Gondolom, hallottatok róla, hogy a minap Londonban a Heathrow repülőtéren egy gép kényszerleszállást hajtott végre. Leálltak a motorok, leszakadtak a kerekei, s ezek ellenére a pilóta sikeresen(!) kényszerleszállt hasra, úgy hogy mindenki túlélte, pár könnyű sérült volt. Ez azért nagy szó, mert a hasra leszállások esetén egyrészt gyakori, hogy kigyullad a repülő, másrészt hogy a repülő teste elkezd keresztbe pörögni, és teljesen szétesik.
Film a roncsról:
A pilóta (Peter Burkill) magasfokú tudásról tett tanúbizonyságot.
De! Jó ez nekünk? Kell nekünk hős? Dehogyis! Rántsuk le a sárba!
Csokoládés szexpartiban a Heathrow hőse
Most komolyan. Mennyire lényeges egy pilótánál, hogy milyen volt a szexuális élete? Egyáltalán, ehhez kinek van köze? Miért jó csámcsogni ezen?
Ez amolyan jó kis mocsokmentalitás. Van valaki, aki kiemelkedik tudása és cselekedetei révén, de ez nekünk túl jó. Csámcsogni akarunk, kéjesen mosolyogni rajta, 'Hallod asszony? Bezzeg a pilóta is...!'
