Örömteli hírrel kezdjük a mai napot: Mohácsi Viktória, a harcos jogvédő nem indul az EP-választásokon. Nem fogja telesírni Brüsszelt a Magyarországon "tomboló" rasszizmussal. Persze, biztos lesz helyette más, aki megpróbálja majd ezt, de lássuk be, Mohácsi nélkül nagyobb az esélyünk arra, hogy a külföld valós képet alakítson ki rólunk. Szóval hurrá!
Saját bevallása szerint azért nem indul, mert EP-képviselőként nem tud kellő intenzitású harcot folytatni a magyarországi szegregáció ellen, így inkább visszalép, és minden idejét ennek a nemes feladatnak szenteli. Az általa alapított civil szervezet, a Mozgalom a Deszegregációért Alapítványban a roma gyermekek elkülönítése ellen fog harcolni, és jogsegélyszolgálatot biztosít azoknak a roma családoknak, akiket fizikai támadás ért.
Ugye milyen szépen hangzik ez? Olyan, mint mikor az öregecskedő sportoló egy nyert verseny után visszavonul, mert nem akar már játszani a következőn, amin porig aláznák, elmegy inkább sztáredzőnek egy kis csapathoz. Így van Viki is az EP-választással. Szép volt, jó volt, de belátta, hogy ennyi volt, júniusban fél perc alatt összeszámolják majd a ráadott szavazatokat, így hát inkább visszalép, mintsem elébemenjen a megsemmisítő vereségnek.
Az biztos, hogy szépen, méltón zárja politikai pályafutását, ő kapta az idei Bátor Nők Nemzetközi Díját April H. Foley-tól. Az elismerést, melyet 2007-ben Condoleezza Rice, az akkori amerikai külügyminiszter alapított, minden év márciusában, a nemzetközi nőnap közelében, az amerikai női történelem hónapja alkalmából ítéli oda az adott ország nagykövete annak a nőnek, aki a szabadság, az igazságosság és a társadalmi béke megteremtésén maradandót alkotott, jelentős eredményt ért el. A díjat tavaly Tóth Györgyi, a NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület munkatársa kapta.
Igaz, hogy a megadott kritériumok nem passzolnak Mohácsira, de sebaj, nekiadták, mert ő volt a leghangosabb.
A budapesti Közép-európai Egyetemen (CEU) rendezett ünnepségen April H. Foley beszédében úgy fogalmazott: a más bőrszínű emberek elleni támadások, a lincselések, az elkülönítés és a Ku Klux Klan felvonulásai, támadásai ma is elevenen élnek az amerikai emberek emlékeiben. Most is átérzik a faji megkülönböztetés fájdalmát. A diszkrimináció nem egyedi sem az Egyesült Államokban, sem Magyarországon. Minden országban hasonló problémákkal kell küzdeni, de összefogással csökkenthető az előítélet - tette hozzá.
April H. Foley, akinek budapesti diplomáciai megbízása április 7-én megszűnik, az általa díjazott liberális politikus munkásságát méltatva úgy fogalmazott: Mohácsi Viktória Európa szerte kiállt a romákért, küzdött a szegregáció, a sztereotípiák, a fizikai agresszió ellen, EP-képviselőként arra ösztönözte a tagállamokat, hogy indítsanak deszegregációs programokat. Megjegyezte, határozott fellépései miatt célpontja lett a támadásoknak, de az életveszélyes fenyegetések ellenére sem veszítette el elszántságát.
De nem ám! Hozta a formáját a díjátadón is:
Mohácsi Viktória a díj átvételekor úgy fogalmazott: "hiszek a békés egymás mellett élés lehetségességében, annak ellenére, hogy nem ez a magyar valóság. Ugyanis szembe kell néznünk az újraéledő náci eszmével, a fajgyűlölettel, azzal, hogy Molotov-koktélt dobnak cigány családok házára, ártatlan embereket gyilkolnak meg. "
"Ma Magyarországon van félnivalója annak, akinek más a bőrszíne" - jelentette ki az EP-képviselő. Hozzátette, romának születni nem választás kérdése, és ma bátorság kell ahhoz, hogy valaki nyíltan vállalja származását. Ugyanis haragot, gyűlölködést szítanak a cigányság ellen azok, akik a sztereotípia hazugságaira építve, személyes tapasztalatok nélkül mondanak ítéletet embertársaik felett. Mohácsi Viktória a magyarokat és romákat összefogására szólította fel. Ne erősödjenek és ne terjedjenek a faji üldöztetések, közösen építsenek olyan egységes magyar nemzetet, ahol nem kell bátorság ahhoz, hogy mindenki az legyen, aminek született - mondta.
Vehetjük úgy is, hogy Viktória áldozatot hozott ennek érdekében. Az ő rendszeres szereplése, minden sajtót ellepő rosszindulatú nyilatkozatai, alaptalan vádaskodásai nélkül sokkal hamarabb fog megvalósulni az egységes magyar társadalom.
Szóval: köszönjük, Mohácsi kisasszony!
Reméljük, nem látjuk viszont pár hét/hónap múlva romaügyi miniszterként...