"Alapítóinknak a kuratórium számára meghatározott célja a hátrányos helyzetű, elsősorban roma származású gyerekek esélyegyenlőségének, iskolai sikerességének megteremtése. Úgy gondoljuk, hogy a lehető legjobb minőségű oktatás, a modern globalizálódó világnak megfelelő készségek legmagasabb szintű elsajátítása az egyetlen kiút a nyomorból és elszigeteltségből." Ezzel a mondattal nyit a Hátrányos Helyzetű Gyerekeknek Alapítvány(CFCF) weboldala.
Mohácsi Erzsébet, az alapítvány igazgatója szerint annak ellenére, hogy az utóbbi években több milliárd forintot költöttünk EU-s és közpénzekből a roma gyerekek "együttnevelésére", még ma is minden ötödik-hatodik elkülönítve tanul. 2006-es kutatások szerint hétszáz osztály és százhetvennyolc homogén cigány iskola volt az országban. Pedig egy 2003-as törvény szerint tilos az etnikai alapú iskolai elkülönítés. Kérdés persze, hogy csak azért mert egy osztályban, tanintézményben csak cigány gyerekek tanulnak, beszélhetünk-e minden esetben etnikai alapú elkülönítésről? Mi a különbség szegregálás és a kisebbségi oktatás-nevelés között?
Mohácsi Erzsébet azt mondja, ha egy iskola szegregálni akarja a diákjait úgyis talál kiskaput a törvényben. Én viszont azt mondom, hogy ha egy iskola fent akarja tartani az oktatásának színvonalát, akkor olykor bizony a szegregációhoz kell nyúlni. Nem lehet megoldás, hogy a tanárok minden év végén valahogy átrugdossák a tanulni nem képes, vagy nem akaró gyerekeket, csak, hogy előbb vagy utóbb megszabaduljanak tőlük. A két tannyelvű általánosokban sem tanul minden diák két idegen nyelvet. A kevésbé fogékonyakat csak egy nyelvre oktatja az iskola, és a második nyelv tanórái alatt nekik úgynevezett lyukasórájuk van egy szabad tanteremben, vagy adott esetben az iskola könyvtárában. Faji alapú megkülönböztetés ez? Ugyan. Szegregálás? Hát persze! És ha a lukasórán csak cigánygyerekek ülnek? Bárcsak így lenne és a legtöbb cigány gyerek rendes általánosba járna, tanulna legalább egy idegen nyelvet és sikeresen beilleszkedne a közösségbe. Azonban az a helyzet, hogy sok esetben őket nem csak azért kell elkülöníteni, mert épp nem tud olyan gyorsan haladni a tananyaggal. Az ő elkülönítésük magatartás és szorgalom alapján történik.
„Sok roma diák nagyon agresszív az iskolában is, mert azt látják otthon is, hogy így kell megoldani a konfliktusokat. Az agresszivitással szemben pedig a tanárok védtelenek. Sajnos a tanárokhoz és magához az iskola intézményéhez is másképpen állnak, mert sokuk szemében nem érték a tudás. Nincs jövőképük, ami szinte lehetetlenné teszi a tanítást. Pályám során több ezerszer hallottam azt a kérdést, hogy ezt minek tanuljuk, minek nekünk ez? Az ilyen kérdéseket a szülőnek kellene megválaszolnia, hogy azért, mert enélkül nem lesz belőled semmi. De a roma szülők többsége maga sem tartja hasznosnak a tanulást ” Kiss Józsefné, magyar szakos pedagógus [origo.hu] |
Még Mohácsi Erzsébet is elismeri, hogy sok önkormányzat nem meri vállalni a roma és a nem roma gyerekek együttneveléséből származó konfliktusokat. A szülők többsége ugyanis károsnak tartja az integrált oktatást.
Egy 2002-es Tárki-felmérés szerint kilencvennégy százalékuk ellenezné, ha gyermekét cigány diák mellé ültetnék. A legtöbb szülő gyermekük tanulmányi eredményének romlásától, az iskola „gettósodásától” fél, illetve attól, hogy gyermekét a romák bántalmazni fogják. Ennek köszönhető, hogy ha egy iskolában megnő a romák száma, amelyik szülők megtehetik elviszik a gyermeküket másik intézménybe, akár egy másik településre is tanulni. Ismétlem 94%! El lehet képzelni ennél nagyobb társadalmi támogatottságot a szegregáció mellett?
Állami forrásból az elmúlt években több százmilliót költöttünk több ezer tanár továbbképzésére, hogy sikeresen, hatékonyan tudják oktatni akár a vegyes, integrált osztályokat is. Azonban itt a tanárok többnyire csak elméleti, jogi tudást sajátíthattak el. A drámapedagógia, a kooperatív tanulás, a projekttanulás és a hatékony tanulómegismerési technikák mind mind hatékonyan használhatóak a vegyes osztályokban felmerülő problémák kezelésére ugye? De még ha hasznos is lenne. Egy továbbképzés sem tanítja meg a tanárt, hogy mit tegyen a diákkal ha verekedik, vagy lop vagy rugós késsel jár tanórára. Naivság lenne azt hinni, hogy a pedagógus túl sok mindent tehet, ha egy diákja olyan családból érkezik, mely önmaga is képtelen beilleszkedni a társadalomba. Az ilyen gyermek legfeljebb akkor tudna asszimilálódni az osztályhoz, ha ő az egyedüli roma a közösségben. Két, három fő vagy e fölött már elkezdődik a klikkesedés és egymás visszatartása.
Mindezen indokok és társadalmi ellenérzés ellenére már több próbálkozást is láttunk az integrációra. Szeged, Debrecen, Hódmezővásárhely és Kiskunmajsa is úgy döntött nemrég, hogy bezáratja a "cigányiskoláit" és az ott tanuló diákokat egyenlő arányban a környék tanintézményeiben helyezi el. Sőt azt is kikötötték, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű diákokat az iskola nem utasíthatja el.
Az ellenpélda pedig Miskolc, mely Mohácsi szerint évek óta az iskolai szegregáció egyik negatív példája. A város oktatási bizottságának elnöke szerint tíz évvel a kormányzati oktatáspolitika előtt járnak. Horváth Ottóné úgy nyilatkozott: az erőszakos integráció nem megoldás, a beiskolázáskor ugyanis két-három év fejlettségbeli különbség is lehet a gyerekek között, amit felzárkóztatással, külön programokkal, speciális módszerekkel kell kompenzálni. "Ki merem jelenteni, az erőszakos integráció a gyerekek elleni bűn."
Az MNO felvetésére, miszerint az antiszegregációs tevékenységük nem arat osztatlan sikert sem a szakmai körökben, sem a többségi társadalomnál, mert gondot okozhat például egy túlkoros, 12-13 éves, frusztrált cigány gyerek az alsó tagozat harmadik osztályában, Mohácsi csak annyit felelt, hogy ő nem tartja akkora méretű problémának ezt, mint amekkorára dagasztják. Ennyi. Dagasztják és nem probléma. Sőt!
Amikor rákérdeztek egy másik gyakori jelenségre, miszerint a mesterségesen előállított integrált iskolákból a szülők máshová viszik a gyerekeket, Mohácsi a legújabb kormányzati rendelkezéseket tudta megemlíteni, mely szerint intézményenként mindössze 15 százalék lehet a cigány származású tanulók aránya.
Csak egy eset: A gyöngyösi Berze Nagy János Gimnáziumban például nincs egyetlen roma tanuló sem. Vajon Mohácsi Erzsébet itt is azt fogja mondani, hogy szegregáció folyik? Czinder Péter iskolaigazgató a következőt nyilatkozta a 4 és 8 osztályos gimnáziumi szóbeli felvételi eltörlése kapcsán:
"Én örülnék a legjobban, ha cigánygyerekek is jelentkeznének hozzánk felvételizni, de eddig még ilyen nem volt. Pedig aki elég érett ahhoz, hogy itt helytálljon, annak teljesen mindegy, milyen a bőrszíne."
Vagyis a gimnáziumba még soha(!) sem szeretett volna felvételezni roma gyerek. Döbbenetes. Ha Gyöngyösön ez a helyzet, akkor el tudjuk képzelni, hogy mi lehet a budapesti jó hírű középiskolákban, ahova azoknak a gyerekeik járnak iskolába, akik a legjobban ellenzik a szegregációt...
Úgy tűnik Mohácsi Erzsébet jajveszékelése és keresztes hadjárata lassan eredményre vezet és az önkormányzatok és az állam egyre több helyen nyomják le szépen fokozatosan az iskolák torkán, az eddig szegregált roma gyerekeket. Hogy ennek mi lesz a következménye azt senki nem tudja, mindenesetre Mohácsi Erzsébet kihúzhatja magát: az iskolázottság szakadéka a romák és a magyarok között keskenyebb lesz, azonban félő, hogy sokkal sokkal mélyebb.
Az utolsó 100 komment: