Linka Ágnes 1980 óta a Magyar Rádió irodalmi szerkesztője, riportere, emellett előadóművész. Férje, Siposhegyi Péter 1957-ben született Kaposváron Erdős Péter néven. 1975-től a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult, majd 1978 és 1982 között az Eötvös Loránd Tudományegyetemre járt filozófia szakra. 1983-tól 1984-ig a Játékszínben, 1984 és 1986 között a Népszínházban, 1986 és 1989 között pedig a Nemzeti Színházban dolgozott irodalmi tanácsadóként. 1984-től 1987-ig a Mozgó Világ folyóiratnak írt műkritikákat, majd 1988-tól a Kapu folyóirat munkatársa, majd főmunkatársa lett. 1991-ben a Pesti Hírlap rovatvezetőjeként dolgozott, 1991 és 1993 között a Magyar Nemzet, 1994 és 1995 között pedig az Esti Hírlap főmunkatársa lett. 1997-től politikaimarketing-tanácsadást is végzett, de közben folyamatosan dolgozott különféle színdarabokon, újságcikkeken. Több filmben is közreműködött, és nevéhez fűződik az 1994 óta megrendezett Magyar Drámaíró Verseny. Hosszan tartó, súlyos betegség után tavaly októberben hunyt el.
Ő volt az, akinek Kikötő című vígjátékára és Hantjával sem takar című drámájára hivatalos levélben hívta fel a színházat fenntartó városok polgármestereinek figyelmét Gyenesei István önkormányzati miniszter.
Szintén ő volt korábban öt és fél éven át volt kommunikációs tanácsadó Gyenesei István Somogy megyei közgyűlési elnök mellett, havonta 60 ezer forintot vett fel kommunikációs tanácsadásért. Ezért az összegért a Somogy megyei közgyűlési elnök médimegjelenéseinek tartalmi és stiláris kérdéseivel kellett foglalkoznia, valamint közreműködött néhány protokollkiadvány megfogalmazásában is. Gyenesei blogjából kiderül, hogy kettőjük kapcsolata nem csak a közös munkára korlátozódott, barátok voltak.
Tircsi Anikó (jelmondat: "Megszállottak viszik előre a világot!") 12 évnél régebben asszisztense már Linka Ágnesnek, segít a sclerosis multiplexben szenvedő asszonynak a fellépések megszervezésében.
A három személyt egy civil szervezet, az 1997-ben alapított XXI.sz. Magyar Drámájáért Alapítvány is összeköti, amelynek célkitűzése a kortárs magyar színművek bemutatása és a tehetséggondozás. Tircsi Anikó az alapítvány kuratóriumának elnöke, hivatalos kapcsolattartója, Linka Ágnes és Siposhegyi Péter pedig Sné Balogh Edittel együtt kuratóriumi tag (volt).
Az alapítvány 2001 óta évről-évre megrendezi a Tófesztivált, "hogy a Balaton körül élő és alkotó művészek egy egységes rendezvénykoncepció szerint mutatkozhassanak be a tóparti városokban, településeken." Tavaly, a kilencedik fesztiválon a Kikötő című darab folytatását, a Balatoni Gyöngyhalászokat láthatta a közönség. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium 300.000 forintot adott a rendezvényre, de voltak más támogatók is.
BKV, MVM.....már megint. Íme az egyik, kissé hanyagnak tűnő szerződés:
Persze, tudom, nem nagy összeg ez a 900 ezer a sok-sok millióhoz képest, de szerintem akkor is érdekes, hogy két közcég is támogat(ott) egy olyan rendezvényt, egy olyan darabot, amely Siposhegyi Péteré, Gyenesei barátjáé (volt).
Meg különben is: mi köze a budapesti közlekedési vállalatnak egy balatonparti színielőadáshoz?!
Ide tartozik még az is, hogy több mint egy hónapja levelezek a BKV sajtóosztályájával a cég reklámpolitikájáról. Gyorsak, kedvesek, együttműködőek. Egy levelem sem maradt még válasz nélkül, sőt, kétszer maga dr. Székelyné Pásztor Erzsébet kommunikációs igazgató írt nekem.
Az utolsó levélváltásunk:
"Kedves Igazgatóasszony!
Köszönöm a kitüntető kedvességet, hogy személyesen fáradt a nekem szóló válaszlevél megírásával.
Egyetértünk abban, hogy a BKV Zrt. kommunikációs aktivitása és sajtóbarát magatartása figyelemreméltó, és követendő példa más közcégek számára is.
Örvendetesnek tartom, hogy a vállalatot népszerűsítik, és hogy ezt -a korábbi vezetők gyakorlatával ellentétben- ésszerű pénzügyi keretek között teszik.
Egy valamivel nem tudok csupán maradéktalanul egyetérteni a BKV-brandben felsoroltak közül: ez pedig a kultúra támogatása. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy fontos feladat, de véleményem szerint az adófizetők pénzéből működő, veszteséges közlekedési vállalatnak nem kéne rá pénzt áldoznia. Viszont ha már így alakult, akkor kérem, győzzön meg. Írja meg, milyen eseményeket támogatnak/támogattak, miért pont azokat, és tapasztalataik szerint milyen mérhető eredménye származott ezekből az együttműködésekből a BKV Zrt.-nek.
Köszönettel és üdvözlettel:
...
szerkesztő, Vastagbőr-blog"
"Kedves ...!
Köszönöm, hogy észrevételeivel ismét megkeresett.
Ön nem ért egyet azzal, hogy az adófizetők pénzéből veszteséges közlekedési vállalatnak pénzt kellene áldoznia a kultúra támogatására. Nos, megnyugtatom: a BKV nem pénzbeli támogatást nyújt a kulturális projekteknek, hanem hozzáállásával, szolgáltatásaival lép fel támogatólag. Úgy gondoljuk, hogy az utasbarátság része az is, ha hozzásegítjük az embereket a kulturális élményekhez, hiszen attól lesz élhetőbb a város, tartalmasabbak a hétköznapok, és a kultúrán keresztül lehet feltöltődni, amire mindenkinek szüksége van. A kultúra támogatása tehát részünkről nem pénzügyi támogatást jelent, hanem részvételt, bevonódást, helyszín biztosítását. Mivel a BKV Zrt. egy igen nagy múltra visszatekintő társaság, mindig is fontos volt számunkra hagyományaink ápolása.
Társaságunk hosszú évek során gondot fordított a forgalomból kivont muzeális értékű járművek, valamint a cég és a fővárosi közösségi közlekedés emlékeinek megőrzésére és bemutatására. Ehhez kapcsolódóan minél szélesebb körben szeretnénk megismertetni az utazóközönséggel megőrzött értékeinket. Ezért csatalakozunk az immáron hagyománnyá váló, minden évben megrendezésre kerülő fővárosi és az Oktatási és Kulturális Minisztérium által szervezett rendezvényekhez, melyek nem jelentettek plusz költséget számunkra:
Múzeumok Éjszakája
Múzeumok Majálisa
Múzeumok Őszi Fesztiválja
Magyar Dal Napja
Kulturális Örökség Napjai.
Mindezek mellett társaságunk fontosnak tartja a fiatal pályakezdő művészek felkarolását, akik pl.: a Budapesti Kulturális Klaszter és a BKV Zrt. közös szervezésében megvalósuló és a Múzeumok Éjszakájához szorosan kapcsolódó művészeti programokon ingyenesen vettek részt. Nagyon pozitív visszhangja volt a kisföldalatti megállóiban zenélő fiatal művészeknek, az utazóközönség szívesen fogadta őket. Itt egyszerűen megengedtük, hogy fellépjenek ezeken a helyszíneken, ily módon hozzájárulva a Múzeumok éjszakája sikeréhez. Emellett természetesen a mi múzeumunk is várta éjjel a látogatókat, ahol tavaly egy tárlatnyitással emlékeztünk meg a Múzeumok éjszakájáról, idén pedig a Deák téren nosztalgia villamos várta az érdeklődőket. A klasszikus, évek óta tartó együttműködésen alapuló segítség pedig az volt, hogy megszerveztük a múzeumi járatokat minden útvonalon, amelyért a minisztérium fizetett.
Ezen kívül a tavalyi évben lehetőséget biztosítottunk a Magyar Dal Napja rendezvénysorozat keretén belül arra, hogy a BKV Zrt. területén több helyszínen (a kisföldalatti vonalán a Deák Ferenc téri és Vörösmarty téri aluljáróban) a Nemadomfel együttes és nívós utcazenészek mutassák meg tehetségüket a nagyközönség előtt. "Olyan csodálatos a magyar dalkincs!” - idézet Presser Gábortól, az esemény főszervezőjétől. Ezzel egyetértve döntöttünk úgy, hogy lehetőségeinkhez mérten támogatjuk az eseményt. Többféle zenei gondolat mentén, több zenei stílust felvonultatva ünnepeltük együtt a Magyar Dal Napját, az együttműködés során a fellépők számára a helyszíneket biztosítottuk, amelyért cserébe hirdetési felületet kaptunk. A csatlakozás Társaságunk számára nem jelentett költséget, és az idén is vállaltuk a partnerséget.
A Múzeumok Majálisa, Fesztiválja ugyanígy nem került pénzbe, de kitelepülésünkkel közelebb kerültünk azokhoz az érdeklődő utasokhoz, akik kíváncsiak voltak a BKV történelmi értékeire.
A kombi-jegy bevezetése szintén egy olyan intézkedés, amely a kulturális élet elősegítését szolgálja, hiszen a rendezvényekhez kapcsolódó jegy a rendezvény belépőkártyáján feltüntetett kezdő időpontját megelőzően és végét követően 2 órán keresztül a BKV Zrt. autóbusz, villamos, trolibusz járatain, a földalattin és a metrón, valamint a fogaskerekűn a járatok teljes hosszán, HÉV-en Budapest közigazgatási határán belüli vonalszakaszokon korlátlan átszállással jogosít utazásra.
Mérhető anyagi haszna a Múzeumok éjszakájának van, hiszen ott a múzeumi járatok és a belépő jegyek is plusz árbevételt hoztak. A többi rendezvény eredménye pedig a bizalmi tőke, az, hogy az embereknek jót tettünk, ami ráadásul nem került pénzbe.
Üdvözlettel
Székelyné Pásztor Erzsébet"