Ahhoz, hogy egy párt választást nyerjen, bizony hosszú út vezet. Persze a győzelem alapját a jó kampány képezi, ami szintén több összetevőből áll. Kell egy kampány arc (erre Dzsudzsák önként jelentkezett), kell egy kampánydal ilyenről még nem hallottunk, de nagyjából sejthetjük honnét fog érkezni. 

  Demjén Ferenc már 2006-ban is a Fidesz mellé állt A Föld könnyei című dalával. Abban a nótában égi-földi szférákat kötöttek össze az őszinte igazság kapcsával árnyalt, de érthető módon. Az új A lelkünk most is vágtat című lemezen sincs ez másképp, csak kicsit túlzásba lett vidve, úgy érzem. Hiába a szívbemarkoló dallamok; a megszokott, fülnek kellemes hangszerelés, ha témájukat tekintve a dalok ugyanarról szólnak. Jól lehet, a konzervatív értékrendet a címadó dalban szépen megfogalmazták: „Kell még a tegnap, hogy holnapot láss / A Csodaszarvas még előtted jár.” De aztán sajnos, félreérthetetlenül aktuálpolitikai irányába csap át a lemez, melynek milyensége egyértelmű állásfoglalás a jobboldal mellett: 

"Nem lesz majd kérdés hova húzunk és miért,
A sorsunk már úgyis bemért.

Most együtt kell menni és nem elfeledni,
Mit e nép rég megérdemelt!
Azt mondod nem! Én mondom igen!
Túl sok a nem! Most kell az igen!

De meg kell, hogy értsd, hogy itthon vagyunk,
  A földön mi ápol, s takar."

(Igen, vagy nem - Menyhárt / Demjén)

  Remélem, az áthallást mindenki érti az egykori 2x igen – 2x nem kampányra, valamint a Szózat egy sorára. Persze, önmagában egy ilyen dal egy lemez részeként nem lenne zavaró, sőt természetes, hogy a gondolatait (legyen az jobb- vagy baloldali) az előadó így fejezi ki, ám a folytatás is hasonló, s egy idő után bizony már unalmas:

"Annyi mindent titkoltak,
Annyi mindent hazudtak,
Annyi szónok csak ellenünk beszélt.
Állj mellém kérlek, te érzed,
Az őszinte szó még él,

Mondd el, mit a sors mért rád!
Sűrűn hullt könnyek,
  Megtévesztett évek során."

(Elveszett álmok - Menyhárt / Demjén)

  Rózsi munkásságát eleddig több díjjal tüntették ki, a legrangosabb talán az 1996-ban kapott Magyar Köztársasági Érdemrend Tiszti keresztje, amit -valljuk be- addigi munkásságával megérdemelt. A tavasztól kialakuló új politikai légkörben pedig még nagyobb esélye van, hogy az azóta eltelt szűk 15 év fáradozásait egy nagyobb, rangosabb kitüntetéssel, mondjuk, egy Kossuth-díjjal honorálják. 

  A dunántúli remetét Pécs kapcsán is meg kell említeni, hiszen a Kulturális Főváros nyitóünnepségének fináléjaként a Várj, míg felkel majd a nap című dalát énekelték művészek, sportolók. Az erről készült videó itt megtekinthető, bár számomra azért furcsa, hogy Rózsi csak a kezdő taktust énekli, de oda se neki, másnak is helyet kellett hagyni. A napszemüvegen már meg sem lepődök, bár kérdés, mit takar, mert az egyik nyilatkozatában ismét elég kásásan beszélt, pont a fent említett rendezvényhez kapcsolódva, miszerint örömmel vállalta a felkérést, mert ő is Baranyában él. Hogy a nehézkes beszéd minek tudható be nem tudom, mert az egyik forrás kiújult alkoholizmusról, a másik cukorbetegségről beszél, jól lehet, a kettőnek köze lehet egymáshoz, én azért mégsem akarok dönteni, hisz -pártállástól független- egy ember egészsége nem játék.

  De azért azt lássuk be azt is, hogy a zene mindig is képes volt az érzelmek befolyásolására, s ez ma sincs másképp, ráadásul, a Demjén-rajongók tábora meglehetősen népes.