Kíváncsiak vagytok, hogy mit érez egy baloldali MSZP-s fiatal?

Hogy milyen lehet életünket a Párt szolgálatába állítani?

2999 társunkkal együtt Happy Birthday-t énekelni Lendvai Ildikónak?

Nesztek, majd én megmutatom!

IUSY 2009 fesztivál Zánkán - Egy stábtag szemével
(Ez nem fake, ezt nem mi írtuk, így van fent az mszp.hu-n!)

"Körülbelül másfél hónappal ezelőtt egy kollégám olyan beleéléssel kezdte mesélni élményeit a korábbi IUSY fesztiválokról, hogy azonnal lázba jöttem, és éreztem, nekem mindenképpen ott a helyem. Ezért gyorsan jelentkeztem is stábtagnak, gondoltam egy-két segítő kéz mindig jól jön ilyen nagy rendezvényen.

Hamarosan én is felkerültem a levelezési listára, ahol naponta többször is informáltak arról, hogy hova leszek beosztva, mi lesz a feladatom, kikkel leszek együtt elszállásolva, mikor érkezzek, stb. Az e-mailek özönéből már sejthető volt, hogy ez nem lesz gyerekjáték, amit megerősített bennem az is, amikor kedden délután, utolsó stábülésünkön 300 elgyötört, de annál lelkesebb fiatal hallgatta az instrukciók végtelen özönét.

Szerda hajnalban aztán beindult a gépezet. Az utaztatásos csoport tagjai már hajnal négykor fogadták a Ferihegyre érkező delegációkat és egész nap ingáztak Zánka és Budapest között. Nem kisebb hajtásban volt részük a regisztrációnál ülőknek, köztük jómagamnak sem.

Reggel 9-től délután négyig kb. 1500 embert vettünk nyilvántartásba, biggyesztettünk rájuk karszalagot (szigorúan figyelve arra, hogy kéket a németeknek és az osztrákoknak, zöldet a többieknek), kerestük ki a szállásukat, választottunk melléjük egy mosolygós idegenvezetőt, aki a szobáikhoz kísérte őket és nyomtuk a kezükbe a kis csomagokat. Azokat a csomagokat, amiket előző este órákon keresztül pakolásztunk össze, került bele kisfüzet, tájékoztató anyag, toll és szórólap hazánk legnemesebb nedűjéről.

Bátrabb fiú stábtagok a kis infós füzetekbe még saját telefonszámukat is felírták, hiszen ?Carpe diem!?, egyszer élünk, hátha életre szóló szerelem lesz a merész kezdeményezés eredménye. Azt ugyan nem firtattam, hogy mi van akkor, ha az üzenet mellé talál és nem egy csinos szőke skandináv lánynál landol, hanem egy hatalmas bosnyák vízilabdázó termetű fiúnál?dehát a IUSY pont erről szól: ismerkedj, barátkozz, nincsenek előítéletek, nincsenek korlátok.

Négy óra után aztán zsongó fejjel átadtuk a stafétát a következő regisztráló csapatnak, mert egyrészről addigra már a saját anyanyelvemen sem tudtam megszólalni, másrészről meg úgy gondoltuk, inkább az élelmezési és kocsma csoport munkáját szeretnénk ellenőrizni, persze csak amolyan szubjektív, "Kivagyok, azonnal ételt és italt kérek!"- módon. Mindezt persze a Balaton partján.

Jelentem, víz hőmérséklete és minősége kiváló, lángos felejthetetlen, alkohol - erre meg már nem emlékszem.

Este 8-kor megkezdődött a nyitóünnepség, ahol minden jelentős vezető felvonult, 3000 fiatal meg zászlót lengetve, egyik kezében sört, a másikban a mellette állót fogva torkaszakadtából üvöltözte, hogy Bella Ciao! Na, engem itt kapott el először az igazi IUSY láz.

Mindeddig ismeretlen érzés volt számomra ennyi külföldi fiatallal együtt nótázni úgy, hogy tudtam, ugyanazon értékek fontosak mindannyiunknak, ugyanazok az eszmék tartanak minket össze.

Következő napjaim felét az információs pultban töltöttem, ahol mindig zajlott az élet. Kérdések tucatjait próbáltuk megválaszolni nap, mint nap, legyen szó akár elveszett mobilról, menetrendről, bortúráról, VIP vendégek érkezéséről, elhagyott étkezési jegyekről, vagy a politikai előadások helyszínéről.

Az biztos, hogy ha mindenre nem is volt válaszunk, olyan kedvesen mosolyogtunk mindenkire, hogy néhányan rendszeres vendégeink lettek. Mindeközben a bungalókban folytak az izgalmas és érdekfeszítő előadások, ahol- a nagy meleg és a Balaton közelsége ellenére is- szinte mindig teltház volt. Itt aztán bárki elmondhatta véleményét, hangot adhatott kritikáinak és észrevételeinek, a kerekasztal beszélgetések haszna elvitathatatlan volt.

Talán nem is sejtjük, hogy mennyi leendő politikus ült azokon a székeken és vitázott nőkereskedelemről, demokráciáról, balkáni kérdésről, vagy éppen a baloldal megerősítéséről.

A napközbeni okosodást az esti lazulások követték. Minden este más bulik és koncertek vártak minket. Voltak itt nagynevű együttesek és önjelölt tánctehetségek is, skandináv és latin est, folyosó-bulik, de persze mi magyarok a Csupi-esten buliztunk legnagyobbat. Megmutattuk hogyan is szól egy ?Szeresd a testem, bébi!?, vagy egy ?Nyáááááár van?! Mindenféle jutalék hiányában is bőszen reklámoztuk a pálinkát, amitől aztán elég jó kedvünk lett.

A szombati nap legnagyobb szenzációja volt, amikor ki kellett költöztetnünk a 400 fős német és osztrák delegációt sátraikból, lévén, hogy hatalmas vihart jósoltak a meteorológusok. Így aztán stábunk egyik fele már kora reggel a sátrakat rögzítette, a másik pedig beterelte őket a sportcsarnokba, ahol a hangulat körülbelül olyan volt, mintha éppen a Lost első részét néznénk - már ami a csomagokat és az egymás hegyén-hátán fekvő embereket illeti, törött karok és lábak nem voltak szerencsére.

A vihar aztán egész csöndesen vonult el, dehát jobb félni, mint megijedni, ezért azon túl, hogy minden szükséges óvintézkedést megtettünk, szobatársaimmal világvége-bulit tartottunk a teraszon. Az biztos, hogy ha valóban világvége lett volna, akkor az minket nagyon vidám hangulatban ért volna! Az eredmény: 4 órán át tartó esőzés és tíz fok mínusz lett (azt hiszem elmehetnék hivatásos esőtáncolónak).

Ez meg is látszódott az éjszakai nagylegények számán, igazi táncoló tömeget csak az LMBT partin találtunk, ott viszont eszméletlen jókedvű volt mindenki. Mondjuk én kicsit megijedtem, amikor a nagy bulizás hevében egy srác épp a napernyő rúdján táncolva megindult felénk, maga alá temetve a körülötte lévőket. Végül senkinek semmi baja nem lett, olyannyira, hogy a padon alvó német fiút még ez az apró kis baleset és az üvöltő gépzene se zökkentette ki álmából.

Hétfőn aztán eljött az utolsó nap, amire a szervezők egy nagy meglepetéssel készültek: Közép-Európa legnagyobb élő békejelét készítettük el. Számomra ez volt a fesztivál egyik legemlékezetesebb és legmegindítóbb része. Soha még ennyi nációt egymás mellett, kézen fogva, békében és szeretetben együtt nem láttam. Soha nem éreztem még ennyire, hogy milyen jó hinni a baloldali értékekben.

Ezen a fesztiválon és főleg abban a pillanatban nem számított, hogy honnan jöttél, hogy szegény vagy-e vagy gazdag, hogy milyen a szexuális beállítottságod, vagy éppen hogy békében, vagy háborúban élsz-e. Itt egy dolog számított: hinni abban, hogy a világ jobbá tehető. És bár ezek hangzatos szavak, azért miközben fogtam a többiek kezét, hullámoztunk és a Bella Ciao-ra ugráltunk, láttam, hogy nem csak engem érintett meg ez a hangulat.

Úgy gondolom, hogy a mai baloldal viszontagságos helyzetében pedig különösen fontos, hogy hitet adjunk a fiataloknak, hogy érezzék, jó ide tartozni, van miben hinni és van miért küzdeni. Egyetlen dolgot sajnálok csupán, hogy a fesztiválon olyan kevés volt a magyar résztvevő. Szerintem sokkal nagyobb nyilvánosságot kellett volna adnunk, megmutatnunk, micsoda fantasztikus, színvonalas fesztivált tudunk szervezni, hiszen ilyen nagy volumenű fesztiválnak semelyik másik párt nem adott otthont Magyarországon.

A hetet aztán méltó ünnepséggel zártuk. Volt tűzijáték (és égő sátor - ez persze nem direkt, de legalább látványos volt), Bella Ciao unásig és tiszteletét tette nálunk Bajnai Gordon miniszterelnök és Lendvai Ildikó pártelnök is. Ők és a IUSY valamennyi vezetője megköszönte számunkra ezt az egy hetet. Szegény Miniszterelnökünk akkor érezte át igazán, hogy milyen is egy jó fesztiváli hangulat, mikor egy háremnyi stábtag ugrott a nyakába és könyörgött közös fotóért, Ildikónak pedig 3000 ember énekelte a Happy Birthday-t.

Mi stábtagok pedig akkor fogtuk fel, hogy mit is hajtottunk végre az elmúlt egy hétben, amikor a Societas elnöke, Varga Laci kiáltotta velünk: Igen, megcsináltuk!

Igen, megcsináltuk! Úgyhogy húzzuk ki magunkat és legyünk büszkék arra, hogy képesek voltunk háromezer fiatalnak ennyi mindent adni, csupán egyetlen hét alatt: színvonalas szállást, napi háromszori étkezést, a csodás Balatont, tartalmas előadásokat, fantasztikus bulikat, felejthetetlen barátságokat és az életérzést, hogy jó baloldalinak lenni!"

zero:
Ó te jó ég, az MSZP olyan messze áll a "baloldaltól", hogy nekik valahol az Urál mögött két kanyarral kellett volna "ünnepelniük".
Azok az angol, francia, spanyol, német vagy olasz baloldali fiatalok, akik szociáldemokraták (nincs is velük semmi gond) vajon tudták egyáltalán, hogy ki is a Lendvai Ildikó ott színpadon, aki  egyedüliként nem tudott angolul, és magyarul makogott a nemzetközi hallgatóságnak? Tudták, hogy a diktatúra utódpártjával buliznak? Egy félbalkáni, féldiktatúrába süllyedő országban? Tudták, hogy a cenzor asszonyság a színpadon ki volt és mit művelt 1990 előtt?

Durva videó, angolul poénkodó Bajnai, magyarul nem poénos Lendvai: 

00:52-től, íme a megnyitó, mindenki angolul nyomja, kivéve a főszervező Societas elnök Varga Laci, meg a fiatalokat leelvtársazó (!) Újhelyi Pisti:

03:53-tól Varga László Societes elnök vezeti a gitáros szekciót. Forradalmi dalolászás ebéd előtt:
 

01:50
Éjszaka, a csillagos égbolt alatt, széjjelcsapva, fent a színpadon, magyarul énekelni az Internacionálét.
Az élmény megfizethetetlen ...
És még Havas Szófiának sem kellett mesterkednie....