Tavaly eric és moks majálisozott a Városligetben, idén én próbáltam szerencsét.
Az élmények, amik ott értek, megfizethetetlenek.
Kezdjük is a legdurvábbal!
MSZP-majális tőszomszédsága, a Nagyrét mellett:
Ez meg is alapozta az ünnepi hangulatot ...
Ezután szinte felüdülés volt a Kádár János Baráti Köre sátor és a Munkáspárt színpad.
A színpadon műsor nem volt, a koros közönség régi rádiókabarét hallgatott, mely maximális hangerőn bömbölt a hangszórókon.
Kádár Jánosról pedig kis fotómontázzsal emlékeztek meg, tematika szerint Kádár János és Kuba.
A Hírszerzőről 2 kép:
Kádár a pólón, mint Che Guevara, ez tényleg überelhetetlen ...
A Munkáspárt mellett a Szociáldemokrata Párt színpadán éppen a Váradi Roma Café "muzsikált". Nagyon tanulságos szociológia kísérletbe csöppentünk, ugyanis megtapasztaltuk, hogy milyen kisebbségben lenni. A "rettegő kisebbség" ugyanis itt többség volt. A nagy átlag: trikó, dagadó izmok, borotvált fej, tetkó, napszemcsi, aranyból súlyos nyaklánc, szotyi, 4-5-6 gyerek.
A Nagyréten az MSZP-nél éppen a Pa-dö-dö zenélt, illetve csak az egyik énekes volt jelen, aki egy széken ülve énekelt, mert állítólag súlyos beteg.
Eddig bírtuk, 30 perc a forgatagban, indultunk haza, lemosni magunkról a mocskot ...
