Fekete János, az "Ember Aki Nem Fogott Kezet Sólyom Lászlóval",  Marton Frigyes-díjat kapott. Rorgosh írt nekünk egy levelet, hogy ki is az a Fekete János ...

    "A Marton Frigyes Díjat olyan művészek, közéleti személyiségek kapják akik a neves humoristához méltó humorral, emellett a társadalmi problémák iránt tanúsított empátiával, toleranciával és nagyfokú szolidaritással végzik tevékenységüket.

De hogy jön ide Fekete János? A hivatalos MTI-hír szerint:
"Az elismerés közéleti díjazottja, aki fontos küldetése mellett kiváló humoráról is tanúságot tesz, az idén Fekete János közgazdász, aki évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt a magyar gazdasági életnek, és aki az indoklás szerint "évtizedek óta hiteles és hitelképes személynek számít".

    Fekete János persze nem humorista, és amivel foglalkozik – makroközgazdaságtan – sem épp vicces, bár maga szereti humoros fordulatokkal feldobni a témát, amire valljuk be, néha rá is fér ez. Őt magát azonban Kövér László a hazai államadósság atyjának nevezte.

    De ki is ez az ember? Fekete János a Magyar Nemzeti Bank Kádár rendszer alatti elnökhelyettese egy, elsősorban a hazai baloldal körében népszerű makroközgazdász, aki bevallottan Keynesi elveket vall a gazdaságpolitikában.

    Az ország 1982-es IMF tagságához vezető tárgyalások konkrét vezetője volt, aki az akkori  hazai viszonyokhoz képest korszerű elveket vallott a közgazdaságtanról. Ám pontos szerepe nem teljesen tisztázott, ugyanis a korabeli döntésekről jórészt csak tőle magától kapunk információkat.

    Ettől függetlenül tévedés őt az államadósság atyjának nevezni. Saját bevallása szerint ugyan hitt a beruházási célú hitelfelvételben, ám azt is tudni kell, hogy a konkrét beruházási döntéseket csak ritkán ő hozta meg. Emellett a Kádár rendszer – akárcsak azóta a választott kormányaink – nem csak beruházási célokra vett fel hitelt, hanem a lakosság fogyasztási igényeinek kielégítésére is.

    Természetesen örök kérdés lesz, hogy helyesek voltak-e a beruházási célú hitelek (a fogyasztási célú hitelek negatív értékelése egyértelműbb), ám egyvalamit a korszakkal kapcsolatban tudomásul kell vennünk: abban az érában az állam tulajdonos is volt, így a beruházási döntésekről elsősorban mint tulajdonos döntött, nem mint állam.

    Az idős közgazdász a rendszerváltást követően 1998-ban nyugdíjba vonult, ám közéleti tevékenységét nem szüntette meg. 2007-ben a kormányprogram mellett állt ki, fontosnak ítélve a kiadáscsökkentéseket, ám tavaly év végi interjúiban már hibának nevezi a gyors hiánycsökkentést, sőt általában az eurozóna tagjaira vonatkozó szigorú költségvetési előírásokat is.

    Fekete János saját bevallása előre látta az amerikai ingatlanpiaci buborék kipattanása okozta problémákat, azonban nyilatkozatainak tartalma – legalábbis szerintem – nem igazolja ezen állítását.

    Állítom ezt azért, mert semmilyen figyelmeztetésben nem részesítette a 2002 óta regnáló MSZP kormányzatokat arra vonatkozóan, hogy nem kellene elszállni a költségvetési hiánnyal, tekintettel a várható államadósság finanszírozási lehetőségekre. Olyannyira nem, hogy még tavaly szeptember elején is azt hangoztatta, hogy az ország makulátlan adósságtörlesztési múltjára való tekintettel nem várhatóak semmilyen nehézségek az államadósság finanszírozása tekintetében. Sőt, még egyértelműen úgy ítélte meg, hogy az ország gazdasága fellendülőben van.

    Holott az, aki előrelátta ezt a válságot, az látta volna a hitelpiac beszűkülését, a befektetők biztonság iránt fokozódó vágyát. Márpedig a magyar állam nem volt a legbiztonságosabb adós, olyannyira nem, hogy azt Járai Zsigmond még jegybankelnök korában észrevette, és ezért nyilvánosan figyelmeztette a kormányt a hiány leszorításának szükségére, amiért Fekete János élesen is bírálta Járait. A magasabb kockázat következtében pedig válság idején eldugulhatnak a hitelforrások, ami meg is történt.



   Visszatérve a díjra. Véleményem szerint mindenféle díjat aktív korú, aktívan tevékenykedő embereknek illik adni, nem pedig olyan kiöregedett embereknek, akik évente ha két-háromszor megszólalnak nyilvánosan. Márpedig Fekete János ma már nem igazán aktív.

    Emellett pedig közéleti szempontból is támadható, hiszen 2006-ban nem volt hajlandó kezet fogni Sólyom László köztársasági elnökkel, mivel az nem értett egyet Fekete János kitüntetésével. Holott – bár konkrétan magam sem kedvelem Sólyom Lászlót – a köztársasági elnök elsősorban olyan protokoláris személy, aki elsősorban a magyar államot személyesíti meg, így a kézfogás elutasítása akár a magyar állam megsértéseként is értelmezhető.

A díjátadón nem győzték dícsérni a seggét nyalni:
"Juszt László szerint az ő pénzügyi machinációnak köszönhető, hogy az ország gazdasága évtizedekig működőképes volt, de mint kiderült, ő adott ötezer dollárt arra is, hogy Gina Lollobrigidát az emlékezetes 1973-as szilveszteri tévéműsorba Magyarországra hozzák. Fekete - Sas József elmondása szerint - „isteni sztorikat tudott mesélni arról az időszakról", amiken még a humoristák is „halára röhögték magukat". A nagyon komoly banki munkái mellett pedig a Vidám Színpad akkori politikai kabaréiba gegmenként is beszállt." - hetivalasz.hu

    Akkor miért is kapott most Marton Frigyes díjat? Nos, aligha azért amiért magát a díjat alapították. Sokkal inkább a 7. éve regnáló baloldali kormányok szakadatlan támogatásáért, elvégre mindenkinek jól esik, ha védik, dícsérik...."
 
(A díjtátadón nem jelent meg Fekete János, Index-videó erre)