Kampánycsend van ... nem mintha érdekelne, de üsse kő, legyen politikamentes ez a hétvége.

Úgyhogy itt van nekünk Bósa István, az ország legnagyobb szélhámosa...
A most 42 éves Bósa István Nagykátán született, húsz évig Borsodban élt, és egészségügyi szakközépiskolával, illetve néhány jogi szemeszterrel a háta mögött lelkészként, orvosként, ügyvédként dolgozott országszerte. 17 évet ült börtönben, 173 bűncselekmény fűződik a nevéhez, jelenleg is Sopronkőhida vendégszeretetét élvezi., mivel 2 év 6 hónapot kapott, amiért évekig vezetett két egyházközséget anélkül, hogy lelkészi végzettsége lett volna.

– Pap akartam lenni, mert megtetszett a dolog, hát "szereztem" gyorsan teológiai végzettséget. Éveken át miséztem, temettem, eskettem. De soha panasz nem érkezett a munkámra, ami nem is csoda, hiszen lelkiismeretesen végeztem. Lebukásom egy korábbi esetemből következett: az egyik esti mise után, mikor már a sekrestyés hazament, csengettek. Ajtót nyitottam, bejött társaival egy rendőr, aki ismert jól, korábban "ügyfele" voltam. – Pistikém, te mióta vagy pap? – kérdezte és én hiába próbáltam a reverenda szentségével mentegetőzni, nem volt kecmec, bevittek. Pedig bizonyos, hogy volt köszönet a munkámban, egyszer például egy felzaklatott nő állított be az éjszaka közepén, el volt keseredve a férje miatt, véget akart vetni az életének. Reggelig nyugtattam, egy kávé mellett lelki támaszt nyújtottam, majd útjára engedtem. Négy nap múlva a férjével tért vissza, boldogan: helyrehozták a megromlott kapcsolatot.

Volt orvos is:
-Egy kórházban kerestek függetlenített elmeorvost, gondoltam: ezt nekem találták ki, ide mennem kell! Reggel bementem meghallgatásra, 10-kor már a nagyvizitet tartottam. Megjegyzem, teljesen nem vagyok laikus, egészségügyi szakiskola után saját úton évekig tanulmányoztam az anatómiát, fújom minden szerv, egészségügyi fogalom latin megnevezését, a kórképek számát álmomból felébresztve is tudom. 47 saját beteget kezeltem, sőt egy idő után saját osztályt választottam le magamnak. Ez a történet egy betegem sajnálatos halálával végződött. Az ápolónőnek utasítást adtam, hogy szívgyógyszert ne, csak a pszichiátriai szereit adja be a betegnek. Ő nem hallgatott rám, és a beteg meghalt. Bizonyítást nyert, hogy a halált a szívgyógyszerek okozták, ezért a nővér 4 év 8 hónapot, míg én "csak" másfél évet kaptam, viszont „megszűnt" a munkám.

Meg vasutas is:
-Valamikor a 90-es években MÁV-pályafenntartási főfelügyelő lettem, az előbbiekhez hasonló körülmények között. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek, átcsoportosításnak álcázva eladtam egy kisebb vasútállomást, hozzá tartozó gépekkel, sínszálakkal, vasútépítési eszközökkel. A legfurább az egészben, hogy miután letöltöttem az emiatt kapott 20 hónapos szabadságvesztést, a saját nevemmel megpályáztam egy állást a MÁV-nál és meg is nyertem. Két hónap után már szakszervezeti vezető voltam, éltem világom, mikor egyik nap hivatott az állomásfőnök. A problémája az volt: felfüggeszt, mert nem árultam el, hogy büntetett vagyok. Én munkaügyi pert akasztottam a nyakába, amit meg is nyertem: a hasznom egymillió forint nem vagyoni kártérítés, plusz hathavi bérem.

Eladta a Nyugati Pályaudvar tetőszerkezetét:
– Kinéztem a közbeszerzési közlönyben, hogy milyen cégek akarnak acélt felvásárolni. Egy német céget találtam, meg is hívtam: tekintsék meg a „bontásra ítélt" épületet. Bekérezkedtem egy vasútállomásra, és a belső telefonvonalon felhívtam az állomásfőnököt, hogy "nagykutya" vagyok, jövök a vevőkkel. Neki nem szúrt szemet, sőt ő maga szervírozott kávét az irodájában. A vételár rendben megérkezett, a vállalkozó felállványozta az épületet, mikor valaki kihívta a rendőrséget. Szegény, hiába lobogtatta a szerződést, bilincsben vitték el.

Meg a balatonfenyvesi kisvasutat:
- Balatonfenyvesen csak egy vagont és a mozdonyt adtam el tizenötezer márkáért. A német turisták fényképezés közben arról beszélgettek, milyen helyes ez a kisvasút, ők bizony megvennék, ha eladó lenne. Abszolút illetékesként közöltem velük, ennek semmi akadálya, ha várnak pár napot. Felutaztam Pestre a vasutas-egyenruhámért - ezzel az öltözékkel a MÁV-nál már többször eladtam ezt-azt -, majd visszatérve kifigyeltem, mikor üres az állomásfőnök irodája, ott írtuk meg a szerződést. Amikor jött a tréler a mozdonyért, az állomásfőnök majdnem infarktust kapott... Én pedig egy év és nyolc hónapot.

Ügyvédként módosíttatta az BTK-nak a csecsemő megölésére vonatkozó passzusát:
-Szerintem nem elég elrettentő a 2–8 évig terjedő szabadságvesztés, javasoltam hogy emeljék "életfogytigtra". Hosszú procedúra volt, de megtörtént.
Beperelte a fővárosi önkormányzatot, a magyar államot, számos perét – melynek során természetesen magát védte – sikerre vitte.


Bósa urat ezennel javasoljuk a következő Köztársasági Elnöknek, mert 100%-ban lefed minden magyart és a nemzet egységét jelzi. Ő ugyanis egy közülünk...