A komment.hu körkérdést intézett közéleti szereplőkhöz "Tehet-e ön bármit a cigány-magyar együttélés érdekében és ha igen, mi az, amit meg is tesz?" címmel.
Nem szeretnék sokat hozzáfűzni, a válaszok önmagukért beszélnek.
Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke:
"Választókerületemben csak töredék a cigány népesség, de a 25 esztendős pedagógus múltam jó kapcsolatai ma is élők. Például a tiszaalpári autentikus cigány népzenét játszó együttes sűrűn szerepel a Lakiteleki Népfőiskolán, támogatom őket. A Népfőiskola egyik közössége a Lungo Drom Kollégium, így Farkas Flórián nem csak parlamenti szomszédom az ülésteremben, de a népfőiskolai munkában is együtt dolgozunk."
Gyurcsány Ferenc, miniszterelnök
"Miniszterelnökként ezernyi dolgot tehetek és teszek is - csak néhányat emelek most ki ezek közül.
1. Felelősen és tárgyilagosan érvelek az elmúlt hetekben és hónapokban felerősödött indulatok ellenére is: nem elhallgatom a problémákat, hanem megoldást keresek rájuk; és gondosan ügyelek arra, hogy nyilatkozataimmal ne az indulatokat szítsam tovább.
2. Olyan politikát folytattam az elmúlt években is, amely a társadalmi különbségeket nem növeli, hanem ellenkezőleg, csökkenti. Ezt alátámasztják egyebek mellett a TÁRKI kutatásai, amelyek szerint hosszú évtizedek után csökkent a különbség a leggazdagabbak és a legszegényebbek között."
Hankiss Elemér, szociológus, az irodalomtudományok doktora
"Tervezek egy cikket, amit valahol megjelentetek majd. Arról, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a cigányság 700 éve együtt él velünk. A Balkánon ráadásul korábban voltak, mint mi. 600 éven keresztül hasznos népcsoport voltak - ők voltak a kereskedők, és sok hasznos mesterséget űztek (vályogvetők, fegyverkovácsok voltak) -, szüksége volt rájuk a magyaroknak. A Kádár-rendszerben besuvasztották őket a segédmunkás és árokásó módba, így megindulhatott ugyan egy kispolgárosodás, de megfosztották őket attól, amihez értettek. 89-ben ezt a státuszt is elvették tőlük. A többségi társadalom függvényévé váltak, rászorulnak a szociális támogatásokra, ami nem vet jó fényt rájuk, de elsősorban nem ők tehetnek róla. Erről szeretnék írni."
Trócsányi Gergő, zenész, színész, a veszprémi Hollywoodoo zenekar énekese
"Nem cigányproblémáról beszélünk, hanem egy életvitelről, aminek nincs helye a kulturált Európában. Senkit nem ítélek meg a bőrszíne alapján, de a tettei alapján igen. Nem fér bele a modern és humánus gondolkodásba, hogy likvidáljuk őket, ezért az elszigetelés marad. Hosszú börtönévek várjanak azokra, akik nem hajlandók betartani a mindenki számára kötelező normákat."
Bárdos András, televíziós, a TV2 Híradójának műsorvezetője
"A média gyakran kapcsolja össze a cigányokat a bűnözéssel. Holott egy bűnt nem egy népcsoport követ el, hanem egy ember. Ez az összekapcsolás árt. Árt a cigányoknak, nem cigányoknak, és árt az együttélésnek. Feladatom, hogy ezt, amikor csak lehet, kerüljem el. Persze fontos volna, hogy cigány emberek mindennapi szerepben jelenjenek meg a híradókban, nyilatkozóként, szakértőként, ezért sokkal, sokkal többet kellene tennünk."
Haász István, egy 98 százalékban roma lakosságú településen élő hitoktató
"A legfontosabb szempont egymás megismerése, a probléma pedig a különböző kultúrák meg nem értése. Én speciális helyzetben vagyok, velük dolgozom, de véleményem szerint nem szerencsés, ha a cigányoktól várjuk el, hogy önmagukat, hagyományaikat feladva beilleszkedjenek a mi normáink közé. Ennek kölcsönös folyamatnak kellene lennie."
Babarczy Eszter, esztéta, egyetemi oktató
"Abban hiszek, hogy társadalmi csoportok gyermekei között hidakat kell létrehozni. Próbálok tenni valamit ezért: havonta egy hétvégére meghívok magamhoz kis falvakból nagyon szegény családból származó cigány gyerekeket, akik egyébként nem jutnának el Budapestre vagy akár nagy városba se. Most töltött nálam egy hétvégét két kislány (Friderika, 10, Lujzi, 11). Nagyon jól éreztük magunkat, nemcsak ők, de én is sokat tanultam. Azzal mentek haza, hogy 'fogat mosni' és 'egyetemre menni' érdemes, és hogy a fura, rövid hajú magyar nénik is kedvesek és jó nekik örömet szerezni, például segíteni takarítani vagy megfürdetni a kutyájukat. Ezenkívül óriási élmény volt nekik a metró, főleg a mozgólépcső, és az, hogy felmentünk a 15. emeletre liften, valamint hogy tortát ettek egy cukrászdában. A gyerekeket a tanárnőjük válogatta ki, és ő szervezte meg az utazásukat is. Korábban sosem találkoztunk, a szülőkkel is csak telefonon beszéltem - vaktában jöttek, én vaktában fogadtam őket. És remekül sikerült! Meggyőződésem, hogy mások is bevállalhatnák ezt - és bizisten, a mostani hétvége tapasztalata alapján jól szórakoznának! Én egy erre létesített honlapon (ad6kap6.hu) keresztül adtam fel 'hirdetést', hogy jöhetnek gyerekek. Csatlakozzatok hozzám! Fogadjatok be gyerekeket egy kis budapesti kirándulásra, nem fogjátok megbánni!"
Szeretném Eszter figyelmét felhívni arra, hogy fogat mosni, rendet rakni az anyjának kell megtanítania a gyereket, nem egy kedves idegennek. A társadalom alapja a családi nevelés. Aki nem képes nevelni a gyerekeit, az ne szüljön. Mert torta és metró nélkül lehet élni emberhez méltó életet, de koszosan, mocsokban nem.
