Az első rész után szóba került, hogy bizony anno, Anikó azzal is hencegett, hogy John Jay is rányomult egyszer. Mi csak legyintettünk, hogy na persze persze, tuti, hogy Sly-nak is van akkora büszkesége, hogy nem hajt egy olyan nőre, akinek a csöcséig ér. Pedig nincs. Kiderült tucatférfi ő is, és keneget mindenkit, akinek nem varták be a lukát.(Elnézést a lealacsonyításért és tárgyiasításért hölgyeim!) Tüncike szerint még egyszer vele is randizott, ahhoz meg tényleg pofa kell már.

Pontosan csak kenegetne, mert Ancsa megint nő volt a talpán, és nem hagyta, hogy holmi jöttment megdugja. Bezzeg a szarosgatyás, kólásfiú - de róla majd csak  a 3. részben. Jaj, de kurva nehéz döntés lehetett ez, mert hát a lánynak is mérhetetlenül tetszett a férfi, de Ő tudta, hogy ha az ágyába engedi, akkor csak egy lesz Sly kalandjai közül, és a férfi sosem fog rá emlékezni. Mi meg azt tudjuk, hogy ÍGY SEM! 

Amúgy meg az egész story bűzlik baromira, de hát nagydarab nő, nagy mirigyek. Az a baj, hogy hiába írják tele a könyvet mindenféle sztáros storyval és lopják el a Julia magazin 2341-es számának forgatókönyvét, a vége úgy is a Nagy Bukás lesz, mert Anikóra a kutya sem kíváncsi. Drabális, arrogáns, buta, ribanc és úgy fél a rendes munkától mint ördög a tömjénfüsttől. Egyszóval: kurváranemszimpatikus! A projektet a sok kitalált, kiszínezett storyn kívül még az sem menti meg, hogy az író Havas Henrik bevetette médiakapcsolatait, és minden napra valamelyik bulvárlapra copyztatta Anikó holdfejét valami kitalált, durva, brutális storyval. A jó reklám hangos, a jó reklám lucskos, a jó reklám véres.

Úgy kezdődött minden, hogy lenyilatkozták, Havas nagyon szívesen megkefélné Anikót. Majd Kammerer volt, ki meg fegyegette a jányt, hogy ha bele meri írni a könyvbe, a kettejük kapcsolatát nyilvánosságra hozza a szexképeit, melyeken épp a kajakost lógatja ki a szájából a faszánál fogva. Azért ez így kevés lenne PR-nak, mert Kammerer sem az a karizmatikus pasi, aki történetérért a nők rohannak a Libri-be, Havas meg egy vicc.

Úgyhogy jött a második menet: Anikót egy titokzatos férfi megfegnyegette: "
Összetörjük a csontjaidat és savval öntünk le, ha megjelenik a szennyműved! - szólalt meg egy rekedtes, torz hangú férfi a vonal túlsó végén, majd választ sem várva letette a telefont." Hűhaaaa. Lehet rajta a listán Tasnádi is? Mi után ez sem váltotta ki az emberekből az óhajtott áhá érzést, tovább dübörögtek, előkapták Bochkort, ki szintén borzasztóan fel van háborodva, hogy az írásban szó lesz az ő elmúlt kapcsolatukról is. Mig legutoljára Hajdú P nem tudta  megállni, hogy be ne szóljon a készülő "műnek", minek után a műsorvezető és a nő egymásnak esett, a Joshi Borat forgatásán. A remek színészi alakítások nem kerültek adásba sajnos, mert a TV2 törölte azokat mondván: nyíltan reklámozza az Anikóról szóló könyvet.

Hát kb. ennyi, most reklámozzuk mi is kicsit a könyvet, de aki meg merné venni, annak sünt a seggébe, kölkök. Tovább után meg itt a "Stallone majdnem befűzi Anikót, de ő nem kurva ezért Stallone inkább Albert herceg luksógora lesz story", a Tanár úr tollából. Ja és egy felhívás: Keressük azt a luxuskurvát akit Albert és Sly is lehegesztett!!! 

Alig egy hónappal Albert herceg távozása után, ugyanarra a helyre hívtak bulizni, ahol őfelségével megismerkedtem. A szórakozóhely tulajdonosa azt mondta, hogy most is egy prominens személyiség érkezik kishazánkba, mégpedig egy készülő film kapcsán. Az illető kilátogat a Hungaroringre, mint lehetséges forgatási helyszínre, aztán a helyszíni szemle után náluk fognak bulizni. Kicsit titokzatoskodott, de aztán kinyögte, hogy a stáb tagja Sylvester Stallone is, és jó volna, ha én is benne lennék abban a válogatott kis társaságban, amelyik szórakoztatni hivatott a világsztárt, meg a csapatát. Úgy különösebben nem volt kedvem bulizni, de elfogadtam a meghívást, meg különben is kíváncsi voltam a palira, mégiscsak egy tök jó pasiról van szó. Szóval elmentem, méghozzá ugyanazokkal a lányokkal, akikkel az Albert herceg buliján voltam. Jut eszembe! Addigra már a szépségverseny lecsengett, nem nyertem semmit, már arra sem emlékszem hányadik helyezett voltam… talán hatodik? Annyi változás azért történt, hogy az Albert herceges barna hajat átfestettem szőkére, mert bennfentesek azt mondták, hogy a szépségversenyeken a szőke a nyerő. Tehát vállig érő szőke hajam volt, fölvettem egy fehér, egyszerű szabású nyári mini ruhát, egy fehér magas sarkú szandállal, és így, mint egy egyszerű fehér ruhába öltözött szőke lány mentem el arra a bizonyos szórakozóhelyre. Iszogattunk a barátnőkkel. Éppenséggel volt pénzem taxira, tehát nem voltam beszarva attól, hogy nem fogok tudni hazajutni.

Érkezés után nem sokkal odajött hozzám egy emberke, akit még az Albert herceg buliján ismertem meg, egy olasz fotós pasi. Átölelte a vállamat, és azt mondta, hogy jaj, de jó hugica, hogy látlak, gyere bemutatlak téged egy-két embernek. Mondtam jó, menjünk, mutassál be egy-két embernek. Én már érkezéskor forgattam a fejem, de nem láttam se Stallonet, se senkit az ismert arcok közül. Egy-két idősödő fószert láttam öltönyben, le-fölmászkáltak, rájuk volt írva, hogy ma még mindenképpen dugni akarnak. Ezek a fickók egyáltalán nem hoztak izgalomba, az viszont, hogy Stallonet nem láttam egy kicsit bosszantott, mert szívesen megnéztem volna élőben, meg izgatott egy kicsit az is, hogy tényleg olyan alacsony-e mint ahogy pletykálják. Valljuk be, egy sztárt élőben látni, az mégiscsak egy tök jó élmény. Na, odajött a fotós faszi, nagyon örült nekem, nagyon megdicsért. Hú, de szép vagy, gyere, bemutatlak egy-két embernek. Mit ád isten, azokhoz az idősödő, korosodó kéjenc fickókhoz vitt, akiket már korábban megnéztem. Öten álltak egymás mellett, pohárral a kezükben, öltönyben, kigombolt ingben. Na, mondtam magamban, nem vagyok én luxuskurva, gyorsan bemutatkozok, aztán húzok a picsába, megyek vissza a csajokhoz. Megtörtént a bemutatkozás, de én rájuk se néztem. Ötször egymás után elmondtam, hogy nice to meet you, aztán visszamentem a barátnőimhez. Kérdezi az egyik, hogy te, hol voltál? Mondtam, annál az öt vén kéjenc faszkalapnál, akiknek a fotós mutatott be. Azt mondja, baszd meg! Hát a Stallone az egyik! Mondom, ne basszál ki velem! Kicsoda? Visszafordultam és akkor láttam, hogy középen áll a Stallone, valóban ő volt.

Amikor bemutatkoztam neki, borzasztó szarul éreztem magam, mintha prédaként dobtak volna az öt ember elé, hogy na, ez az, akire ma este vadászni lehet. Ezért volt az, hogy rájuk se néztem, gyors kézfogás, és már húztam is el. Aztán kiderült, hogy a Stallone mellett Ecclestone állt, és a másik három is valami nagyon komoly Forma 1-es csóka volt. Ettől még nem szartam össze magam. Hát, mondtam, mindegy, bemutatkoztam nekik, ez van, menjünk mulassunk. Szórakoztunk, eltelt talán egy óra. A barátnőkkel a táncparkett szélén lötyögtünk, kezünkben a kis koktélokkal, és azt láttam, hogy tőlünk úgy másfél méterre a Stallone támaszkodik egy oszlopnak, kezében egy Coronita sörrel nézelődik. Ott ácsorgott egyedül, nézelődött, egyszer-kétszer rám is pillantott. Néha odament hozzá egy-egy hullarészeg kurva, akiket nagyon szépen, udvariasan lekezelt. Egy-két faszi is odament hozzá gratulálni, ki tudja mihez. Szóval láttam, ahogy a Stallone támaszkodik az oszlophoz, és életemben nem fogom elfelejteni, milyen kurva jól nézett ki. Olyan 180 centi magas körülinek tűnt, a farmeréhez világos bézs, angóra pulóvert húzott, és ugyancsak bézsszínű volt a velúrcipője. Nagyon egyszerűen volt felöltözve, de hát mégiscsak ő volt a Sylvester Stallone, és ezzel azt hiszem sok mindent elárultam. Mondom, kurva jól nézett ki a pali!

Nézett, nézegetett, bámulta a tömeget, mi meg a csajokkal csak úgy lötykölődtünk, zötykölődtünk és egyszer csak azt vettem észre, hogy odakeveredtünk az oszlophoz. Szerintem nem volt szándékos, hogy odavergődjünk, bár lehet, hogy a tudatalattim lökdösött arrafelé, a franc tudja. Mindenesetre megálltam Stallone mellett, rám nézett, köszönt, megint bemutatkoztunk egymásnak, és elkezdtünk beszélgetni. Ő kezdeményezte a beszélgetést, kérdezte, hogy mit csinálok itt, ki vagyok, mi vagyok, hol élek. Mondtam, hogy inkább ő meséljen arról, hogy mit keres itt, mert az, hogy én itt vagyok, abban semmi furcsa sincs, hiszen itt élek, és magyar vagyok, az viszont annyira már nem nyilvánvaló, hogy ő miként került ide. Mondta, hogy a Hungaroringet jöttek megnézni, helyszínt keresnek egy filmhez, ami Ayrton Sennáról szól. Azt mondta, hogy másnap hazautaznak, aztán helyesbített, hogy nem, ne aggódjak, csak két-három nap múlva mennek el. Én egy pillanatig se aggódtam, de ő azt mondta, hogy Don’t worry, I come back… úgy három hét múlva pedig mindenképpen visszajön hozzám. Lehet, hogy három hónapot mondott, erre már nem emlékszem. Mondtam neki, hogy én nem vagyok worry, egyáltalán nem izgulok, mert hát mi most beszélgetünk úgy öt perce, mi a faszért izgulnék. Kérdeztem, hogy, hogy van a családja. Kissé elkomorult a feje, nem nagyon akart erről beszélni. Tudtam, hogy van egy beteg kislánya, kérdeztem, hogy a gyereke jól van-e. Annyit mondott, hogy köszöni szépen jól van, de láttam, hogy itt pontot is tett a téma végére. Nyilvánvaló volt, hogy erről a témáról nem akar beszélni. Kérdeztem, hogy jön-e táncolni. Azt mondta, hogy ő a büdös életben nem táncolt, nem is táncol, és nem is fog táncolni. Pláne nem egy nyilvános szórakozóhelyen. Tehát nem. Kategorikusan jelentette ki, hogy nem. Én meg mondtam neki, hogy de, meg na, meg lécci! Mondta, hogy ne haragudjak, de ha erőszakoskodok, attól csak ideges lesz, tehát nem, véglegesen nem táncol. Akkor én úgy néztem rá, ahogy csak tudtam, és kérdeztem tőle, hogy biztos? Akkor azt mondta, hogy biztos. Mondtam, hogy jó. Tovább beszélgettünk, illetve inkább feszengtünk, nem nagyon volt közös témánk… aztán kiszúrtam az ujján egy pecsétgyűrűt és kérdeztem, hogy az mi.

Mondta, hogy a Rocky című filmért kapta emlékül. Ez egy aranygyűrű volt, egy fekete kővel, amibe valamilyen szöveget is belevéstek. Csak arra emlékszem, hogy a bajnok szó az szerepelt benne. Egy csomó emlék már elmosódott bennem, de azt kell, hogy mondjam, hogy a pali az életben is olyan kurvára vonzó és sármos, mint a filmekben. Ugyanaz a félreálló, lebiggyesztett száj, ugyanazok a kis lefelé konyuló szemek. Nagyon jó, mély, karakteres hangja van. Tehát egy nagyon-nagyon jó pasi, akit én kifejezetten tisztelettel néztem, eszembe nem jutott mi volna ha berángatna az ágyába, meg milyen jó lenne, ha dugnánk egy nagyot. Abszolút nem erről szólt ez a beszélgetés, inkább arról, hogy ámultam-bámultam, hogy ott áll mellettem az az ember, akit addig csak a Rambo és a Rocky című filmekben láttam. Olyan misztikus volt az egész! Ácsorgás közben körbe se mertem nézni, abszolút a fejemben volt, hogy egy hónappal ezelőtt, ugyanezen a helyen, a Albert herceg miatt egyszer már meg akartak ölni. Nem mertem az emberek szemébe nézni. Azt mondtam magamban, hogy baszd meg! Ezer százalék, ha bárkinek a szemébe nézek, az egy köpőcsővel szemmagasságban fog homlokon lőni, hogy biztos megdögöljek. Vécére egyáltalán nem mertem kimenni. Úgy voltam vele, hogy a beszélgetés után egyből lelépek, mert most már komoly életveszélyben vagyok. Mindegy. Beszélgettünk, beszélgettünk, aztán jött az egyik kedvenc dalom, valami nagyon jó szám és kérdeztem, hogy nem jössz táncolni? Biztos? A legnagyobb meglepetésemre azt mondta, hogy de. Hú, mondom, baszd meg! Hogyha most nem késelnek meg a táncparkett közepén, akkor sehol, soha a büdös életben, nagyon sokáig fogok élni.

Elmentünk táncolni, az ő kezében a Coronita, az én kezemben egy koktélos pohár. Egy jó kis diszkó számra táncoltunk. A mozgása kb. olyan volt mint az enyém. Mit mondjak, egyikünk se egy Fred Aster, de mindegy, leszartuk. Körülbelül öt percig táncoltunk, aztán mondta, hogy neki ebből elég, üljünk le, és beszélgessünk. A VIP-részleghez lépcsőkön kell felmenni, mi az egyik lépcsőre ültünk le. Ott ültünk, ültünk, dumáltunk, majd megfogta a kezemet és azt mondta, hogy gyere egy picit. Behívott a kasszához, kért tollat, papírt és azt mondta, hogy légy szíves, írd fel a telefonszámodat, hogy fel tudjalak hívni. Mondtam neki, hogy rendben. Persze, felírtam a számot, odaadtam neki a cetlit, zsebre tette. Visszamentem a helyünkre, ahol ültünk és egyszer csak annyit mondott, hogy szia, én elmentem. Én csak annyit láttam, hogy az ember felpattan, és egyetlen lendülettel kiviharzik. Feltűnésmentesen hagyott ott, mintha csak vécére menne. Nyilván azért, hogy ne kövesse senki. Ami a telefonszámot illeti, azzal úgy voltam, hogy nem jelent semmit, egy kedves gesztus volt a részéről. Ha már megtáncoltattam, legalább annyival tartozik, hogy elkéri a telefonszámomat. Ő elment, én maradtam még egy órácskát, aztán hazamentem és le is zártam a sztorit. Az emlékeimben elraktároztam a látványát azzal, hogy ez egy tök jó fej faszi, egy teljesen egyszerű ember, aki mellesleg hollywoodi sztár. Teljesen odavoltam, meg vissza, hogy láthattam, és abszolút kellemesen csalódtam benne. Eljött a másnap, és én egy picit másnapos is voltam. Előző nap nem voltam hullarészeg, de baromi fáradt, az igen. Szombat volt, és eszem ágában se volt elmenni bárhova is, főleg nem szórakozni.

Délután csörgött a telefonom. Egy férfi hívott, aki annyit mondott, hogy Molnár Anikót keresi, mert ő a Sylvester Stallone úrnak a magyarországi szervezője, titkára, vagy nem tudom kije, vagy talán a személyi asszisztense, és hogy ő egy üzenetet szeretne átadni. A Stallone úr arra kér, hogy este nagyon szeretné, ha elmennék egy fogadásra, amit a Merriot Hotel lábánál álló hajón tartanak. Mondtam a férfinak, hogy nagyon kedves, meg minden, de higgye el, hogy hullafáradt vagyok. Tegnap este egy picivel többet ittam mint kellett volna, nem tudom, hogy elmegyek-e. Úgy voltam vele, hogy tökmindegy megyek-e vagy nem megyek, nem voltam olyan hülye, hogy hiú ábrándokat kergessek, hogy én ezt a pasit majd föl fogom szedni, meg hogy én leszek a barátnője. Ilyesmi meg se fordult a fejemben. Különben is, ez 1999-ben történt, és akkor még csak 24 éves voltam. Szóval felhívtak, hogy Stallone úr vár, én meg vergődtem, osztottam-szoroztam, hogy bassza meg, tényleg semmi kedvem otthonról elmenni, meg úgyse lesz ebből semmi. Azt se akartam, hogy ő azt gondolja, hogy én egy könnyen kapható kis kurva vagyok, aki csak úgy pattan, ha hívják. Száz nőből kilencvennyolc szerintem rögtön széttette volna a lábát a Stallonenak, de esküszöm, nekem eszembe se jutott, hogy vele keféljek. A barátnőim máig mondják, hogy nem vagyok normális, igazi lúzer vagyok, miért nem használtam ki a lehetőséget. Szoktam mondani, hogy Stallonenak sincs aranyból a farka. Azon viszont tényleg elgondolkodtam a hívás után, hogy ha most nem megyek bele ebbe a kalandba, akkor még van esély arra, hogyha bármikor az életben találkozunk, hogy megismer, és köszön. Ha viszont belemegyek a buliba, akkor egy leszek a sok kurvája közül, akit megkefélt, és ha ne adj isten, megint találkoznánk egy társaságban, biztos, hogy elfordítaná a fejét. Tényleg erre gondoltam, annak ellenére, hogy tudtam mi soha többet az életben nem fogunk találkozni. Na, mindegy.

Vergődtem, vergődtem magamban, hogy menjek, ne menjek, aztán azt mondtam, hogy végül is egyszer élek, elmegyek, ha már annyi fáradtságot vett, hogy felhívatott, és megkért, hogy tegyem tiszteletemet az ő tiszteletére rendezett fogadáson. Úgy gondoltam, hogy ezek után nem lehetek olyan bunkó, hogy itthon maradjak. Szívem szerint maradtam volna pedig, mert nagyon-nagyon fáradt voltam. Felöltöztem, nagyon egyszerűen, sima farmergatya, vastag pulóver, térdig érő bőrkabát egy normális cipővel. Minimális smink, egyáltalán nem akartam úgy kinézni, mint aki partizni megy. Gondoltam odamegyek, üdvözlöm, megköszönöm, hogy meghívott és eljövök. Kocsival mentem, tehát nem akartam inni sem. Mire odaértem, a hajón már jókora tömeg nyüzsgött, rengeteg luxuskurva, meg egy-két Forma 1-es pilóta. A Coulthardra például emlékszem. Már a partról láttam, hogy egy olyan tízfős társaság veszi körül a Stallonet, mit mondjak, legalább öt luxuskurva nyomult rá. Amikor beléptem a hajóra, a Stallone fölkapta a fejét, rám nézett, otthagyta a társaságát, arcra puszival üdvözölt. Megköszönte, hogy eljöttem, hogy itt vagyok, és mondta, hogy érezzem jól magam. Aztán otthagyott, én meg leültem egy asztalhoz, ami nem volt a legjobb ötlet, mert a társaság egytől-egyig luxuskurvákból állt. Mindegy. Úgy voltam vele, hogy tíz percet azért csak-csak maradok, így aztán ott maradtam a lányokkal. Az egyikük rögtön megkérdezte, hogy volt-e valami köztem és a Stallone között, mert látták, hogy milyen szívélyesen üdvözölt. Mondtam neki, hogy idefigyelj drágám, hogyha lett volna, akkor kurva isten, hogy nem jön ide hozzám, és nem köszön nekem. Tehát ebből gondolhatod, hogy nem volt köztünk semmi. Erre a lány azt mondta, hogy ja, pedig én azt hittem, hogy volt, mert annyira örült neked. Én mondtam, hogy figyelj drága, ha elgondolkodsz azon, hogyha valaki megkefél egy kurvát, megcsalja a feleségét, akkor másnap egy társaságban valószínűleg nem fogja tárt karokkal üdvözölni. Tényleg biztos voltam benne, hogy jó volt a gondolatom. Amennyiben történt volna bármi is köztünk, akkor ő soha többet nem ismert volna meg engem. Aztán ücsörögtem, ücsörögtem. Odajött egyszer, odajött kétszer, megkérdezte, hogy érzem magam, és mondtam, hogy nagyon fáradtan. Egyszer csak azt láttam, hogy odamegy ahhoz a lányhoz, akivel helyettem szórakozott az Albert herceg. Stallone tehát elkezdett sutyorogni azzal a lánnyal, aki nagyon szép volt ugyan, de mégiscsak egy luxus prosti. Sutyorogtak, sutyorogtak, aztán pár perc múlva azt láttam, hogy Stallone távozik a hajóról és nemsokára a lány is követi. Ennyi volna az én kis történetem Stalloneval.

Tényleg a jó emlékeim között van, mert büszke vagyok arra, hogy találkoztam vele, arra is büszke vagyok, hogy nem keféltem vele, arra is büszke vagyok, hogy másnap sok ember előtt, a tömegből kilépve odajött hozzám és puszival üdvözölt, és tök jó, hogy ez így történt. Biztos vagyok benne, hogyha bármi történt is volna köztünk, akkor se lennék több mint most. Megjegyzem, hogy az a luxus prosti, akit Stallone magával vitt, másnap azt mesélgette, hogy nagyon-nagyon szar volt Stallone az ágyban, ráadásul nagyon pici a farka. Mindenesetre nem hagyom az illúziómat összetörni, bennem Stalloneról egy olyan kép maradt, hogy igazi férfias férfi, ezért megőrzöm az igazi hollywoodi világsztárhoz fűződő viszonyomat, azaz ő bizony egy igazi férfi! Továbbra is imádom, és bármikor látom, előjön ez a régi jó emlék.