Gyors post a kisember vs. Hivatal témakörben.

Szeitz Ferenc két hete végrehajtási határozatot kapott: 30 napja van összepakolni, és elhagyni a helyet, ahol felnőtt, s ahol gyermekeit felnevelte. 16 év pereskedés után kipaterolták ingatlanából.

– Egy szerencsétlen földhivatali procedúra és a lelketlenség miatt jutottam oda, hogy el kell hagynom családom otthonát – kezdi bosszúsan Ferenc, majd könnyfátyol lepi be szemeit. – '78-ban apám vette ezt a XI. kerületi telket egy magyar-kanadai kettős állampolgártól, és a nevemre íratta – mutatja az adás-vételi papírokat.
– De az ügyvéd nem jegyeztette be a földhivatalnál a tulajdonjogot, amiről csak évekkel később értesültem. 1993-ban megjelent egy behajtó és közölték: a telek korábbi tulajdonosa - szerintük - disszidált, így a jogos tulajdonos az önkormányzat.
Megkerestem az ügyvédet, az egyetlent, aki alá tudná támasztani igazamat, de másfél héttel a bírósági meghallgatás előtt meghalt. Kiraktak az utcára. Még átmeneti lakást sem biztosítottak – akad el Ferenc hangja.

Felesége nem sokáig bírta idegekkel a procedúrát, összepakolta lányaikat, és elköltözött. A férfi pedig harcolt: összegyűjtötte a szerződéseket, a kanadai kormánytól kért igazolást a telket eladó férfi kettős állampolgárságáról. A Fővárosi Bíróság is elismerte egy határozatban, hogy az adás-vétel szabályos volt.

De minden hiába.

Ketyeg az óra, Ferencnek napokon belül ki kell költöznie  a saját házából.

(forrás: Bors)