Juhári Andrea és a Mikom ellátogatott a szirmabesenyői fiatalkorúak börtönébe, hogy megszólaltassa a börtönigazgatót és az ott raboskodókat, majd készítsenek egy remek riportot. Külön dicséret Andreának, aki végig objektív tud maradni, és aki tudja, hogy a kamerák előtt bizony rejtve marad a börtön igazi, erőszakos arca. Helyette lencsevégre vehettek egy steril világot, hol mindenki tiszta, ápolt, makulátlanul borotvált. Hol tényleg törődnek a fiatalok nevelésével. Hol mindenki megenged magának egy apró csibészes, mosolyt jelezve a külvilágnak, hogy ő bizony tudja, jó irányba tart és jó dolga van itt. Hol meleg szobák és meleg étel fogadja az elítélteket. Hol minden tekintet kong az ürességtől...
"Van, olyan húsz éves, aki írni-olvasni nem tud, de vágja, hogyan kell hangtalanul kinyitni egy ajtót, vagy csendben kizsebelni a villamoson a gyanútlan utast. Ha gyanút fog az sem baj, az enyveskezű gyermekbűnözők nem riadnak vissza a tettlegességtől, jó pár embert helyben hagytak már. Vannak köztük, furfangos macsó szerű tolvajok és olyanok is, akik eszük helyett az öklüket használják. A fiatalkorúak börtönében jártunk, ahol zömében erőszakos bűncselekmények miatt ülnek, az emberek. A fiatalok jó része nem ismeri az ABC-t, nem tudja mi a szeretet.
Az Esélyek Háza minden hónapban eljön a megbotlott ifjakhoz, hozzák a jó szót, az esély hírét, és ahogy mondani szokták, ha már egy gyereket kiragadnak a bűn világából, nem dolgoznak hiába. Az egyik gyakorlat kapcsán ahol, azt kell felsorolniuk, miben hasonlítanak, és miben különböznek mellettük ülő társuktól, a hasonlóságokhoz érve szinte mindenki megjegyzi: „roma vagyok”. A fiatalok döntő többsége erőszakos bűncselekmények miatt ül, leggyakoribb bűntények között a rablás szerepel. Nem csak az előéletükben, hanem az intézmény falai között is felbukkannak az erőszakos cselekedettek. Vannak visszaesők szép számban, arról viszont nem vezetnek statisztikát, hányan folytatják később a nagy börtönökben. Szikszai Szabolcs az igazgató szerint sokkal fontosabbak a biztató visszajelzések. Ahol tudják, nyomon követik a korábban fogva tartottak sorsát, és bizony érkeznek kintről jó hírek is. Van, aki elhelyezkedik, megszakítja kapcsolatát a bűnözőkörökkel és beilleszkedik. Szikszai Szabolcs bízik abban, hogy ezek a fiatalok még csiszolhatók, ezért a börtön szigora mellett teret enged különböző alternatív módszereknek is. Különböző terápiákkal igyekeznek nyitottá tenni a fiatalokat, igyekeznek kinyitni azokat a kapukat előttük, amit szüleik elfelejtettek.
Nem csak írni-olvasni tanítják meg az elhanyagolt gyermekeket, hanem megpróbálják megismertetni velük, mi is az a szeretet. Ebben a különböző terápiás állatok is segítenek. A fiatalok megtanulhatják, milyen felelősséget vállalni egy élőlényért, milyen is szeretni valakit. A börtönlakók kedvenc állatkája a degu. A hit gyakorlására is esélyt kínál a börtön, ám az imaszoba korántsem olyan látogatott hely, mint a konditerem. A fiúk szívesebben ütik el az időt testépítéssel, de- igaz kisebb számban- akadnak olyanok is köztük, akik a szellemmel is foglalkoznak, itt a börtönben szereznek diplomát.
Lakatos Márió 20 éves, nem először ül, a mobiltelefon a gyengéje, ezeket lopta osztálytársaitól tucat számra mielőtt idekerült. Több, mint tíz testvére van, de a nagy családból senki sem kíváncsi rá, egyedül barátnője látogatja. Fodrász szakmát szerzett a börtönben, és most benn szakácsként dolgozik- a többiek szerint, egész jól főz. Máriónak már csak pár hónapja van a szabadulásig. Azt állítja, amint kimegy, munkát keres, új életet kezd. A családjára, azok után, hogy elfordultak tőle, nem kíváncsi. Úgy érzi, mínusszal indul az emberek szemében, mivel börtönviselt, de majd igyekszik megállni a helyét a „jók” között is. Társa, a kigyúrt tizenéves bábokat készít. Felfoghatatlan, hogy ez a szűkszavú, kedves ügyes kezű srác bűncselekményeket követett el, méghozzá nem is akármilyeneket. Az ő számláján rablások egész sora áll.
Ők itt a legidősebbek, nekik nincs mitől tartaniuk és a cigányok, amúgy is összetartanak, jobban, mint a magyarok - derül ki beszélgetésünkből, mikor a srác azt ecseteli, itt benn nem csak a földi és a vér szerinti testvér, a testvér, itt minden roma testvér. Meg lehet érteni, miért vallotta az is romának magát a bemutatkozó órán, aki fehér bőrével kitűnt a többi közül.
Vajon mennyire nevelhetők azok, akikről otthon megfeledkeztek? Vajon ennyire középpontban van itt, a fiatalkorúak börtönében az ember, vagy most a sajtó kedvéért előkapták a betanított jó fiúkat?
Vajon milyenek lesznek ezek a srácok, kinn a nagybetűs életben? Munkába menet futunk majd össze reggel a buszon vagy este a kihalt utcán, akarja majd elvágni a torkom, hogy egy mobiltelefonnal gazdagabb legyen?"