Majdnem elsikkadt egy remek sztori a nagy nyári uborkaszezon közepén ....
A Külügyminisztériumban új bukaresti nagykövetet kerestek. Mondani sem kell, minden olyan államban, ahol nagy számú magyar lakik (Szerbia, Szlovákia, Románia, Ukrajna), vagy meghatározó világhatalom az ország (USA, Anglia, Franciaország, Németország, Oroszország), ez eléggé kulcspozíció. Szóval, ha Bukarestbe keresnék nagykövetet, biztosan a legdörzsöltebb, legjobb emberemet nevezném ki, aki kőkeményen képviseli az erdélyi magyarság jogait is, az ország érdekei mellett.
A nagyköveteket a külügyminiszter szakmai előterjesztése alapján, a kormányfő egyetértésével az államfő nevezi ki. Ezt megelőzően még a parlament külügyi bizottsága, illetve uniós országok esetében az Európai Ügyek Bizottsága is meghallgatja a jelölteket, ugyanakkor állásfoglalásaik nem kötelezőek. A kinevezéshez a fogadó ország beleegyezése is szükséges.
Nézzük, ki lett a legmegfelelőbb ember erre fontos posztra:
Kérem szépen, a szerencsés úriember Füzes Oszkár, a Népszabadság újságírója ... az új bukaresti nagykövet. A képhez sok hozzáfűznivalóm nincsen, a külképviseleti vezetők értekezletén készült, és valami bődületes taplóság egy értekezleten az asztalra ülni. Remek belépő, Oszkár!
De hogyan lesz egy (majdnem árokásóból) akarom mondani újságíróból nagykövet? A Népszabadság, mint a baloldal pártatlan és minőségi sajtófellegvára már olyan kiváló embert adott az országnak, mint Eötvös Pál, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke, most már egy nagykövetet is kitermelt. Ha folytatja ezt a remek teljesítményt, előbb-utóbb egy miniszteri állást is megcsíp a Népszabi ...
„A Népszabadság ... értékorientációját tekintve baloldali-liberális, a nemzet mint kulturális közösség mellett elkötelezett, pártoktól független referencialap.” (Vörös T. Károly főszerkesztő, 2007)
Oszkár amúgy egy igazi europeer demokrata, hiszen végigküzdötte az elmúlt 30 évet az EU és Nato tagságért, ezért végezte el anno a moszkvai egyetem diplomácia karát, majd húzott le a Népszabadságnál 30 évet, többek közt mint hanoi, washingtoni, majd brüsszeli tudósító.
Hmmm ... vajon Oszkárnak, az ízig-vérig ellenzéki demokratának, hogy sikerült az "átkosban" megcsípnie a washingtoni tudosítói állást? Ez bizalmi állás volt, a Párt mindig a legjobb és legmegbízhatóbb emberét küldte a gaz imperialisták közé. Vajon körmölte rendszeresen a jelentéseket Oszkár? A jutalomra sajnos több évtizedet kellett várnia szegény Oszkárnak, kivárta a rendszerváltást (amúgy dolgozott gőzerővel tovább), a Nato-csatlakozást (dolgozott gőzerővel tovább) és az EU-csatlakozást (dolgozott gőzerővel tovább), míg végül eszébe jutott a hű apparátcsik újságíró neve a Köztársaság téren.
Ha egy népszabadságos újságírót kineveznek, azt támadni fogják. A nagykövet nem pártkatona, a külügyi bizottsági meghallgatást követően a köztársasági elnök nevezi ki. - Füzesi
Füzesi szerint előnyére vállhat, hogy belülről ismeri az újságírói szakmát, és ennek köszönhetően a román média talán nyitottabb iránta. A hátrányok közt említette viszont, hogy mégiscsak az államigazgatáson kívül töltött 28 évet, így "még sokat kell tanulnia" jogszabályokról és a lehetséges buktatókról. (Hosszabb interjú vele erre).
Kozma József, a bizottság szocialista elnöke minden szempontból alkalmas jelöltnek nevezte Füzes Oszkárt a nagyköveti posztra. Emlékeztetett arra: ebben a ciklusban nem először fordul elő, hogy újságíróból lesz nagykövet. Horvát János televíziós újságíró, a Sport1 televízió volt elnöke 2006 decemberében lett havannai nagykövet, a 2003-ig újságíróként dolgozó Merényi Miklóst, a Figyelő és az MTV volt főszerkesztőjét pedig tavaly Rómába nevezték ki misszióvezetőnek.
Tehát van egy nagykövetünk, aki ismeri az újságírói szakmát (biztos minden nap kamatoztathatja eme csodálatos képességét Bukarestben), de beismeri, hogy fogalma sincs a diplomáciáról. De 30 éve Moszkvában e tárgyban végzett. Ez legalább olyan, mintha a 2003-ban megszerzett -és soha nem használt- történelem diplomámmal 2033-ban becsengetnék a Fazekas Gimnáziumban, hogy jónapot, jönnék ide tanítani történelmet...
Remek háttérinformációt ad a kinevezési mechanizmusról Horvát János volt televíziós, akit 2006-ban kubai nagykövetté neveztek ki. (Biztos eszméletlen sok dolga lehet, izgulhat, hogy 2 Cuba Libre koktél között ne hagyja el Medgyessy vagy Bárdos András az útlevelét).
Horvát szerint két csoportba lehet sorolni azokat, akik nem karrierdiplomaták, vagyis nem járják végig fokról fokra a diplomáciai ranglétrát: egyrészt vannak a politikai kinevezettek, akik egyértelműen valamiért cserébe kapják posztjukat, mintegy fizetségképp. A kívülről érkező diplomaták másik csoportjánál Horvát szerint is "belejátszhat a hálakategória", de úgy véli, ők is olyanok, akik más szempontból ideális választásnak bizonyulhatnak. A volt tévés saját magát is ebbe az utóbbi kategóriába sorolja.
A Magyar Külügyi Intézet főmunkatársa, Magyarics Tamás véleménye szerint nincs olyan ország, ahol a követségek egy részét ne politikai kinevezettek irányítanák karrierdiplomaták helyett. "Az valóban szokatlan, hogy egy újságírót nevezzenek ki nagykövetnek, hiszen a politikai kinevezettek elsősorban üzletemberek vagy a kampányok irányítói, esetleg a külügyi elemzők közül kerülnek ki." - mondta
Pár példa:
- Czakó Borbála az Ernst and Young vezérigazgatójából lett londoni nagykövet. Véletlen faktor: Czakó Borbála köztudottan jó barátja Dobrev Klárának.
- Merényi Miklós a Figyelő gazdasági hetilap főszerkesztőjéből lett római nagykövet.
Vajon van ma Magyarországon diplomata képzés? Remek motivácós tényező a hallgatók, vagy a karrierjüket megkezdők számára, hogy lehet, hogy előbb lesz egy külsős újságíróból nagykövet, mint belőlük, akik végigjárták a ranglétrát...
Bár tökmindegy, amikor a Főnök meg pszichiáter volt ...
(forrás, kép: origio.hu, fn.hu)