Úgy látszik, Bodor Imre ügye máshogy ért véget. Múlt héten volt szó a történetéről, mely szerint 2006-ban az egyik szolnoki általános iskola kerítésénél megakadályozta, hogy megverjenek egy alsós kisdiákot. A 13 éves támadót megfogta, és akarata ellenére bevitte az iskola igazgatónőjéhez. Ezért őt személyi szabadság korlátozása és könnyű testi sértés miatt feljelentették a szülők, a nyomozás végeztével a Szolnok Városi Ügyészség megrovásban részesítette. 2 év után. Gyorsan ment.

A sztorit olvasta az újságban a megyei ügyészség is ...
Először is finoman beszóltak Bodor Imrénak, hogy nem nyújtott be panaszt a határozat ellen, hanem elfogadta az elsőfokú városi ügyészség döntését, így a történtek nem jutottak a megyei ügyészség tudomására. Két évnyi megpróbáltatás után miért kell csodálkozni, ha egy átlagember szabadulna az ügyészség-rendőrség-bíróság-ügyvédek kötelékéből?

Naszóval, a dr. Varga Árpád megyei főügyész-helyettes elolvasta a cikket az újságban, és "aggályosnak" találta a határozatot. Bekérette az ügy anyagát, jól átolvasta, majd:

"Megállapítottam, hogy Bodor Imre nem valósította meg a 18. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett, személyi szabadság megsértésének bűntettét, ezért bűncselekmény hiányában a nyomozást megszüntettem. Bodor Imre a közoktatási törvénnyel összhangban cselekedett, a jogszabályi rendelkezések szellemében járt el. Az ügyészségi megrovás és a rabosítás eltörlésére megtettem a szükséges intézkedéseket. A határozat jogerős, ez ellen panasznak nincs helye."

Oké, nem tudom hogy Ti is arra gondoltok-e amire én ... Ez nem az évszázad bűnügye volt, a hétszázát! Azt nem tudja egy ügyészég eldönteni, hogy a legpitiánerebb szabálysértés, a "személyi szabadság korlátozása" megvalósult-e vagy sem? Ezek után ennél fajsúlyosabb ügyekben mire számíthat az állampolgár? Kéred a rendőrséget, hogy egyből adja az ügyedet oda az ügyészségnek, mert ugye a rendőrség olyan, amilyen ...
A városi ügyészségtől meg azt kéred, hogy jó lenne, ha inkább a megyei ügyészségnél landolna az ügy, biztos, ami biztos alapon? Vagy menjünk egyből a legfőbb ügyészhez?

Természetesen megmagyarázzák ezt is, de úgy, hogy azért próbálják menteni a városi kollégák becsületét:
"Az elsőfokú ügyészség határozatának is megvolt a jogalapja. Úgy ítélték meg, hogy Bodor Imre terhére megállapítható a személyi szabadság megsértése és a könnyű testi sértés elkövetése is, mert az események egy része az iskola területén kívül zajlott és a gyereket akaratán kívül vitte vissza az igazgatónőhöz. Ez alapján hozták meg határozatukat. Tekintettel azonban arra, hogy indokoltnak látták Bodor Imre közbelépését, illetve azt, hogy a gyerek vitathatatlanul provokálta őt, durva, sértő kifejezéseket használt vele szemben, a cselekmény indítékát méltányolva, a törvény szerint alkalmazható legenyhébb felelősségre vonást, a megrovást alkalmazták."

De akkor mit vettek észre a megyei ügyészségen, amit a felett a városi kollégák elsiklottak? Nem fogjátok elhinni: azt, hogy az események az iskola kerítése mellett történtek!

"Szerintem, bár kétségtelenül a kerítésen kívül zajlottak az események, mégis az iskolához köthetőek. Ezt támasztja alá, hogy a veszekedés, a dulakodás, tanítási időben történt, amikor a gyerekek még nem széledtek szét és a veszélyhelyzetet érzékelő
pedagógus, akivel szemben a diák szintén tiszteletlen volt, sikertelenül
próbált meg közbeavatkozni. Meggyőződésem szerint, tökéletesen illik ide a közoktatásról szóló törvény rendelkezése, miszerint: „a diákot megilleti, hogy biztonságos környezetben tanulhasson, védelmet kapjon a személyét fenyegető támadástól, bántalmazástól. A pedagógust megilleti, hogy személyét megbecsüljék, tiszteletben tartsák. Mindezeknek az érvényre juttatásáért az igazgató felel." Ennek alapján ítéltem meg úgy, hogy az igazgatónő volt jogosult az ügy lerendezésére. Tehát a gyerek személyi szabadságát nem korlátozta Bodor Imre, mikor bevitte az iskolába. Ha ez az eset az iskolától távolabb történik, már nem az igazgató fennhatósága alá tartozott volna a megítélése, hanem a rendőrség feladatát képezi."

Örülök, hogy a rendszerváltás utáni időszak legszövevényesebb, és a jogi egyetem tankönyvébe illő roppant bonyolult ügynek sikerült a végére érni. Most már csak attól félek, hogy a fenti megyei ügyész-helyettesi nyilatkozatot el fogja olvasni a legfőbb ügyész és bekéri az ügy iratait ...