Emlékszünk még mindannyian a tragikus balesetre, mikor az árvízi védekezésből hazatérő rendőrök busza ütközött egy -a szemközti sávba áttérő- munkásokat szállító kisbusszal, aminek 8 utasa közül hat azonnal, egy a kórházba szállítás közben halt meg.

"– A mennyből jutottunk a pokolba – mondta Czombál Miklós rendőr százados. A 36 éves, rendkívüli halálesetekre specializálódott főnyomozó a balesetet szenvedő autóbuszban középen ült, amikor a kisbusz beléjük csapódott. – Fáradtak, de boldogok voltunk a tragédia előtt, hiszen Felsődobszán sok embernek segítettünk az árvízi védekezésben. Csak azért voltam ébren, mert valaki szólt, hogy végre Csongrád megyében vagyunk. A megyehatár átlépése után szinte azonnal megtörtént a baleset, amelyből csak annyit hallottam, hogy elöl elkezdenek kiáltozni: „Úristen, ez nekünk jön!". Ezután csattanást hallottam, majd a busz szélvédőjének szilánkjai betakartak bennünket – mesélt a baleset előtti pillanatokról és a tragédia utáni pár percről a százados.

– A kollégáim közül senkinek nem lett komoly baja, így a kisbuszhoz rohantunk. Láttam, hogy az elöl utazók szörnyethaltak – mondta Czombál Miklós."

Kicsit később napvilágot látott, hogy a munkások Szeged-Szentmihályon dolgoztak egy baromfifeldolgozóban.

"Az öt nő és két férfi másfél éve járt a 130 kilométerre lévő Mezőtúrról Szentmihályra dolgozni; a műszak 4 óra 20 perckor kezdődött (ezért mindig hajnali fél 2-kor indultak Szolnok megyéből), és délután fél 4-ig tartott, de a sofőrök előbb hagyhatták abba a munkát, hogy pihenjenek a hosszú út előtt."

A szeged-szentmihályi üzemről 2006-ban is hírt adtak Békés megyében, mint olyan cégről, ahol munkát találnak a környékbeli emberek, akik ingyenesen lakhatnak a munkásszállón is, tehát tulajdonképpen szerencsések. Azóta vagy megszűnt a lakhatási lehetőség, vagy nagyobb lett a létszám, nem tudom. De tény, hogy az elhunytak éjfél után (!) keltek, és este jártak haza. Modernkori rabszolgasors...

És tényleg. Csak egy kicsit bonyolultabban, mint ahogy gondolnánk. A Heti Válasz írásából következnek részletek:

"Nulla óra 50 perc. Ekkor szólalt meg az ébresztőóra Vékony Imre ágya mellett. A férfi házhoz ment kollégáiért, így azok kicsit tovább alhattak, mielőtt elindultak 130 kilométerre fekvő munkahelyükre. Marsi Melinda hajnali 1 óráig, de volt, aki negyed 2-ig is ágyban maradhatott. Értékelték Imre figyelmességét, mert háromnegyed 2-kor, az induláskor elég volt kiszaladniuk a kisbuszhoz, nem kellett kiállniuk az út mellé. Tisztes családanyáktól hogyan is venné az ki magát?

...

Vékony Imréék Szeged-Szentmihályra tartottak, jó két órát utaztak a munkahelyükig, egy baromfivágóhídig. Hajnali negyed ötig kellett megérkezniük a Szentmihályi Új Élet Kft. telepére. A HACCP-nek, az uniós élelmiszer-biztonsági előírásoknak megfelelő, hipertiszta baromfivágóhídon aztán hófehér csizmába, fehér nadrágba, köpenybe és fehér hajvédő sapkába öltöztek, senki meg nem mondta volna róluk, hogy feketemunkások.

...

Még az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség sem jött rá, hogy az üzem feketemunkásokat alkalmaz. Többször is ellenőrizték, ám kisebb szabálytalanságokon kívül nem bukkantak másra. Pedig voltak árulkodó jelek. A balesetben érintett nyolc ember közül hat regisztrált álláskereső volt, ketten az önkormányzattól, ketten az államtól kaptak segélyt. A vágóhídnak, ahol dolgoztak, alig volt saját dolgozója, a többit úgy kölcsönözték. Ez nem jogellenes, de Mezőtúr környékén mindenki tudja, mire kell gyanakodni, amikor egy cég pusztán kölcsönmunkásokra építi a termelését.

A munkaerő-kölcsönzést Nyugat-Európában akkor használják, ha például egy cég nagy megrendelést kap és átmenetileg így egészíti ki csapatát. Ám Magyarországon jó néhány munkáltatónak nincs is csapata. Legalábbis hivatalosan. A valóságban gyakori, hogy hosszabb ideig ugyanazzal a kollektívával dolgoznak - csak más vállalkozástól kölcsönzik őket. Így fordulhat elő, hogy egy minden európai uniós feltételnek megfelelő, vakítóan fehér üzemben fekete-afrikai módszerekkel kizsákmányolt emberek dolgoznak. És még hálásak is érte.

Ám ahhoz, hogy a munkahely a hatóságok szemében fehérnek látszódjon, szükség van még legalább két szereplőre. Az első a számlás ember, vagyis egy "nullás" vállalkozó, akinek nincs köztartozása, mert cégét frissen, adócsalás céljára alapította. A mi esetünkben Oláh Jánosnak hívják a számlás embert, aki tavaly júliusban hozott létre egy Omega-Túr nevű betéti társaságot. Ez a cég arra szerződött , hogy kölcsönadja az általa legálisan foglalkoztatottakat - csak éppen a dolgozói nem ilyenek voltak.

A számlás embert időnként le kell lecserélni, mert néhány hónapon belül elveszíti adóügyi "ártatlanságát". Oláh a tragédia után jogi mentességet kért a város polgármesterétől, mondván: neki csak az volt a dolga, hogy a munkahét végén aláírja a papírokat, felvegye az embereknek járó bért, és elvigye a "vállalkozónak". Így hívják az ügyletek másik szereplőjét, a nevét semmihez sem adó embert, aki a hálózatot működteti. Ő a bevételből általában tíz százalékot juttat vissza a számlás embereknek. Esetünkben Rafael Attila volt a "vállalkozó". Rafaelt hiába keressük a szomszéd városban, Gyomaendrődön található házában, az nem tűnik lakottnak. Próbálkozunk a fivérénél is, hiába, mint mondta: elvesztette telefonját, nem lehet elérni.

Rafael a dolgozóknak 400 forintos órabért fizetett, kevesebbet a bruttó minimálbérnél. Hogy a vágóhíddal mennyiben állapodott meg, azt nem sikerült megtudnunk, az ügyvezető a telefonban azt mondta: hagyjuk nyugodni a holtakat. A csapatból egyedül Vékony Imre volt napszámban, ő havi 118 ezer forintot kapott zsebbe. A többiek a heti négy napon át tartó, 12-14 órai munkáért és a négy-öt órás utazásért százezer forintot vihettek haza.

(kattintva nagyobb)

A munkaerő-kölcsönzés fekete modelljében a bőrszínnek is meghatározó szerepe van. A kikölcsönzöttek (helyi szóval: a rabszolgák) és a számlás emberek többnyire nem cigányok, a "vállalkozó" viszont roma. E sajátos üzletág elterjedtségét jelzi a mezőtúri bebukott munkaerő-kölcsönző cégek magas száma. Ám helyben azt mondják, a mintát a szomszédos Túrkevén fejlesztették tökélyre.

A város azzal szerzett hírnevet, hogy ott a cigány emberek módosabbak a fehéreknél, és gyakran ők alkalmazzák a gádzsókat. Némi homok azért került a gépezetbe, mert négy hete kommandósok csaptak le Túrkeve néhány házára, hogy bizonyítékokat szerezzenek egy Jász-Nagykun-Szolnok megye több települését átszövő adócsaló-hálózat ellen.

Az eddig megszokottól eltérően nemcsak a számlás emberekig jutottak el, hanem a rendszert irányító, narancssárga vagy bordó, villaszerű házakban élő, példásan rendben tartott kertekből luxuskocsival induló, büntetett előéletű "vállalkozókig" is. A hatóságok szerint az egész megyére kiterjedő hálózatnak 1800 kölcsönmunkása volt, akik az óránkénti 600 forintos munkabérből mindössze 300-350 forintot kaptak kézhez."