Mi bedőltünk. Ön ne tegye!
Egyik hétköznap a napsütéstől és virágillattól bódultan heverésztünk, beszélgettünk barátnőmmel a Margitszigeten. Élveztük a jó időt, süti, üdítő, csacsogás: csajos délután. Néha körbenéztünk, totyogó kisgyerekek, boldogan futkározó kutyák, bringások, görkorisok, nénik, bácsik, peace and love – szokásos tavasz-feeling. Egyszer aztán a távolban észrevettem két mappával felszerelkezett alakot, akik a pihenő embereket zaklatták. Furcsa volt, hogy szinte mindenki aláírt nekik valamit – akkor még nem tudtuk mit. Mikor felénk közeledtek, mielőtt megszólaltak volna közöltem velük, hogy:
-NEM! Mehetnek tovább, minket hagyjanak békén.
Ezután valami nagyon frappáns szöveg következett, hogy ők megértik a hozzáállásom, hiszen „a sok hajléktalan és a kisebbség már a Margitszigeten sem hagyja az embereket nyugton”, de ők a REX kutyaotthon önkéntesei, csak az árva kutyáknak gyűjtenek aláírást és némi adományt, ha van 10-20 forintunk, azt is megköszönnék és persze nem akartak zavarni, stb. Azt mondták, ha van kedvünk, be is mehetünk hozzájuk a nemtoménmilyen utcába és haza is vihetünk egy kiskutyát, mert nagyon örülnének neki.
Utólag már nem értem, hogy történt, de a környezet miatt és a kutya szó hallatán voltunk olyan hülyék, hogy aláírtuk az egyikőjük által odanyújtott „REX kutyaotthon”-os papírt, amin már számtalan aláírás díszelgett és persze valamennyi aprót is adtunk. Közben „István” roppant szellemesen megjegyezte, hogy:
„- Hát igen, a kutyáknak mindenki ad.”
Mikor távolodtak egyből gyanús lett az egész. Tovább figyeltük őket, ahogy mindenkihez odamennek és valahogy egyre világosabb lett: ezek mindenkit átb*sznak …
Nem tévedtem.
A REX Alapítvány ügyvezetője kérdésemre elmondta, ők semmilyen formában nem gyűjtenek az utcán adományokat. Nem tudni mióta „dolgoznak” ezek az „urak” Budapesten, de egy valódi REX-es is találkozott már velük. Az Alapítvány azonnal megtette a feljelentést a rendőrségen.
Többről van itt szó, mint arról az 500 forintról, amit költhettünk volna fagyira ahelyett, hogy két suttyónak adtuk. Sokan írták alá a papírt, sokan adakoztak, ami alapvetően egy pozitív dolog. Hiszen csoda, hogy akad ma még olyan ember Budapesten (ahol 2 méterenként lejmolnak, koldulnak, zaklatnak), aki ad pénzt bármire is csak úgy.
Én azok közé tartozom, akik senkinek nem adnak semmit. Nem érdekelnek a beteg gyereknek gyűjtő kisebbségi formák, akik lejárt naptárakkal meg gusztustalan képeslapokkal operálnak. NEM!
Nem véletlen, hogy a legtöbb hontalan bánatos szemű ebet köt maga mellé, és így próbál több alamizsnára szert tenni. Csavargókhoz, földön fetrengő állatokhoz szokott szemünknek új inger egy igazi védtelen kis állat, aki semmiről sem tehet. Egyesek pedig ezt az ingert használják fel, mert egy koszos, szomorú ember kevesebb polgártársunk agyára, szívére, pénztárcájára hat, mint egy koszos, szomorú kutya. Így pedig az sem csoda, hogy az „árva kutyáknak gyűjtő” csalóknak is sokan adnak, adtak. Az pedig jó érzéssel tölthetne el mindannyiunkat, hogy mégsem olyan önzőek embertársaink és gondolnak még másokra is, nemcsak magukra.
Pont ezért tartom mélységesen felháborítónak, hogy egyesek a kutya szóval élnek vissza és ezt az elveszőfélben levő jóindulatot és együttérzést játsszák el holmi álönkéntességgel és saját zsebre gyűjtéssel.
Ha a hétvégén kimozdulnak otthonról és beleakadnak a REX nevében gyűjtő szélhámosokba valahol, azok tudta nélkül azonnal értesítsék a rendőrséget. Adják tovább ismerőseiknek is: Ne írjanak alá és ne adjanak pénzt „az árva kutyáknak”! Illetve adhatnak, de nem az utcán: http://www.rex.hu/?menu=segithetvalamint adó 1%:
http://www.rex.hu/?menu=nyilatkozat
