket is. „Egyebekben viszont nem kívánunk teret adni e párt képviselőinek, interjút például nem készítünk velük. A német közszolgálati médiumok értékorientációját tartjuk jónak, akik ugyan az ottani szélsőséges pártoknak nem adnak megnyilvánulási lehetőséget, de a lehető legkorrektebben számolnak be minden velük kapcsolatos hírről."

Egy biztos: nem könnyű a szerkesztők élete ...