De jó mostanában Tóth István Jánosnak lenni. János ugyanis korrupciókutató. Ezzel kétségkívül az ország legelfoglaltabb embere lehet, mert kutatási anyag nokiadoboz raklapszámra van. És képzeljük csak el, külföldi társaiknak a fejlett harmadik világba, esetleg Közép vagy Dél-Amerikába kell utazniuk kutatni, vizsgálni, Tóth István Jánosnak pedig annyi is elég, ha felüti a napi magyar sajtót, esetleg megnézi este a Kék fényt Híradót.

(Tóth István János közgazdász-szociológus, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos főmunkatársa, a Corvinus Egyetem korrupciókutató központjának egyik vezetője. Fő kutatási területe a rejtett gazdaság, a korrupció, az adócsalás, valamint a vállalati magatartás és a gazdaságszociológia.)

A kétoldalas interjú roppant érdekes (röviden: teljesen menthetetlen a helyzet), és kiderül, hogy mi volt az a hazai eset, ami még korrupciókutatót is meglepte.
 

"Szanyi Tibor a minap egy gázipari konferencián azt mondta, hogy vannak sikeres lobbierők Magyarországon, például előfordul, hogy szó szerint egyező módosító javaslatot ad be egy kormánypárti és egy ellenzéki képviselő. „Jókat szoktunk kacagni ilyenkor” – mondta ő erre. Vagyis nem csak a butaság hozza a rossz törvényeket.

Ez általános jelenség. Egy tanulmányban [2] mi is írtunk arról, hogy volt olyan törvényjavaslat, amihez két ugyanolyan módosító indítványt nyújtottak be. Aztán egy neves szakértő megsúgta, hogy nem voltunk elég alaposak, mert nem kettő, hanem öt ugyanolyan volt.

Ebben is benne van sok minden, például egy rossz felfogása annak, hogyan lehet olcsón kormányozni. Mert nem az az olcsó kormányzás, ha csökkentjük a képviselők vagy a miniszterek fizetését, vagy kisebb autóval járnak. Ezek butaságok. Az olcsó kormányzás egyik alapja, hogy a köztisztviselőket nagyon meg kell fizetni, mert azzal nagyon sokat lehet nyerni később. Ha azok a tehetséges emberek, akik törvényt tudnak írni, inkább a magánszférában dolgoznak tízszer annyiért, akkor a piaci szereplők fogják írni a törvényeket, és akkor azok a törvények a piaci szereplők érdekeit fogják szolgálni. Ne is várjunk el mást.

Mint a Podolák–Fónagy-módosító esetében? (Egyes energetikai tárgyú törvények módosításáról címmel, ötvenhét paragrafust érintő csomagot nyújtott be közösen a parlamentnek 2009. november 20-án Fónagy János fideszes és Podolák György szocialista képviselő. A képviselők nagy többséggel hatvanhat perc alatt megszavazták a módosításokat. Szakértők szerint 2011 és 2015 között a törvény 12,7 milliárd forinttal növeli az energiahivatal tervéhez képest az áram árát, az egyes erőműveknek járó támogatási kassza átrendezésével. A kutatóknak név nélkül nyilatkozó államigazgatási hivatalnokok megdöbbentek ezen a pazarláson.)

Igen. A közigazgatásba, az adminisztrációba pénzt kell tenni, hogy az kiszámíthatóan tudjon működni. A korrupció nemcsak a gyenge szabályozás jele, hanem a szétzilálódott közigazgatásé is.

Az energiapiaci szabályozásra vonatkozó kutatásunkban engem meglepett, hogy nálunk a törvényhozás is lehet korrupt. Hogy egy-egy politikus korrupt, az benne van a pakliban. De hogy maga a szabályozás a korrupciónak lehet az objektuma nálunk is, az nekem újdonság volt, holott a külföldi tapasztalatokat elemző korrupciós irodalomban ez a lehetőség magától értetődő.

Hozhatok olyan szabályt, ami neked kedvez, és hozhatok olyat is, ami nem kedvez. Fizess tehát ennyit meg ennyit, erre és erre a számlára, és meg lesz oldva a dolog, mondja egy afrikai politikus. Hogy ez a jelenség Magyarországon megjelenhet, az nekem újdonság volt. Legalábbis vannak jelek, amelyek azt mondják, hogy ez nem lehetetlen.

A magyarországi korrupció összetevőit vizsgálva van egy politikai összetevője is a dolognak. Az utóbbi nyolc-tíz évben felerősödő korrupciós jelenségek így-úgy azokhoz az erőkhöz köthetők, amelyek kormányon voltak. Ám helyi szinten több olyan történetet is hallottunk, hogy a nagy pártok, sőt akár a kisebbek emberei is benne voltak az osztozkodásban, közösen számolták a pénzt."

A fenti energetikai esethez a tanulmányból pár képkocka, csak egy kis ízelítő, hogy mekkora "biznisz" ma a villamosenergia:








Ezenkívül volt még pár olyan törvényjavaslat, amikor nagyon durván kilógott a lóláb, lásd tavalyi posztunkat a "Provident-kölcsönöket" szabályozó javaslatról: Mennyiért lehet venni egy törvényt az Országgyűlésben?

Durva ez az egész. A 90-es években az olajmaffia és az olajszőkítés, a 2000-es években pedig a korrupció. Száz és ezermilliárdok.

Politikai elitet nem lehet cserélni. Ők jutottak nekünk, ilyen félkegyelműek.
A szellem már kiszabadult, EU-s százmilliárdok, betonlobbi, Strabag, hidak, autópályák, tanulmányok, tanácsadás, beruházásások, álliberlizáció, lobbik, 386 korrupt hülye a parlementben ....

Olyan az egész, mint egy kibaszott nagy svédasztal, ami roskadozik a jobbnál-jobb ételek súlya alatt. És akkor a farkaséhes, mohó és pofátlan vendégnek ki fogja megmondani, hogy álljon sorban, és csak egy kis adag ételet vegyen el? Mert különben pálcával verünk a kezére?

Ki fogja kikényszeríteni, hogy ne lopjanak? És hogyan?

Ahogy Tevan Imre írja egy másik remek Index-es cikkben:
"Azt mondják a Csehországot ismerő barátaim, korrupció ott is van. A nagy beruházásokból – és a közlekedés ilyen – ott is lenyúlják a tíz–húsz százalékot, de közben megépül, aminek meg kell, és szempont az is, hogy jó legyen, működjön, betartsák a határidőt. Nálunk meg a beruházás fő célja a lenyúlás és a választási propaganda. E logika szerint tehát van elviselhető korrupció. Mindig is utáltam ezt a mentalitást, lopni bűn, és kész. Most már kezdenék kiegyezni vele."