Nu. Jól fel lett kavarva a víz a macskás poszttal, gondoltam, lökjünk még egyet a lavóron.

Szóval, hogy honnantól kezdve is számítom, mi az, ami élő-értelmes-érző?

(Ez is egy ilyen kinyilatkoztatás lesz.)

Amennyiben tartanám magam az egyházhoz, amit egyébként támogatok (na, még egy jó téma, a vallás), akkor vannak a lélekkel rendelkező emberek, meg minden más, aminek nincs lelke. Pl. az előző poszt kismacsekja.

De nem ehhez tartom magam. Nem látom igazán ezt az éles határvonalat akkor, amikor mondjuk más főemlősökről van szó, pl. igencsak értelmes csimpánzokról. Vagy akkor, ha a kutyánk szemébe nézek - szóval nálam ez a határ eléggé el van mosódva. A rovarokot már nem tekintem értelmesnek, tehát nálam valahol felettük van meghúzva ez a vonal - bár hozzátenném, hogy rovarokat sem szoktam cél nélkül, pusztán a saját szórakozásomra vagy kényelmem kedvéért megölni.

Node. Ott van a megfoggant magzat. Előtte volt a petesejt, meg a sperma, azok ugyan nem értelmesek, de belőlünk származnak. Már az ezeken való kísérletezés is erősen határeset, de nálam a megtermékenyített petesejt már határon innen van. A terhességmegszakítás nekem már erősen az 'ölés' kategóriába esik. Node: mi van azokkal, akiket megerőszakoltak, és így lettek terhesek? Egész életében erre a borzalomra emlékezzen, ha gyermekére néz? Vagy eleve túl fiatal az egészhez, mert még csak 11-12 éves? Szóval a kérdés kemény, szerencsére nekem ezzel nem kellett szembenéznem.

(Volt egy novella (talán Bradbury írta), amiben a gyermek elvetetésének határát a gyerek 10 éves koráig kitolták. Tehát ha a gyerek 9 éves korában úgy döntöttél, hogy nem kell, jött a sintérautó, és elvitte probléma nélkül.)

Innen jön a másik lény életének elvétele: ez ugye számomra nem elfogadható - elfogadható cél nélkül. Nem akarok álszent lenni, de sok húst eszem, ez mind leölt állatok húsa. Ezeket úgymond céllal tartjuk - azzal a céllal, hogy megegyük. Egyébként nem is lenne belőlük ilyen sok. Valahol picit álszent az a dolog, hogy ezen disznók, marhák stb. életét 'kultúráltan' vesszük el - mert ugye mindenképpen meghalnak. Másrészt nézni kell azt, hogy az ember a földi bioszfére része, ebből fejlődött ki, s hogy bizony, ennek aktív része az is, hogy megesszük a másik állatot. (Nos, elfogadható célból szerintem kevés van.)

Embert ölni (ugyanilyen logikával vagy etikával levezteve) sem szabad. Mindig vannak kritikus helyzetek (pl. az Andokban lezuhant repülő utasai - ők nem ölték meg egymást, csak a meghaltak húsából ettek, de már ez probléma volt), de nem a kivétel a mérvadó, hanem az általános. Gondold meg, indulatból hány emberre mondtad, hogy ki kéne nyírni. Most gondold meg, rád hányan mondták...

(Az 'elfogadható cél' és 'álszent' szavak túlzott használatáért elnézést kérek. Legközelebb igyekszem majd mellőzni ezeket...)