Újabb remek Népszabadság Online cikk, Varró Szilvia "tollából":
Innentől jön az idézet:
"Ne kapjon szociális segélyt, aki nem tartja be "a társadalmi együttélés szabályait", és "életvitele alapján" nem felel meg "a közösségi elvárásoknak". Ez nem a kurucinfo szerkesztőinek, hanem szocialista politikusoknak az ötlete. (...)
Ki szabja meg a betartandó szabályokat? Mely közösség elvárásainak kell megfelelni? Mi van, ha valaki a helyi cigányságot érzi saját közösségének, és azon normáknak felel meg? Lesz-e jogorvoslat az ily módon totális hatalmat élvező helyi potentátok döntése ellen? Az indítvány hajmeresztő indoklása szerint környezettanulmányban vizsgálnák, hogy az "egyén milyen környezetben él, mennyire tartja azt rendben, milyenek (sic!) a szűkebb és tágabb közösségével való kapcsolata".
Ennél is továbbmegy az a - bizottság által támogatott - másik indítvány, amely megvonná a segélyt attól, aki "lakókörnyezetének alapvető tisztaságáról nem gondoskodik". A büdös cigánya! Most majd megtanulja! Előbb három hónapot húzzon ki segély nélkül, aztán, ha még mindig mocsokban él, örökre búcsút mondhat a lóvénak. Az MSZP (a Fidesszel karöltve) lesújt, büntet, átnevel. Nem lehetne valahogy a szavazati jogot is megvonni ezektől? (...)
És a rémálomnak még nincs vége. Azzal a fideszes javaslattal is egyetértett a parlamenti bizottság szocialista többsége, hogy ne járjon segély (új nevén: aktív korúak támogatása) annak, aki "tanköteles korú gyermeke tankötelezettségének a tárgyévben saját, illetve a szülő hibájából nem tett eleget". A gyerek hány éves koráig? Mi számít a szülő hibájának? Mi van, ha a család olyan szegény, hogy nem tudja eljuttatni a gyermeket a szomszédos település iskolájába? Miért gondoljuk, hogy oktatásra ösztönöz, ha büntetünk? Hogy kerül egyáltalán ide az oktatáspolitika? (...)
Az MSZP-re másfél éve vészes hatást gyakorol az az infantilis nézet, hogy hazánk gazdaságát az dönti romlásba, hogy évente hatvanmilliárd forintot (a GDP egy ezrelékét) a segélyből élő kétszázezer emberre kell költeni. Érthető, hogy nem a tehetősek családi pótlékát firtatják, s nem a minimálbéres vállalkozókat kiáltják ki bűnbaknak, hisz azok meg tudják védeni az érdekeiket. Az is világos, hogy egyszerűbb a segélyügyet felnagyítani, mint beismerni a foglalkoztatási rendszer egészének totális kudarcát, vagy a 33 leghátrányosabb kistérséget megcélzó, komplexnek nevezett programterv elsikkadását. Persze a munkaképeseket munkára kellene bírni. De milyen munkára? Vajon érdemes-e pénzt önteni a méregdrága közfoglalkoztatás rendszerébe, amikor kutatások szerint a közfoglalkoztatottak 1-2 százaléka helyezkedik el a piacon? Nem kéne inkább a piacot ösztönözni?
Baloldali szociálpolitikusok a segélycécó kezdete óta a fejüket fogják: a segély az utolsó szalmaszál, hogy valaki ne haljon éhen, ne zuhanjon ki végleg a társadalomból. Ez a kormány pár éve még a gyerekek szegénységéről papolt. Most a szegények gyerekeit bünteti a legjobban."
Ismerkedjünk meg az írás szerzőjével kicsit közelebbről:
Varró Szilvia 34 éves, 1997-től a Tilos Rádió, majd a Népszabadság Társadalom és kultúra rovatának, 1999-től a Magyar Narancs (MaNcs) belpolitikai rovatának munkatársa, jelenleg a Népszabadság munkatársa.
A Minőségi Újságírásért Díj nyertese 2000-ben. Publikál többek között a Társaság a szabadságjogokért oknyomozó oldalára vagy a Hírszerzőre is.
Egy újabb díj:
"A Rasszizmus elleni világnap alkalmából Polgárjogi-díjat kapott Varró Szilvia újságíró a magas színvonalú tényfeltáró újságírói tevékenységéért, a romák, szegények, kiszolgáltatottak érdekében folytatott bátor kiállásáért, az őket sújtó diszkrimináció elleni fellépéséért.
„Nagyon szép szavak hangoztak el rólam, de én azt gondolom, hogy csak egy médiamunkás vagyok, és szeretném, ha pár éven belül főszerkesztők, és olyan emberek vehetnék át ezt a díjat, akik a médiában hatékonyan beleszólva alakíthatják a kisebbségekről eddig kialakult képet. Én egy kis csavar vagyok a gépezetben, de sürgősen változnia kell ebbe az irányba helyzetnek, hogy vezető, döntéshozó pozícióban lévő emberek felmérjék a kérdés fontosságát” – mondta a Romawebnek a díjátadást követően Varró Szilvia.
Varró Szilviát a Magyar Narancsban, a Magyar Hírlapban, a Klub- és a Tilos rádióban elsősorban a marginális léthelyzetű, hátrányosan megkülönböztetett társadalmi csoportokról készített tényfeltáró riportjai tették ismertté.
Jelenleg a Népszabadság munkatársa, írásaiban objektív, valós képet fest a kiszolgáltatott emberek mindennapi megpróbáltatásairól. Publicisztikáiban határozottan emel szót a diszkrimináció különféle formái ellen.
Magas színvonalú munkájával múlhatatlan érdemeket szerzett a romák és más hátrányos helyzetű csoportok érdekérvényesítésének elősegítésében."
A Vastagbőr kedves kis csapata a legmelegebb üdvözletét és egy nagy ingyenes ölelést küld Szilvinek a pártatlan és magas szintű munkájáért. Külön öröm számunkra fiatal kora, így a legjobb esetben még legalább 30 évig élvezhetjük írásait...
