Mint Moldova György munkásságát majdhogynem töviről-hegyire ismerő ember, azt hittem leborulok a székről a röhögéstől.
1 évvel ezelőtt az Európa Bizottság által díjazott Miskolc Holding Zrt. ötmilliós szerződést kötött Moldova Györggyel melynek értelmében az írónak egy városimázs-építő könyvet kell írnia Miskolcról.
Erre kapott 2 millió előleget és ha elfogadják a kéziratot akkor megkapja a további 3 millió forintot. Találjátok ki elfogadták-e a kéziratot? Na szerintetetek?
Hát persze, hogy nem!
Gondolkodtam milyen példákat lehetne felhozni, hogy szemléltessem milyen merénylet az, hogy tulajdonképpen Illyés Gyulát nem számítva a magyar szociográfia műfaját megteremtő irót bízzuk meg egy PR mű megírásával Magyarország egy leglepusztultabb nagyvárosáról.
Olyanokat tudnék elképzelni, mint:
Gusztos Péter - Morva Krisztina szerethető oldala
Csurka István - Az MSZP küzdelme a magyar identitástudat mellett
Luciano Pavarotti - Győzike énektudásának elemzése
Mohácsi Viktória - Magyarország, Befogadó-ország
Próbálok nem nyers lenni, de ki lehetett az a pihentagyú marha aki kitalálta, hogy a magyar nemzet legkritikusabb íróját felkéri egy, a szociográfusok mekkájának tekinthető város imázsépítő könyvének megírására?
Idehívják a vitatható de rendíthetetlen elvekkel rendelkező írót, ahol még a rendőrkapitány is cigánybűnözésről beszél (megj: Moldovához hasonlóan)? Erre mondhatnánk, eszem-faszom megáll!
Moldova György kéziratát tehát nem fogadták el, viszont a kétmilliós előleget természetesen megtarthatja.
Miskolc alpolgármestere, Mokrai Mihály egy évvel kijelentette, hogy hajlandó minden felelősséget vállalni a szerződéssel kapcsolatban, kíváncsi vagyok ezek után ennek a kijelentésnek milyen formában kíván eleget tenni? Van egy olyan érzésem, hogy nem fizeti vissza a kétmillót...
A városvezetés és a Miskolc Holdint Zrt. ügyvivő testületének meglátása szerint:
„Az író negligálja Miskolc kulturális értékeit, erőfeszítéseit, azt hangsúlyozza, ami tönkrement, ami a rossz.”
dr. Mokrai Mihály elmondása szerint:
Annak idején, amikor az ötlet megfogalmazódott bennem, hogy Miskolcról szülessen egy könyv, azt szerettem volna, ha egy kívülálló szemével is megismerhetnénk, hogy milyen a mi városunk. Moldova úr írásait olvasva pedig azt gondoltam, hogy ő alkalmas lenne egy ilyen könyv megírására. A kéziratot többen is olvastuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az íróval felbontjuk a szerződést, hiszen ez a könyv egy elég sajátos szemszögből mutatja be Miskolcot. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem propagandakönyvet szerettünk volna íratni a városról. Annak ellenére, hogy békében váltunk el, azért sajnálom hogy ilyen formában lett vége Moldova úr és a város kapcsolatának.
Na itt is borultam egy nagyot. Az, hogy az úriember elolvasta a könyveket azt még nem is kétlem annyira, de, hogy funkcionális analfabétaként nem értette a szöveget az is biztos.
A városvezetés példaként hozta fel, hogy az operafesztivált és a villamospálya építését az író nem tartja érdemesnek pozítivumként való kiemelésre.
Moldova György véleménye szerint:
Ami a könyv tartalmi részét illeti: anélkül, hogy bele akarna szólni a városvezetés elképzeléseibe, tényleg nem támogatja az operafesztivált mint központi célt, amely százmilliós veszteséget termel. Ugyanígy nem gondolja, hogy a miskolci villamosprojekt növelni fogja a város vonzerejét.
Pikantériája még az a dolognak, hogy ki az aki egy Miskolcról szóló kimondottan imázsépítés miatt írt könyvért pénzt adott volna ki? Talán erre a dologra rájöttek a városvezetők és ezért bízták meg Moldovát a feladattal - a neve miatt-, vesztükre.
A könyv előreláthatólag szeptemberben meg fog jelenni, Vihar előtt címmel, a kiadási teendőket természetesen Moldova Györgynek kell vállalnia. A két fél elmondása szerint békében váltak el egymástól. Ez mondjuk nem meglepő, hisz a miskolci városvezetésre nem igazán vet jó fényt ez a kidobott pénz, - még ha nem is közvetlenül a város büdzséjéből szállt el - egy emiatt kirobbant balhé az íróval pedig tovább rontana a helyzeten.
Tisztelt Vastagbőr olvasók! Bizony, ilyen dilettánsok vannak magas pozíciókban Miskolcon, és több százezer ember mindennapi életéről döntenek.

Annak idején, amikor az ötlet megfogalmazódott bennem, hogy Miskolcról szülessen egy könyv, azt szerettem volna, ha egy kívülálló szemével is megismerhetnénk, hogy milyen a mi városunk. Moldova úr írásait olvasva pedig azt gondoltam, hogy ő alkalmas lenne egy ilyen könyv megírására. A kéziratot többen is olvastuk, és arra a következtetésre jutottunk, hogy az íróval felbontjuk a szerződést, hiszen ez a könyv egy elég sajátos szemszögből mutatja be Miskolcot. Azt azonban szeretném leszögezni, hogy nem propagandakönyvet szerettünk volna íratni a városról. Annak ellenére, hogy békében váltunk el, azért sajnálom hogy ilyen formában lett vége Moldova úr és a város kapcsolatának.
Az utolsó 100 komment: