A Szabad Sajtó Napja alkalmából Kósa Lajos, Debrecen fideszes polgármestere március 11-én köszöntötte a meghívott újságírókat, és egy roppant őszinte beszédet mondott nekik.
Én szintén március 11-én írtam le a véleményemet a magyar sajtóról. Valószínűleg jól olvastam ki a látleletet a magyar sajtó kórlapjáról, mert 200 km-rel arrébb Kósa Lajos is hasonló diagnózisra jutott...
És milyen pikáns, hogy pont egy pártnapilap, a Népszabadság közli a a teljes szöveget. De ők legalább közlik. A sajtóban milyen hír jelent meg erről .... ? Semmilyen. Még apróbetűs sem.
Kósa Lajos:
"De nemcsak a regulációkkal van bajban a sajtó, hanem amiatt is, mert szemmel láthatólag ma semmi sem gátolja annak a szempontnak az érvényesülését, hogy a sajtó munkatársak igazából nem az olvasónak írnak.
Ahogy egyébként Sinka Zoli fogalmazta nagyon plasztikusan - egy fél évvel ezelőtt beszélgettem vele, talán még mond ez a név néhányuknak valamit -, arra a kérdésemre, kinek csináljátok akkor tehát a híradót, azt válaszolta, hogy az AGB-nek. Tőlük soha senki nem kérdezi azt meg egyébként, hogy a nézők mit szóltak hozzá. Soha. Amióta ott dolgozik, még ez a kérdés senkinek nem fordult meg a fejében. Azt kérdezik meg, hogy mi volt az AGB-ben. Ez az a cég, amelyik a nézettséget vizsgálja.
Ebből a szempontból baj van, mert a sajtó ebben az állapotában pont azt a szerepét nem tudja rendesen betölteni, amit egy demokráciában mégiscsak a sajtónak be kell tölteni, nevezetesen, hogy a hatalmat valamilyen módon ellenőrzi. És segít a tájékozódásban nem csak a politikusok, de ad abszurdum még a választópolgárok szempontja szerint is.
Mint ahogy azt sem sikerült meghaladni, hogy a sajtó - én most a politikai sajtóról beszélek, a bulvárról nem is szólok egy szót sem -, hogy a sajtót igazából nem a sajtómunkatársak írják, hanem majdhogynem a politikusok. Nem abban az értelemben, hogy a politikusok szólnak oda, hogy ez, vagy az, vagy amaz kell benne legyen, természetesen ilyen is van, hanem sokkal inkább abban az értelemben, hogy nem vette magának a magyar sajtó azt a bátorságot, hogy ha valaki imamalomszerűen tart egy sajtótájékoztatót, ami tök érdektelen, másodlagos frissességű hülyeségekről szól, akkor azt egyszerűen ne írja meg.
Az angolszász sajtóban az a műfaj, hogy politikus sajtótájékoztatót tart, és arról írnak valamit, ha az érdektelen, az nem ismert. Mint az sem ismert Magyarországon, hogy felhagyunk azzal az álobjektív magatartással, hogy akkor végeztük el a munkánkat, hogyha leírjuk, hogy az illető politikus mit mondott a sajtótájékoztatón. És azt is leírjuk, hogy egyébként X. Y. a sajtótájékoztatóján bejelentette, hogy az ég piros. Mindenki tudja, hogy az ég kék egyébként, legfeljebb hogyha az álobjektivitásnak még az az ismérve, hogy megszólaltatjuk az ellenérdekű felet, aki bejelenti, hogy az ég zöld. De az a félmondat, hogy mint tudjuk: az ég kék, zárójel a szerk. megjegyzése, ez nincs.
Mert valami módon azt gondoljuk, és ez egy teljes tévedés, hogy akkor vagyunk elfogulatlanok, vagy korrektek a sajtóban, ha a hülyeségről mind a két oldal véleményét megkérdezzük. És nem azt írjuk le, amit egyébként nagyjából lehet sejteni valamilyen szinten, még akkor is, ha azt mondjuk, hogy ez egyébként a szerkesztő, az újság vagy újságíró véleménye, aztán lehet vele vitatkozni, egy nagyjából korrekt mérkőzés mellett.
... minden szinten kiesik az, hogy a kiadó megfinanszírozza azt az újságírónak, hogy belemegy egy olyan anyagba, amikor képes a politikust egy, nem a politikus által közölt ténnyel szembesíteni. És teljesen érdektelen számára, hogy egyébként mit mond a politikus, mert neki kérdése van, azt kérdezi meg, hogy kérem szépen nagyszerű, hogy most ezt tetszett mondani, de a helyzet a következő: két évvel ezelőtt, amikor ön éppen ennek a felelőse volt, akkor meg ezt mondta, miért változott meg a véleménye.
És az pedig végképpen teljesen ismeretlen, hogy amikor egyszerűen a kérdezett ezt figyelmen kívül hagyja, akkor szolidaritásból a másik orgánum másik oldali újságírója ugyanezt a kérdést felteszi. Mint ahogy egyébként hány olyan külföldi régebbi demokráciákban ismert sajtómechanizmust ismerünk, amikor a szóvivőnek egyébként képesek az újságírók ugyanazt a kérdést tizenötször feltenni, akkor is, ha egyébként konkurrens orgánumoktól vannak, mert van egyfajta belső szolidaritása ennek a világnak.
Az pedig aztán végképpen teljesen kiveszett ebből a világból, hogy amikor a politika próbál... mindegyik politika különböző alapon éket verni a sajtómunkatársak közé, akkor az az ösztön, hogy önöknek az a közös érdeke, hogy senkit se lehessen kirekeszteni, mert ha ma engem nem hívnak meg egy sajtótájékoztatóra, akkor holnap téged küldenek ki. Persze lehet botrányosan tudósítani belőle, nincs ezzel semmi gond, és a bulvár előtt jól mutat, hogy éppen kit zártak ki valamilyen sajtótájékoztatóról, de normálisabb esetben megteszi azt a sajtó közösségének mindegyik része, hogy kihagyja a tudósítás helyét, a flekket, és beleírja, hogy miután ezt meg ezt az újságírót kiküldték a sajtótájékoztatóról, ezért nem vagyunk hajlandók tudósítani róla. És ez éppúgy vonatkozik a megtörtént esetekre, mint ahogy a tévészékház ostromáról tudósító újságírót küldték ki a sajtótájékoztatóról. A tévé elnöke.
Itt lesz aztán tényleg Ionescu szerű az egész, azért, mert nem tetsző módon tudósított arról a tévészékház előtti ütközetről, amiről a tévé meg nem tudott tudósítani, hanem egy másik tévé munkatársát kérte meg. Képzeljük csak el, hogy a nagy tévétársaságok a világ egészen meghökkentő részén, a BBC Tanganyika eldugott helyein is képes tudósítani fontos, problematikus ügyekről, az, hogy a BBC a saját székháza előtti térről nem tud tudósítani?
És ilyenkor nem azt mondja mindenki, hogy akkor semmit nem tudósítunk, ez senkinek nem jut az eszébe, hanem belemegyünk ebbe, és most egyébként a Hír TV-t, a Magyar Nemzetet, a Magyar Hírlapot küldjük ki, meg nem hívjuk el, aztán fordul a kocka, akkor meg a Népszabadságot, a nem tudom én kicsodákat, az ATV-t, mert hiányzik az a szolidaritás, ami egyébként szerintem a sajtó normális működéséhez szükséges.
A helyzet az az, hogy ezt a politika, ezt a szolidaritást soha az életben nem fogja tudni generálni. Soha. Nem is az érdeke. Azért van sajtó, hogy képes legyen adott esetben, ha igazán... nem csak hogy mennyire szabad, hanem mennyire képes önálló entitásként is valamifajta közös érdekek mentén szervezett ágazatként működni, annak a kérdése, hogy ilyenkor létezik-e, lesz-e majd az az erő Magyarországon, ami ezt adott esetben a sajtónál kikényszeríti, mert most Hír TV-t könnyű csinálni, aztán októberben meg ATV-t lesz könnyű csinálni.
Az a kérdés, hogy jó-e az, hogy négy évente, vagy nyolc évente fordul a kocka, és akkor mit sem javul a működés, hanem csak mindenki örül. Amikor beszélek a ti kollegáitokkal, akkor megyek az ATV-be, már dörzsöli a kezét a szerkesztő, Kurucz Péter, és azt mondja, hogy na, még van két szar hónapom, amíg itt szívom a fogam, de utána, gyerekek, na, akkor majd fel fogom hívni a Hír TV-szerkesztőt, hogy na, mi újság van, hogy vagytok. És akkor az egészet megfejeli az, a szimbólumában is nagyon jól érthető, mindig el szoktam mondani, és mindig el is fogom mondani, mert szerintem emellett nem lehet elmenni szó nélkül.
És hozzáteszem, ha ti komolyan gondoljátok, és ezt nagyon sokszor minden oldal leírta már az újságírók világában, hogy a szabad sajtó és a normálisan, tehát az ilyen demokratikus országokban elfogadott normák szerint működő sajtó nélkül nincsen demokrácia.
Minden ország akármilyen egyosztatú politikai rendszerben dolgozik, szükségszerű egy idő után, a demokráciában a hatalom elfárad, megeszi a pártholdudvar, különböző ügyek, elkopik, satöbbi, satöbbi. De csak akkor, ha van jó sajtó. Meg egyéb attribútumok is vannak. És Magyarországon, én azt állítom, hogy nincs. Lehet, hogy önmagam ellen beszélek, mert mi konkrétan most választást szeretnénk nyerni, hogy egy klasszikust idézzek, nem kicsit, nagyon. Csak azt érzem, hogy... hogy az országunk nem lesz jobb. És ennek a nemzetnek nem lesz jobb dolga, hogyha nincsen jó, normális sajtó.
... amikor a sajtó napjáról gondolkodunk, akkor már csak egyet kell hozzátenni, és itt van az igazi, nagyon nagy baj, kedves mindnyájak, és most szeretnék egy fontos állítást tenni: Magyarországon az a demokratikus sajtó, amiről én beszélek, az elmúlt ezer évben egyetlen másodpercben sem létezett sohasem. És meg tudom védeni ezt az állításomat. Magyarul... Hogy lesz-e ilyen? Hát... Vannak kételyeim.
... én politikus vagyok, arra fogok törekedni, hogy innentől kezdve még háromszáz évig én legyek a polgármester. És ne arra törekedjetek, hogy kell akkor kinyírni engem azzal, hogy az orromat piszkálom, nem tudom én, a városnapi ünnepségen valami sutyi izében, pillanatban, hanem, hanem rendesen kell forgatni, oszt hogy ha megbukok a mutatvánnyal, akkor nektek lesz igazatok, és jöjjön valaki, aki vagy rosszabb lesz, vagy jobb, egy demokráciában sosincs előírva, hogy a megbukott politikus helyett jobb jön."
Ritka mint a fehér holló, amikor végre őszinte egy politikus, és ráadásul ugyanazt gondolja mint mi ....
Várjuk a reagálásokat Uj Pétertől kezdve Vörös T. Károlyon keresztül Bórókai Gáborig bezárólag minden érintettől.
Kapcsolat
Emailcímünk:
vastagborblog@gmail.com
Legfrissebb kommentek
- psilocybin33: psilocybin-spores.net/ (2023.08.31. 04:01) Ez a tározó se 100%-os, de megkapta az engedélyt
- szobakutty: Na? 13 év távlatából hogy fest ez a dolog? (2022.11.22. 13:36) Egy kis családi mutyi Páváéknál
- 0gábor: Mocskos cigónevek! (2021.01.12. 08:37) Új, engedélyzett "magyar" utónevek
- 0gábor: @KömKel: hazudsz! (2021.01.12. 08:35) Álközmunkásokat mutatott a német tévéseknek Salgótarján
- : @Horizont: Veszélyezteti pedig azért, merte egy forma tucat embereket nevel s minden iniciatívát ... (2020.06.14. 15:54) Balog miniszter iszonyatosan megalázta a szegény gyerekeket