Ugyan az eset már márciusban lefutott, de érdemes vele foglalkozni, mert egy nagyon érdekes témát feszeget, nevezetesen: jogom van-e megszabni ki igyon a kocsmámban? Kíváncsi vagyok a Ti álláspontotokra is, úgyhogy összeollóztam ezt-azt lentre...

„Azt engedünk be, akit akarunk” – ez volt a végső érv a Mammut 2-ben található népszerű szórakozóhelyen, a Jam Pub-ban, amikor néhány roma fiatalnak állták útját a biztonsági őrök. Első körben arra hivatkoztak a biztonsági emberek, hogy a vendégek nem szerepelnek a VIP-listán, majd arra, hogy fiatalkorúakat csak 11-ig engedhetnek be, s addig csak 5 perc van hátra. Majd végső érvként – amikor a cigány fiatalok nem roma ismerőseit listás szereplés nélkül is beengedték volna – jött, hogy a „tulajdonos azt enged be, akit akar”.

A romák végül nem jutottak be és panaszt tettek a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Irodánál (NEKI), s az ügyben az Egyenlő Bánásmód Hatóság hozott határozatot egy éve: mind az üzemeltetőt, mind a biztonsági szolgálatot ellátó céget 500-500 ezer forintra bírságolta.

„Bármilyen szépen is öltözöm fel, így is előfordul, hogy nem engednek be valahova” - mondta a fenti történet egyik szereplője. Magyarországon is egyre több helyen, a mechanizmust felvállalva alkalmazzák a nyugaton is elterjedt „face control” intézményét, vagyis amikor az ajtóban álló biztonsági ember ábrázatunkat és ruházatunkat végigmérve dönti el, hogy beléphetünk-e az adott vendéglátóipari egységbe vagy sem.

Egy pesti romkocsma biztonsági őre eképpen foglalta össze a munkáját: "a színes bőrűekre kell figyelnem, tudod mire gondolok, bár a négerek, legalább hozzák a pénzt".

"Nem fizetem be a bírságot, mert nem tudom elfogadni a döntést" - mondta a hvg.hu megkeresésére Jungwirth István, a megbírságolt Expol Kft. ügyvezető igazgatója. Ez visszaélésekre is lehetőséget teremt, hisz konkurens cégek egymásra küldhetnek például roma fiatalokat, s olyan sérelmekkel fordulhatnak a hatósághoz, ami meg sem történt.  Jungwirth, aki azt is nehezményezi, kérelmezték, hogy a külföldön lévő – az ügyben érintett - munkatársuk hazaérkezése után tehessenek nyilatkozatot, de az EBH ezt nem várta meg, bizonyíték nélkül, csak a panaszos fél meghallgatása alapján hozta meg döntését. "A másik esetben pedig azért nem vehetett részt a kollégám a saját tárgyalásunkon, mert nagy testű és kopasz, és hatóság szerint megfélemlítette volna a panaszost. Csak kérdezem, ez nem diszkrimináció?"

A korábban rendőrként is dolgozó ügyvezető szerint a szórakozóhelyek esetén alkalmazott „face control”-ra szükség van ahhoz, hogy  "színvonalat tudjanak tartani". "Nem kisebbségi, társadalmi hovatartozása miatt nem engedünk be valakit, hanem azért, mert esetleg nem megfelelően öltözött fel, vagy nem megfelelően viselkedik, de az is előfordul, hogy a rendezvény meghívós, vagy tagsági kártyához kötött. A kollégáim nem előítéletesebbek, mint bárki más a magyar társadalomban, de aki több éve dolgozik ebben a szakmában, nehezen vonatkoztat el a tapasztalataitól. Nem az a baj, ha egy helyre romák, afro-amerikaiak, vagy más kisebbségek tagjai mennek szórakozni, de mindenkinek - a magyaroknak is - be kell tartaniuk a szórakozóhely házirendjét és a társas együttélés alapvető normáit, és nekünk rendezvénybiztosítóknak meg kell találnunk azt az optimális és kényes egyensúlyt ahol az összes szórakozni vágyó vendég érdeke érvényesül."

"Egy nyitott vendégkörű szórakozóhely, akkor alkalmazhat face controlt, ha annak feltételei a hely szabályzatában rögzítve vannak – lehetőleg írásban. Vagyis a tulajdonos előre meghatározza és következetesen számon kéri például, hogy a belépő vendégen milyen ruha van, vagy miként kell viselkednie, ha a helyen tartózkodik, esetleg azt, hogy nem lehet ittas. Ez a gyakorlatban tehát azt jelenti, hogy bárki bárhol mulathat, kivéve, ha egy hely tulajdonosa által támasztott – nem diszkriminatív feltételeknek – nem felel meg” – magyarázta Dénes Balázs, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elnöke.

A RIO-ba például nem engednek be, ha rövidnadrágba érkezel, legyen bármilyen forró nyári este. A táskával érkezel, szintén nem engednek be, szó szerint azt mondták nekünk, a konkurens Zöld Pardon csomagmegőrzőjébe helyezzük el a táskát, és utána bemehetünk.

Ha valakit hátrányos megkülönböztetés ér nemzeti, etnikai kisebbség tagjaként, akkor a NEKI vagy más civil jogvédő segítségét is kérheti. Az eset vizsgálata után a szervezet a peres eljárásban is képviseli a panaszost. A 2005 óta működő Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) azonban nem csak a származása miatti megkülönböztetés miatt, de a törvényben felsorolt védett tulajdonságok (pl. homoszexualitás, fogyatékosság, terhesség) mindegyike miatt elszenvedett diszkrimináció esetén kérhető segítség. Az eljárások során fordított bizonyítási kényszer van, vagyis a megvádolt félnek kell bizonyítania, hogy nem igaz a panaszos állítása. "Egészen pontosan megosztott bizonyítás van, eszerint az eljárást indító félnek kell valószínűsítenie, hogy hátrány érte, és hogy rendelkezik védett tulajdonsággal míg az eljárás alá vont félnek kell bizonyítania, hogy az egyenlő bánásmód követelményét megtartotta, vagyis, hogy nem diszkriminált."