Múltkor már szóbajött a magyarországi bölcsődehelyzet, gondoltam hát, kicsit alaposabban körbejárom a témát.

Először egy kis történeti áttekintés:

Mayer István iskolaigazgató pap, Tormay Károly városi tiszti főorvos és Rozmanith Antal városi tanácsnok erőfeszítéseinek eredményeképpen 1852. április 21-én megnyitotta kapuját az első Magyar Bölcsőde Budapesten, a Kalap u. 1. sz. alatt. A megnyitást követően egyre nagyobb igény jelentkezett a bölcsődei elhelyezésre, így igen hamar kinőtték ezt az intézményt. Néhány év múlva az egyesület a Terézvárosban is nyitott egy fiókbölcsődét, ahol nem fizetett dajkák, hanem a "szürke nénék" (a szent Vincéről elnevezett apácarend tagjai) gondozták a gyerekeket. A XIX.századi bölcsődék fenntartásában még nem vállalt szerepet az állam, a családok, egyházak, jótékonysági egyesületek támogatták az intézményeket. A bölcsőde, alkalmazkodva a korai kapitalizmus hosszú munkaidejéhez, reggel 5 és este 7 között tartott nyitva. Ekkortájt a nőknek szülés után már 2 héttel munkába kellett állniuk, így már kéthetes csecsemőket is gondoztak a bölcsődében 4 éves korig. Alapfeltétel volt a budapesti lakhely, az anya munkaviszonya és a család szegénysége. A bölcsődében teljes ellátást, ruházatot kaptak a kisgyerekek.

A II. világháborúig főleg egyleti és üzemi bölcsődék létesültek. Az 50-es évek közepétől a nők tömeges munkába állásával vált indokolttá a bölcsődék fejlesztésében az állami szerepvállalás. 1983-ig a bölcsődei ellátás iránti igény nagyobb volt, mint a rendelkezésre álló férőhely, azt követően a túlfejlesztés miatt fordult az arány. 1983-ban 1335 bölcsőde működött az országban. Az 1984-1990 közötti időszakban a bölcsődék 20,6%-át megszüntették, főként az alacsony kihasználtságúakat. 1990-95 között a gazdasági és társadalmi változás a bölcsődei hálózatra is kedvezőtlenül hatott. A rendszerváltás évében a bölcsődék önkormányzati fenntartásba kerültek, központi állami normatíva nélkül. Ebben az időszakban a bölcsődék közel 50 %-át bezárták. Míg 1990-ben 1003 bölcsőde volt, 1995-ben már csak 628 működött. Ezekben az években támadások kereszttüzébe kerültek a bölcsődék, többen a megszüntetésüket hangoztatták, megkérdőjelezve szükségességüket. Az állam akkor vonult ki a bölcsődék működésének finanszírozásából, amikor a családok egyre nehezebb élethelyzetbe kerültek. A 90-es évek közepére beigazolódott, hogy a nők munkavállalásának, a munkahely megtartásának fontos feltétele a bölcsődék megléte. 1997-ben a bölcsődék működéséhez az állam normatív támogatással járult hozzá. Nézzük, mit jelent ez a gyakorlatban: féléves adatok szerint egy férőhely fenntartása 1,2 millió forintba kerül, ebből 547 ezer forintot az állam fizet, a többit a fenntartó önkormányzat állja. Ha van miből. Bizony sok helyen nincs. Törvény mondja ki, hogy a 10.000-es vagy azt meghaladó lélekszámú településeken kell bölcsödét működtetni, tizenkét ilyen településen mégsincs. Például a közel 39.000 fős, megyei jogú városban, Salgótarjánban... 

Ahol van bölcsőde, ott se rózsás a helyzet, 1-1,5 év a várólista, de olyat is hallani, hogy a pocakban lévő babát íratják be...Egy 20.000-es városban két bölcsőde 30-30 férőhellyel? Vicc. 120 százalékos kihasználtsággal működnek (ez egyébként az országos átlag), de ez is kevés.

Halljuk, mit gondol a dologról Dobrev Klára, az idióta reformer szociálisan érzékeny felesége:

Tehát azért nincs elég bölcsöde, mert nem íratják be a gyerekeket......Kifordított logika...bele sem merek gondolni, milyen eszmecseréket bonyolíthat otthon Klára asszony a férjével...nagy elmék, ha találkoznak...

Jól mondja Acsainé Végvári Katalin a Magyar Bölcsődék Egyesületének elnöke: igenis állami szerepvállalásra van szükség, be kell fektetni a jövő nemzedékébe. Egy olyan országban, ahol számolatlanul folynak el 2-5-10-100 milliók, milliárdok tanácsadásra, hirdetésekre, fölösleges völgyhidakra, pusztába fúrt alagutakra, mindenféle mutyiprojektre, végre valami értelmesre is kéne költeni.

Kár azzal védekezni, hogy "Dehát veszteséges fenntartani egy bölcsödét!". Veszteséges, persze. Olcsóbban jön ki az állam, ha GYES-t fizet a gyerkőc után, mintha fenntart neki egy bölcsődei helyet. Így első ránézésre. De! Ha egy gyermeket el tud helyezni az édesanyja napközben, akkor vissza tud menni dolgozni. Ha dolgozik, adót fizet. Sőt, mivel több a bevétele, többet költ a boltban, több az ÁFA-bevétele is az államnak. Így máris egyensúlyban van a mérleg két serpenyője. Sőt, gyanítom, sok esetben az állami bevétel javára billenne...

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a nők 1,5-2 éves gyermekeiket szeretnék bölcsődébe íratni. Ennek két fő oka van. Az első, hogy bár a gyereknevelés tagadhatatlanul gyönyörű feladat, ennyi idő alatt a nők beleunnak a háztartás-pelenkázás-mesekönyvolvasás kevéske szellemi kihívást kínáló szentháromságába, és vágynak rá, hogy felnőtt társaságban legyenek, felnőtt dolgokat csináljanak. A másik ok a pénz.

Vegyük át egy kisgyerekes anya helyzetét Magyarországon:

I. A TGYÁS lejárta után (általában a szüléstől számított ötödik hónap) a gyerek kétéves koráig GYED-et kap. A GYED a korábbi fizetésének a 70%-a, de max. a mindenkori minimálbér kétszeresének a 70%-a lehet (2009-ben 80.000,-Ft).

II. A gyerek kétéves korától hároméves koráig GYES-t kap, ennek havi összege azonos az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegével (2009-ben kb. 27.000,-Ft)

II/A

Ezt az időt otthon tölti, mert nem akarja vagy nem tudja (ez a gyakoribb) bölcsődébe íratni a gyerekét. Akinek még mindig kell pelenkát venni (jó esetben már csak éjjelre) havi 3-5000-ért; akinek még mindig 1-1,5 havonta kell teljes ruhatárat cserélni, mert növésben van; akinek tisztességes ennivalót (sajt, joghurt, hús, gyümölcs, zöldség) kell feltálalni, hogy egészségesen fejlődjön; akinek azért játékot, mesekönyvet is kell venni...Persze a számlák is jönnek közben rendesen, a 30-60 ezres gáztól kezdve a 8-12-es villanyon át rengeteg mindenre kell költeni minden családban. Itt két verzió van:

II/A/1: a család feléli tartalékait, tönkremegy anyagilag, mire a gyerek óvodába megy

II/A/2: az apa 7/24-ben dolgozik, ha nem a főállásában, akkor amellé vállal 1-2 mellékállást, hogy mindent be tudjanak fizetni

Mindkét esetben nagy a feszültség a családban, a szülők idegesek, jó eséllyel távolodnak el egymástól az anyagi gondok miatt, és fokozatosan tönkremennek idegileg.

II/B

Az anya az állami bölcsöde helyett alternatív megoldást keres.

II/B/1: Közelben, esetleg náluk lakó nyugdíjas nagymamára bízza a gyereket. Ez természetesen olcsó, egyszerű megoldás, és remekül működik is, ha az anya teljes mértékben megbízik saját vagy párja édesanyjában, és azonos nevelési elveket vallanak. Valljuk be, ez nagyon ritka, hisz régen más volt a szokás. Valamint nagyon sok család lakik más településen (gyakran az ország túlsó végében), mint a szüleik.

II/B/2: Magánbölcsődébe íratja (ha van ilyen) havi 60-80.000,-Ft-ért. Jól kell keresni, hogy megérje visszamenni dolgozni.

II/B/3: Hivatásos vagy amatőr bébiszittert keres, 600-1.000,-Ft közötti órabérért. Nagyon jól kell keresni, hogy megérje visszamenni dolgozni.

Azt hiszem, nem lehet csodálkozni, hogy fogy a magyar...