A tervezett kurzusnak az a célja, hogy megismertessék a hallgatókkal, hogyan kell vezetni, irányítani egy céget. Az előadásokat tartó vállalkozók - egyebek mellett - elmesélik, hogyan menedzselik cégeiket, illetve milyen módon ösztönzik dolgozóikat.
Az egyik felkért "tanár" Stadler József ... aki volt és jelenlegi cégeiről, az indulásról, a problémákról és a siker titkáról beszél majd. Stadlert Szirmai Péter, egyetemi docens, igazgató, a BKÁE Kisvállakozás-fejlesztési Központ igazgatóhelyettese kérte fel.
Stadlerről röviden annyit, hogy ÁFÁ-s számlával bizonygatta, hogy ő megvette Leonardo da Vinci "Utolsó vacsora" című festményét ... és volt pofája visszaigényelni utána az ÁFÁ-t.
Remek történtetek várnak az ifjú egyetemistákra, egy izíg-vérig magyar üzletember áll eléjük, akinek a rendszerváltás után indult meg a karrierje. Juhászból milliárdos, nem egyszerű megcsinálni ...
"Biztos sokaknak kellemetlen lesz, hogy elmondom az életem történetét, de nem rejtek véka alá semmit. A börtönéveket ugyanis én ültem végig, és a vagyonom jelentősebb részét is elvesztettem, úgy, mint az akasztói stadiont, a kamionjaimat és még hosszasan sorolhatnám. Úgyhogy nem tartozom senkinek semmivel. Történeteimet pedig úgy adom közre, ahogyan megestek velem: nem hallgatok el, és nem is teszek hozzájuk semmit.
Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy szinte bármit el tudok adni, ami a kezem ügyébe kerül. Juhász koromban szó szerint, még a szarból is pénzt csináltam. A tanyánktól fél kilométerre volt egy egészséges nyárfaerdő, ahol körbekerítettem egy részt, hogy a birkák jól tudjanak hűsölni, és jól érezik magukat. Én meg nem átallottam összeszedni a trágyájukat és jó pénzért eladni a szőlősgazdáknak. Hát így csináltam pénzt még a szarból is.
Tizenhét éves voltam, amikor Akasztón házat vettünk. A környéken a pálinkafőzés bizonyult a legjobb biznisznek, s mivel az összes szomszéd ezzel foglalkozott, én is belevágtam. Nyomtam az ipart rendesen, de a hatóságok is résen voltak, így beleestem a szórásba. A kiskőrösi vámparancsnok közölte is velem, hogy ha nem hagyom abba a főzést, jó időre elintézi, hogy hűvösre kerüljek. Innentől kéthetente kijöttek ellenőrizni, így kénytelen voltam felhagyni a tevékenységgel. Ekkor történt, hogy bevittek Kalocsára katonának, ahol azonnal azon töprengtem, hogy hogyan lehetne folytatni a pénzkeresést. Végül az egyik első kimenőm alkalmával Akasztóról hoztam 20 liter jófajta pálinkát, és becsempésztem a laktanyába. Eleinte csak a haveroknak adtam, majd az alaksorban kialakítottam egy kis zugkocsmát. Ahogy nőtt az eladás, bevontam az öregkatonákat is, hogy kis tételekben behordják az árut, majd a tiszteket is, akiket nem ellenőriztek olyan szigorúan. Természetesen nekik se volt ellenükre egy kis mellékes kereset. A tisztek ezután úgy bántak velem, mint a hímes tojással, hiszen ingyen piálhattak nálam."
Stadler József juhászként kezdte pályafutását, majd tollfelvásárlással, később bortermeléssel foglalkozott. Fuvarozási céget alapított, és kamionokkal Ukrajnába, Romániába és Oroszországba szállított élelmiszert, italt, cipőt, még illatszerrel is kereskedett. Az országból kiszállított termékek után milliárdos nagyságú áfa-visszaigényléseket nyújtott be az adóhivatalhoz.
Nem sokáig tartottak a "mézes évek": Az APEH kemény rászállt Stadlerra. Az ügyészség szerint a vádlottak 1993-94-ben több milliárd forint kárt okoztak az államnak, fiktív számlákkal, jogtalan áfa-visszaigényléssel.
Stadler Józsefet 1998-ban első fokon kilenc évre ítélte a Bács-Kiskun Megyei Bíróság. A fellebbezések után végül a Legfelső Bíróság, 2003. február 12-én kihirdetett jogerős ítéletében, a csalás és más bűncselekmények miatt első fokon kiszabott ítéletet enyhítette. Négy és fél év, fogházban letöltendő büntetést szabott ki a bíróság a vádlottra, és kötelezte az első fokon megítélt kétmillió forintos pénz-mellékbüntetés megfizetésére.
Nézzük, milyen üzleti módszerek kerülhetnek elő a Közgáz-előadáson. Figyelem! Bármelyikből lehet tétel!
1. Jogosulatlan áfa-visszaigénylés. A vád szerint ezt két módszerrel csinálták: (a) nem is létező cégek fiktív kibocsátású számláival, (b) valódi, ámde ekkora üzletekre alkalmatlan cégecskék közbeiktatásával, az eredeti ár sokszorosát feltüntető számlákkal (terminus technicus: átfuttatás). Kárérték: 740,3 millió Ft.
2. Exportszubvenció. A vád: Stadlerék a “kétszámlás trükköt” alkalmazták: ugyanazzal a sorszámmal egy kis és egy nagy összegű számlát írtak, és az állami támogatást a nagyobbik összegre igényelték/kapták meg. (A vád szerint volt egy harmadik, legkisebb összegű számla is, ezt a célországbeli vevő kapta volna, nyilván azért, hogy a lehető legkevesebb vámot fizesse.) Kárérték: 416,8 millió forint.
Stadler: A támogatás kiutalásának feltételeit bizonyíthatóan teljesítette, amennyiben az árut dokumentálhatóan kivitte az országból, és az érte járó összeg (megvannak a banki bizonylatok) befolyt a számlájára, majd ennek alapján kérte a támogatást. Azaz minden rendben történt. Annak a ténynek, hogy két darab, egy kisebb és egy nagyobb összegű számla készült (nem mellesleg: semmiféle bizonyíték nincs, hogy ő erről tudott volna), Magyarországon nincs jelentősége (a nagyobb összeg az “igazi”, az folyt be a számlára). Az pedig, hogy a külföldi üzletfél netán “olcsósította” az ő vámfizetését, nem az itteni hatóságokra tartozik.
3. Társasági adó csökkentése (fiktív költségszámlák) (d). Vád: Stadler létező és fiktív keleti cégektől hamis számlákon “tudáscsomagokat” vett, illetve piackutatást végeztetett, reklámoztatott, majd ezeket a kiadásokat költségként elszámolva, csökkentette cégének nyereségét, így kevesebb adót fizetett. Kárérték: 1 milliárd 112 millió Ft.
4. Fiktív adásvétel. Leonardo da Vinci és egyéb alkotók 22 festménye.
Stadler: Ő ugyebár juhász, nem ért a művészethez. Ezért kért certifikátot. Bizniszt szimatolt az ügyben, de nem jött be, istenem, van ilyen. A pénztárkönyv, a kiadási és a bevételi bizonylatok, azaz minden azt bizonyítja, hogy a képek árát kifizette, és tanúk is vannak, akik látták a festményeket. A képek persze akár hamisítványok is lehettek: de hát nincs üzlet kockázat nélkül, ugye.
5. Átfuttatás. “X” Bt. 971 ezer forint értékben 155 288 db kozmetikumot importált, majd “Y” Kft.-nek adta el a cuccot nettó 41 millióért. “Y” Kft. (Stadler, illetve főkönyvelője kérésére) továbbértékesítette az árut “Z” Kft.-nek nettó húszmilliós áron; “Z”-től immáron 147,5 millióért (plusz áfa) “W” egyéni vállalkozó (azóta meghalt) vette meg és adta el Stadler cégének a kozmetikumot 149 millió + 37,3 millió áfáért. Az áfát – voltaképpen erre ment ki az egész játék – az APEH annak rendje s módja szerint visszautalta Akasztóra. “Y” Kft. a vád szerint nem csinált semmit, “W” egyéni vállalkozónak pedig még könyvelése sem volt, áfát meg pláne nem fizetett: Stadlerék kiadási pénztárbizonylata (hogy tudniillik a cégtől “W” készpénzben fölvette volna a bruttó 186 352 800 forintot) tehát kamu. (Ugyanezen receptre készült több más cipő- és kozmetikumügylet is más szereplőkkel.)
Stadler: Lehetséges, hogy a tranzakcióban mások követtek el hibákat (például úgy, hogy ők nem fizették meg az áfát). De ő, Stadler igazoltan kifizette a nagy összegű, áfával növelt vételárat (ott a pénztárkönyv), tehát jogosan kérte vissza az áfát. Hol itt a gond?
6. Exportszubvenció. Egy franciakockás füzet rejti a tényleges (első) vételi árat. Exportszámla külföldre: a célország hatóságainak szól, a beszerzési árat sem éri el. Támogatásigénylő számla a magyar hatóságoknak (sorszáma azonos az előzőével): sokszorosan, alkalmanként húsz-huszonkétszeresen meghaladja a beszerzési árat.
7. Fiktív költségszámlák. Főként orosz cégek “tudáscsomagokat” értékesítettek a Stadler Kft.-nek, illetve marketingtevékenységet és piackutatást végeztek olyan piacok vonatkozásában, amelyekkel Stadlernek nem volt semmilyen üzleti kapcsolata. A vád hét számlát konkrétan is említ, majd így összegez: a 2,4 milliárdos összértékű költségszámlák elszámolásával az akasztói vállalkozó 989,5 millióval csökkentette a befizetendő társasági adót.
Stadler: Eleve nem fiktívek, hiszen a pénzt – 37 millió dollár – átutalták a külföldi eladóknak, az erről szóló bizonylatokat új bizonyítékként becsatolták. A cégek sem lehettek fiktívek, hiszen az orosz rendőrség hosszú levélben sorolta gaztetteiket: aki nem létezik, az rosszat sem csinálhat. Tudáscsomag: a keleti biznisz nem olyan, mint a nyugati; mások a normák. A tudáscsomag voltaképpen nem más, mint az ottani üzletet jól ismerő vagy kézben tartó csoport garanciája, hogy az árura szükség van, a vevő fizetőképes, a szállítmány megérkezik, a sofőrt nem ölik meg. Tény: Stadler-szerelvény még Belső-Szibériába is mehetett, a megrendelők előzékenysége folytán páncélvonatos biztosítással. Tény: az áru odaért, a pénz meg ide. Mi a probléma?
Stadler szabadulása után a ruhabizniszbe vágott bele.
"Két műszakban dolgozom reggel nyolctól, este tíz óráig. Az árubeszerzéstől kezdve, az eladásig mindenben részt kell vennem. Másfél millió különböző termék található a solti áruházban. A filigrán testalkattól kezdve, a teltkarcsúkig bárki tetőtől talpig felöltözhet. Bőrkabátok, öltönyök, férfi-női ruházat: a szabadidő ruhától, a fehérneműtől, a nagyestélyiig. Az ország valamennyi részéről érkeznek a vevők, így szinte egy perc megállás sincs, mivel minden vevő, aki belép az áruházba szeretné, ha én magam szolgálnám ki. Nálam nincs fix ár, minden megállapodás, alkudozás kérdése, a végén úgyis megegyezünk, és mindenki elégedetten mosolyog. Nem titkolt célom, hogy a Stadler „S” eggyé váljon a minőség garanciájával. Sportruhákat, futballmezeket, stoplis cipőket, háztartási tisztítószereket, sőt sört is gyártattunk az „S” égisze alatt."
30 fontos Mex-felső Stadlernál csak 1500:
Az "Utolsó vacsora" című festmény a többi festmény mellett még mindig megvásárolható. Érdeklődni Stadler úrnál lehet...
(Forrás: A Stadler-dosszié)
Vajon kik lehetnek a kurzus többi "tanárai"?
Princz Gábor - "Bank és cégvezetés jó szimattal és jó kapcsolatokkal"
Kulcsár Attila - "Megforgatom a pénzed avagy tőzsde, részvények, hozamok"
Kunos Péter - Kovács Mihály : "Nemesfémben van a jó pénz"
Gyurcsány Ferenc - "Mire elég 5000 milliárd hitel avagy hitelek, kamatok, kockázatok"
Tocsik Márta: "Mekkora az elégséges sikerdíj?"
Neve elhallgatását kérő Bács-Kiskun megyei vállalkozó: "Olaj export-import magasfokon"
Zuschlag János (távoktatás a börtönből, webkamera segítségével): "Itt a fiktív, hol a fiktív"