Hagyónak nagy szerencséje volt, hogy annyi idő telt el a BKV-ügyek komolyra fordulása és a mentelmi jog letelése között, bőven jutott ideje takarítani.

Legalábbis azt hihette, hogy szerencséje van, mert valószínűleg a rendőrök sem hülyék, és nagyon remélem, hogy van valami jogszabály arra, hogy a letartóztatása előtt pár héttel nyélbeütött átiratásokat semmissé tegyék.

Miki ugyanis nem csak 5 ingatlanjától szabadult meg, hanem a Heti Válasz értesülése szerint kiszervezte maga alól azt a Wirtass Kereskedelmi Kft.-t, amely a Hír Tv értesülése szerint több értékes ingatlant is birtokol a budapesti Operaház és Balettintézet környékén. A Heti Válasz úgy tudja, 2010. április 2. és május 10. között Hagyó tulajdoni hányada 97-ről 24,7 százalékra csökkent a cégben - miközben élete párja, Ottlik Lilla Lea és édesanyja, Ottlikné Fekete Éva összesen 44,8 százalékos üzletrészre tett szert. Tulajdonképpen Miklós egy igazi gáláns lovag, Leának ugyanis 28-án lesz a 38-ik szülinapja, talán ez volt a megelőlegezett ajándék. A Wirtass szűk egyharmada pedig a ca-ti Kft.-hez került, amelynek Buzsics István az ügyvezetője és többségi tulajdonosa. (Mindenkinek ajánlom az e-cégjegyzéket, jó szórakozás.)

Hagyó tehát nagyon cselesnek hitte magát, de vajon ki nevet a végén?

Ottlik Lilla Leáról azt kell tudni, hogy Hagyó előtt Csernus barátnője volt 4 évig, még régebben pedig Varga Tamás második felesége.

Varga Tamás 1963-ban született, és Orbán Viktor évfolyamtársa volt a székesfehérvári Teleki Blanka Gimnáziumban (ezekről az évekről itt bővebben). Vargát, aki a Közgázon tanult tovább, ám végül nem diplomázott le, a legendás Bibó-kollégium alapítói között jegyzik, de alapítója volt a kollégium által kiadott Századvég című folyóiratnak is. Belőle nem politikus, hanem pénzügyes lett.

1990-92 között a Fidesz gazdasági tanácsadója volt, majd az APEH Bűnügyi Igazgatósága 1999 végén nyomozást indított ellene (is). A Fővárosi Főügyészség vádat emelt ellene - és még huszonhárom vádlott ellen - mintegy hárommilliárd forintnyi áfacsalás miatt is. Az egy cégcsoporton belüli körbeszámlázással elkövetett csalás során nagy értékű, de nem létező beruházások után igényelték vissza az áfát. A számlázási lánc végén stróman cégek voltak, amelyek végül tartozásaikkal együtt eltűntek. Az ügyben kulcsszerepet játszó IFC Rt.-t Varga Tamás vezette. A vád tárgyává tett ügyletek között szerepel az 1997 és 1999 között folyt budapesti tetőtér-beépítési program is, amelynél tényleges munkavégzés nélkül vagy látszatmunka alapján mintegy 2,5 milliárd forintnyi számla keletkezett. Vargát az ügyészség ötrendbeli, különösen nagy kárt okozó csalással, valamint ötrendbeli, bűnsegédként elkövetett magánokirat-hamisítással vádolta. Az üzletembert a dunaújvárosi önkormányzat Dunaferr-részvényeivel elkövetett visszaélés miatt is felelősségre vonták, és első fokon két és fél év börtönre ítélte a Dunaújvárosi Városi Bíróság orgazdaság miatt. A Fejér Megyei Bíróság először bizonyítottság hiányában fölmentette Vargát, majd a Legfelsőbb Bíróság utasítására lefolytatott új eljárásban helyben hagyta a Dunaújvárosi Városi Bíróság ítéletét. Varga az elsőfokú ítélet kihirdetése után eltűnt, Prágában, majd Amszterdamban bujkált, ott fogták el 2005-ben, olvashatjuk az Indexen.

Az említett áfacsalás-sorozat szereplői mind vezettek számlát a "nevenincs" Tokaj és Vidéke Takarékszövetkezetben, pénzügyi manővereik egy részét itt végezték.

És itt jön a képbe Lea.

Az IFC-vel azonos székhelyű MI-5 Records Kft. lemezkiadó (ami azóta már megszűnt) is a Tokaj és Vidékénél vezette számláját, a cég ügyvezetője Varga (akkor valószínűleg még nem) exfelesége volt. A 168 óra megkérdezte tőle, hogy miért éppen erre a pénzintézetre esett a választása, azonban a két Republic-albumot is jegyző Ottlik alkotmányos jogaira hivatkozva utasította vissza a kérdést, majd lecsapta a telefont. Az újság szerint több kölcsönt vett fel a szövetkezettől, amiket aztán nem törlesztett, és a tartozás fejében több ezer műsoros CD "hever" a tokaji központ pincéjében.

Tehát nem kezdő a nő, sőt kifejezetten dörzsöltnek mondható. Ha Mikinek volt egy kis esze, akkor a cégrészesedés mellé egy négyes ételhordót is ajándékozott neki örökös töltési és szállítási kötelezettséggel, különben csúnya, ínséges idők jönnek. A nő meg esetleg megy.