Mindannyian emlékszünk még a nyári történetre, miszerint június 30-án három férfi hazáig követett, majd megvert egy zsidó fiatalembert származása miatt a Dohány utcában. Saját elmondása szerint éjjel fél 12 körül támadták meg, többször megkérdezték, hogy zsidó-e, majd ütötték, rúgták. Másnap feljelentést tett a rendőrségen, de az országos média csak több, mint egy hét után értesült az esetről.

Személyesen Bajnai Gordon is foglalkozott az esettel, "felkérte Draskovics Tibor igazságügyi minisztert, hogy vizsgálja a Dohány utcában megvert zsidó férfi ügyének körülményeit, tájékozódjon a történtekről, és tegyen javaslatokat, mit lehet tenni a hasonló helyzetek elkerülése érdekében - közölte a kormányszóvivő a csütörtöki tájékoztatón. Szollár Domokos hozzátette: a miniszter feladata az is, hogy megnézze, milyen ütemben zajlik a vizsgálat.Az országban senkit nem érhet inzultus, sérelem a származása vagy a vallása miatt - hangsúlyozta a kormányszóvivő."

Nos, Drazsé szót fogadott, megvizsgálta a dolgokat, és láss csodát: tegnap megjelent a körözés a BRFK oldalán. Őket keresik:

"A három ismeretlen 18-22 év körüli, rövidre nyírt hajú férfi.

A bűncselekmény elkövetésekor egyikük kék kapucnis pulóvert, kék farmernadrágot és fehér sportcipőt, egyik társa fekete rövid ujjú pólót, sötét terepszínű rövidnadrágot és fehér színű sportcipőt, a harmadik férfi pedig fekete színű pulóvert, sötét rövidnadrágot és sötét bakancsot viselt."

Az egy dolog, hogy többszáz embert lehet "felismerni" a képeken, de érdekességképpen idéznék a zsidó férfival készített HVG-interjúból:

Följelentést tett?

Sch. A.: Igen, másnap, a VII. kerületi rendőrkapitányságon. Előtte orvosi látleletet vettek rólam. Közösség tagja elleni erőszak miatt indult meg a nyomozás. Kiderült, hogy a Dohány utcai térfigyelő kamerán látható vagyok, amit éppen bemegyek a házba, de a támadóim sajnos nem. A rendőrség szerint pont akkor fordult el a kamera. Azt mondták, hogy nehéz lesz elkapni őket.

Tehát? Ki hazudik? A sértett? A rendőrség? És miért?

Persze tudom, hogy szokás szerint én vagyok a nyughatatlan szemét, hogy már megint kérdezősködök és gondolkodok, ahelyett, hogy szó nélkül elhinnék mindent, amit mondanak...