Napról-napra egyre kínosabb ... Már 14 ember van előzetesben a sajóbábonyi "tömegverekedés" miatt.
Az arány 14 - 0.
A tények makacs dolgok, némi zavar is támadt az Erőben, hogy ezt mégis hogy magyarázzák ki ... A TASZ és hasonló társai csak annyit tudtak kipréselni magukból, hogy "dehát pár gárdistást meg jobbikost is őrizetbe kellett volna venni" ... 

A szemét, részrehajló rendőrök ...

A legeslegkirályabb írással viszont Villás Lajos jelentkezett a c-press.hu-n, aki a Roma Rendőrök Országos Egyesületének főtanácsosa.

Lajos bá' (ha szabad így hívnom) nem kevesebbet állít, mint a sajóbábonyi srácok (mármint a letartóztatottak és társaik) hősök voltak, forradalmárok, és tettük legenda lehet, éppen úgy, mint egykor a „fekete párducok” voltak.

Csemegézzünk egy kicsit Villás mester írásából, de természetes egészben is kötelező olvasmány:

A rendőrség megjelent, igen nagy erőkkel, és a tragédia akkor elmaradt. A helybéli idősebb romák, és azok, akiknek szava, tekintélye van a többiek előtt, csendre, nyugalomra intettek mindenkit. Hatásos volt az együttműködés, mondhatni példa értékű. Kár, hogy mindez másnapra átfordult egy sokkal rosszabb megoldás irányába.

Fiatalok egy csoportja, akiket mélységesen megbántottak, emberségükben és a folyamatos provokációk hatására elvesztették önkontrolljukat. Igen, a közéjük behajtó, és a gépkocsiban gárdista formaruhát viselő személyek, – akiknek ott semmi keresnivalójuk nem volt – a csoportba hajtottak. Az indulatokat már az idősebbek megfékezni nem tudták. Nem a személyek ellen irányult a támadás, hanem a jármű, a tárgy ellen, amely a provokátorokat szállította. Megrongálták, összetörték. A személyeknek az utastérben bántódásuk nem esett, személyi sérülés nem történt. A gépkocsiban viszont jelentős anyagi kár keletkezett.

Ők azok a fiatalok, akik megelégelték az állandó megalázást, a kirekesztettséget, a szemlesütve való életmódot. Emberként kívánnak élni, és szeretnék, ha jogaikat mások is tiszteletben tartanák. A provokációnak pontosan ez volt a célja. Valahol egyszer elérni, hogy a cigányok egyszer a gárdára támadjanak! Utána megindulhat a sajtóhadjárat, és maga a háborús bosszú is. Megindulhatnak a nyílt terrorista megmozdulások, egész falvak, községek megfenyítése, megregulázása. Ezek a fiatalok elveszítették a fejüket.

Elveszítették a Szabadságukat, jogukat az emberibb életre! Ellenük, teljesen jogosan, büntetőeljárás indult, és hosszú-hosszú évekre búcsút mondhatnak mindarra, amit családnak, emberségnek, emberi életnek neveznek!

A provokátorok pedig, akik mindezt előidézték, akik az egész cselekmény sort generálták, szabadon flangálnak, és már tervezik a következő helyszínt. Ők, büntetlenek maradnak. Ez ma, a hatályos MAGYAR JOGREND!

Megverték a boltos asszonyt! – szólnak a híradások. (...)

A képviselő asszony bizony az uzsorások csoportjához tartozik – mondják róla! Lakatos Jánosné a vele készült rádióriportban nagyon határozottan állította, hogy a boltos, uzsorakölcsönöket ad a cigányoknak. Ha nincs pénzük, vásárolhatnak, de csak felárral. Bizony, amikor a szükség ráviszi az embert, mindenféle üzletbe könnyen beleegyezik. Főleg akkor, ha olyan személy kínálja fel „áldozatos segítségét” akire egykor szavazatát adta. Így lehetett önkormányzati képviselő. Igaz, áldozott is erre éppen eleget. Lejárt szavatosságú kekszet, lisztet, étolajat osztogatott a szavazatért. Utána meg már csak az uzsorakamat volt a kapcsolatokban az irányadó. Azok estek neki, akiket alja népnek nevezett, és akikből évek óta olyan jól élt. Megalázni, megszégyeníteni nem volt rest, de a hasznot, azt mindig beszedte pontosan, határidőre. Ebben a tekintetben elnézést soha nem tanúsított. Talán nem kellett volna bántani, kezet bemocskolni… Ha nincs többé vásárló, nincs bolt sem… De ezt akkor, az egyszerű emberek nem mérték fel. Talán azok sem, akik ismét ott vásárolnak, kamatra, hozomra. A bolt pedig hozza a hasznot, jól meg lehet élni az „alja népből”!

Visszatérve azokra a fiatalokra, akik magukról megfeledkezve megrongálták azt a bizonyos gépkocsit, egykor, majd a jövőben akár legendává is válhatnak.

Tettük legenda lehet, éppen úgy, mint egykor a „fekete párducok” voltak. Radikálisok, a jogaikért nagyon keményen kiálló fiatalok, akik tettükért börtönnel feleltek. Ma, hősöknek mondják, és tisztelik is Őket. Húsz-harminc év múlva, amikorra Magyarországon is emberi jogok lesznek az EMBERI JOGOK, a megemlékezésekben már nem garázdákról, bűnözőkről fognak beszélni, hanem korukat megelőző fiatal forradalmárokról… Ez ellen ma, orvosság nincs. Gyógymódot a politikusok tudnának prezentálni, de arra ma, a maiak képtelenek!