Nu, ma wowolunk kicsit mert nagyon rég nem esett szó róla, plusz kiderült az is, hogy egy 13 éves, ménfőcsanáki kamasz(a továbbiakban Csabi), szerelmes Annába egy bloodelfbe, kivel mindíg együtt kalandoznak, vadásznak, fejlődnek.
Sajnos nekem is van olyan ismerősem aki gyerekkorában Lara Croft hegyes csöcsére verte gerjedt, de még a Vastagbőr szerzői között is találunk olyan elvetemültet, kinek az összes karaktere nő a World of Warcraftban - mert azok "jobban néznek ki mint a férfiak". Utóbbi srác lassan már 35 éves. Ennyi idősen már kellemetlen, majdhogynem ciki naphosszat egy nőstény Dranei kacsaseggét bámulni de pont a kor az ami miatt valószínűleg nem kell félnünk attól, hogy úgy jár majd mint szegény Csabi.

Nos, ha elsőre az ugrik be a fejünkbe, hogy Csabi még csak 13, így nem tudja mi is az a szerelem, akkor már majdnem jobbak vagyunk mint a srác pszichológusa. Eddig ugyanis ő is eljutott, csak a fiú felrántott az orrát és helyreigazította: – "Voltam már szerelmes egy osztálytársamba tavaly, tudom mi a különbség és én most szerelmes vagyok. Ha tehetném és is beköltöznék a számítógépbe és ott élnék Annával."   – "Ki az az Anna?" - kérdezte a pszichológus, ki lehet annyira megszeppent, hogy elfelejtette hirtelen miért is kezeli Csabit. – "Anna egy játék szereplője. Egy számítógépes játékban ő a társam. Együtt kalandozunk és feladatokat oldunk meg. Szép hosszú barna haja van és mindig kedvesen mosolyog. Amikor sír, én is elsírom magam. Hiányzik. Nem tudok másra gondolni."
A szülők elmondták, hogy Csabát akkor tiltották el a számítógépétől, amikor az iskolában egyik hónapról a másikra folyamatosan romlottak a jegyei. Csaba az első este a szokottnál szomorúbb volt, de ezt a büntetésnek tudták be. Aztán két nappal később éjszaka, a fiú hangos zokogására ébredtek.
– "Csak sírt és sírt, nekem meg majdnem megszakadt a szívem. Éreztem, hogy ez nem egyszerű hiszti. Leültünk beszélgetni, ennek az eredménye, hogy itt vagyunk. Szerintem Csabi nem szerelmes, hanem függő. Borzasztó, hogy mire képes a számítástechnika." Szerencsére mást is érdekelt, hogy tényleg a számítástechnika e az ördög legújabb eszköze vagy talán a szülők is felelőssé tehető részben, gyermekük lelkivilágáért. így a Kisalföld, megkérdezett egy szakpszichológust Dr Valastyán Beát.
"Ez a problémakör a XX. század fő témája volt: ez pedig az elmagányosodás- magyarázza. Az emberek  ülnek a számítógép, vagy a TV előtt és azt gondolják, hogy kinyílt a világ előttük, pedig éppen akkor csukódik be. Az emberi kapcsolatok elértéktelenedése, az egyszerűbb út felé fordulás, a konfliktusok kerülése, rettegés a küzdéstől, mind az elidegenedés felé vezetnek. Mennyivel egyszerűbb egy virtuális személyre kivetíteni önmagunkat (vágyainkat, érzéseinket), mint egy valós személlyel megismerkedni, vitatkozni, megküzdeni, megszenvedni a kapcsolat válságait, esetleg elveszíteni azt. Fantáziavilágban élni egészen addig könnyebb, míg nem szembesülünk a valósággal. ilyen helyzetben nem csak az egyén, hanem a család terápiája is szükséges, hiszen előttük lett a serdülő lelki beteg, s észre sem vették. A rendszert is meg kell gyógyítani, hogy legyen hová meggyógyulni, kapcsolatokat megélni a serdülőnek. Meg kell tanulnia kommunikálni a korosztályával, alkalmazkodni a külvilághoz, s kortársakkal barátkozni - mondta a pszichológus.

Sajnos azonban arra nem tért ki, hogy mi van ha felnőttek járnak hasonló cipőben. Ha valaki munka után a csajozás, sportolás, hobbizás, kocsmázás helyett a wowhoz megy haza és ott éli ki igényeit. Vagy, hogy beteges e ha Stormwind főterén találkozom Moksal a Margit-sziget helyett? És vajon a Gnom-Dranei párosítás, Moks  titkolt apakomplexusának és az én rejtett pedofilitásomnak a kivetülése? Nos, nem fog kiderülni, azt viszont leszögezhetem, hogy néha rohadt kényelmes egy virtuális világban találkozni a valóság helyett.
(ja igen: fotó: moks, forrás: Kisalföld, Frostshock!)