Olvastam tegnap a hírportálokon, hogy a távozó miniszterek (Gyenesei, Szűcs, Veres, stb) milliókat tesznek zsebre ki nem vett szabadságuk után. Veres Jani például hat évnyi munkássága során alig vett ki szabit, teljes gőzzel dolgozott az ország gazdaságán (meg is látszik rajta sajnos rendesen), és most ezt kompenzálják neki egy nagyobb összeggel.

Itt álljunk meg egy pillanatra!

Olvassuk el a Munka Törvénykönyvének szabadságra vonatkozó részét:

 (3) A szabadságot esedékességének évében kell kiadni. Az esedékesség évében kiadottnak kell tekinteni azt a szabadságot, amelynek megszakítás nélküli tartama - az esedékesség évében történő megkezdése esetén - a következő évben jár le, és a következő évre átnyúló szabadságrész nem haladja meg az öt munkanapot. A munkáltató

a) kivételesen fontos gazdasági érdek, illetve a működési körét közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén a szabadságot legkésőbb az esedékesség évét követő év március 31-ig, kollektív szerződés rendelkezése esetén az esedékesség évét követő év június 30-ig,

b) a munkavállaló betegsége vagy a személyét érintő más elháríthatatlan akadály esetén az akadályoztatás megszűnésétől számított harminc napon belül

adja ki, ha az esedékesség éve eltelt. E rendelkezésektől érvényesen eltérni nem lehet.

Tehát vagy kiveszi az esedékesség évét követő esztendőben, vagy bukta a munkavállaló a szabadnapokat. Olyanról egy betű sincs a paragrafusokban, hogy 6 évig (!) halmozhatja valaki a szabadságát.

Emlékszem, a cégünk munkaügyese türelmesen várt június 30-ig, majd július elsején reggel nyolc óra után három perccel eltörölte a méltóságos főnök úr előző évi csekély húsz nap szabadságát. Felettesünket majd' megütötte a guta, de bele kellett nyugodnia, mert ugye a törvény az törvény.

A minisztériumokban nem?

Pethő Róbert munkajogász szerint valójában csak három év után vesznek el a ki nem vett napok. (Talán nem tud olvasni??) Viszont az állami vezetők esetében más miatt aggályos a kifizetés.

– A munkaviszony megszűnésével a dolgozó megmaradt szabadnapjait pénzzel kell megváltani – állította Pethő. – Ez az előírás nem érvényes azokra a magas beosztású főnökökre, akik a versenyszférában saját maguk határozzák meg, mikor mennek szabadságra. Azonban a közigazgatásban is vannak ilyen, a munkabeosztás szempontjából szerencsés állások, ahol a vezetők maguk szabadságolják magukat. Ezért úgy gondolom, az ő szabadságmegváltásukat is újra kellene gondolni – mondta.

A Legfelsőbb Bíróság korábban állást foglalt hasonló kifizetésekről, amelyek szerinte törvényesek voltak. Ezt a véleményt azonban az Alkotmánybíróság döntése miatt jogilag nem kell elfogadni. Mégis, mivel az állásfoglalás megszületett, a munkaügyi felügyeleti szervek vélhetően ezt az állásfoglalást veszik figyelembe. Magánember pedig nem fordulhat a munkaügyi bírósághoz sem, mivel az ilyen ügyek csak a munkáltatóra – azaz az államra – és a munkavállalóra – az államtitkárokra és a miniszterekre – tartoznak.

Ennyit kapnak a távozó állami vezetők

Veres János - pénzügyminiszter 10 millió
Horváthné Fekszi Márta - Külügyminisztérium, államtitkár 3,6 millió
Göncz Kinga - külügyminiszter 2,8 millió
Kolber István - MeH-államtitkár 2,3 millió
Szilvásy György - tárca nélküli miniszter 2,3 millió
Závecz Ferenc - OKM szakállamtitkár 1,6 millió
Keller László PM - államtitkár 1,5 millió
Gyenesei István - önkormányzati miniszter 1,4 millió
Puch László - KHEM államtitkár 1,4 millió
Kisfaludy Zoltán - MeHszakállamtitkár 1,25 millió
Tarcsi Gyula - MeHszakállamtitkár 1 millió
Markó Andrea - PM szakállamtitkár 1 millió
Szűcs Erika - szociális miniszter 950 ezer
Bogyay Katalin - OKM szakállamtitkár 850 ezer
Molnár Károly - tárca nélküli miniszter 820 ezer
Szentiványi Gábor - Külügyminisztérium 720 ezer
Mészáros Miklós - SZMM szakállamtitkár 700 ezer
Tukacs István MeH-államtitkár 630 ezer
Gönczöl Katalin - IRM szakállamtitkár 520 ezer
Bujdosó Sándor - ÖM szakállamtitkár 300 ezer