Fordítva ülünk a lovon, ami vígan száguld a szakadék felé ...
Íme, ez ma Magyarország. Nem tudom kinek kell érte köszönetet mondani, de köszönjük, megcsináltátok, győztetek...

Bodor Imre 2006-ban Szolnokon, az egyik általános iskola mellett azt vette észre, hogy egy nagyobb gyerek ver két kicsit. 2 dolgot lehet ilyenkor tenni, elfordítod a fejed és továbbmész, vagy győz az igazságérzet és közbeavatkozol. Bodor Imre azt az utóbbit választotta, pechjére ...

"Rugdosta és rángatta a többieket. Kérdeztem, miért bánt másokat, ő pedig rávágta: te se pofázzál nekem, azt csinálok, amit akarok! Ekkor megfogtam a karját, vissza akartam vinni az iskolába, mire ő kirángatta magát, és megrúgott. Újra megfogtam a kezét, és rászóltam, hogy megyünk az igazgatóhoz. Az iskola kapujában átadtam a tanároknak" - mesélte.

Ennyi a sztori...

Na jó, a viccet félretéve jöjjön a feketeleves:
Még haza sem ért, kereste a rendőrség: a gyerek szülei ugyanis feljelentették, még látleletet is vetettek. Rabosították ("Lefotóztak szemből és profilból, mind a tíz ujjamról, mindkét tenyeremről lenyomatot, majd DNS-mintát vettek"), a vád pedig: garázdaság, könnyű testi sértés és kiskorú veszélyeztetése.

A rendőrségi vizsgálat végeztével az ügyészségre került az ügy, mely azonban először visszadobta kiegészítésre. Ezzel egy időben kérte az ügyészség, készüljön róla környezettanulmány(!), hogy nincs-e szükség esetleg pártfogói felügyeletére a túlzott agresszivitás(!!!) miatt. Mármint Bodor Imrének. Nem a verekedő diáknak. Vagy a verekedő diák otthonában.

Végül ügyészségi figyelmeztetésben részesítették személyi szabadság korlátozása miatt, mert akarata ellenére vitte be a verekedő gyereket az iskolába ...
A könnyű testi sértés elől felmentették, mert nem volt bizonyítható a hámsérülés.

Látszik hogy egy komoly, mindenre kiterjedő nyomozást és vizsgálatot folytattak le, kérem szépen ... Kíváncsi lennék, ha kisgyerek, akit vertek, az ügyész kisfia lett volna, akkor is hasonlóan alakult volna a történet?

Én még életemben nem tettem rendőrségi feljelentést, nem tudom hogy megy ez, de megpróbálom magamat a szituációba képzelni:

1, én vagyok a verekedő gyerek:
Verem a kicsit az utcán. Odajön egy férfi, szétválaszt, bevisz az igazgatóhoz. Hazaengednek, otthon elmesélem mi történt, és ahelyett, hogy kapnék két büdös nagy pofont, együtt a szülőkkel elmegyünk a rendőrségre ...

2, én vagyok a verekedő gyerek apja/anyja
Hazajön a kisfiam. Elmeséli, hogy mi történt. Mivel amatőr jogkedvelő emberek vagyunk a párommal, vasárnap a rántott hús után mindig a törvénykönyveket bújjuk, így egyből beugrik a "személyi szabadság korlátozása" és a "könynű testi sértés" tényállás. És ahelyett, hogy a kölöknek adnék 2 atyai nyakleveset verekedésért, fogom, és bemegyünk a rendőrségre.

A verekedő fiú nagynénje:
"Szó sem volt verekedésről! Csak hangosan beszélgettek a fiúk, amikor ez a felbőszült idegen megfogta Tamás karját, felmarta rajta a bőrt, veszélyeztette a gyerek testi épségét. Tamás jó tanuló, nincs vele gond."

Vágó Anita, az iskola egyik tanára:
"Egyedül voltam éppen az udvaron. Én is próbáltam közbeavatkozni, de egyedül nehezebb lett volna rendet tennem. A férfi nem bántotta a gyereket, csak a karját fogta meg."

Az igazgatónő:
"Felháborítónak tartom, hogy azért megbüntetnek valakit, mert védtelen gyerekeket próbál agresszív társuktól megvédeni! A szóban forgó tanulót egy másik iskolából már eltanácsolták, és mi lehetőséget adtunk neki."

És mi lett volna a jog utolsó betűjét is betartva a "törvényes":
"A törvény szerint az lett volna helyes, ha a járókelő a rendőrséghez fordul. Ha az eset az iskola kerítésén belül történt, az iskola a felelős, de ha a gyerek kitette onnan a lábát, minden felelősség a szülőt terheli."

Vajon mennyire életszerű, hogy ha felhívjuk a 107-et, hogy
"Jónapot kívánok, a Kossuth utcában az iskola előtt 2 nagy gyerek ver 3 kisebbet. Elnézést, javítanám: 2 nagy 2 kicsit, mert a 3. már a földön fekszik. A további kellemes napot, jó munkát, a viszont látásra ..."

A végszó pedig legyen Bodor Imréé:
"El tudja képzelni, mit jelent ez egy kis faluban, ahol én élek? A legenyhébb kifejezés, hogy úgy megaláztak, mint még soha életemben! Alig vártam, hogy lezáruljon az ügy, ezért nem is fellebbeztem meg a figyelmeztetést. Az engem kihallgató ügyésznek azért elmondtam, úgy érzem, több okból kifolyólag is jót cselekedtem. Nem engedtem az erőszaknak, helyben elfogtam az elkövetőt, így egy csomó munkát és ezzel együtt pénzt spóroltam meg a rendőrségnek. Mégis én lettem a rossz, akit büntetni kell. Azért meg is nyugodtam egy kicsit. Az építőiparban dolgozom, és már most látom, hogy bármilyen nehéz is a gazdasági helyzet az országban, azért lesz munkám. Börtönöket kell ugyanis építeni, mert az utánpótlással a jelek szerint nincs baj idehaza."

Ezek után melyik tanár meri megfegyelmezni a verekedő gyereket? Ezek után ki mer közbeavatkozni, ha ilyet lát az utcán? Gratulálok ügyészség, szép munka volt ez is!

(Forrás: szoljon.hu, borsonline.hu)