Hétköznapi drámahozzávalók pár bekezdésben.

Adott egy jobboldali családban felnőtt fiú, az ő haverja (Nagy-Magyarország – Jobbik fan) és egy baloldali lány. Mit ad Isten, az útjaik egy iskola révén összefonódtak. Délutáni séták, találkozások, aztán az ősz beköszöntével kirügyezett a szerelem. Minden szép, minden jó, kettesben, ha nem kerül szóba a politika.

A rendkívül jó anyagi helyzetből érkező srác ugyan tesz negatív megjegyzéseket -az ő szóhasznáatával élve- kommunistákra, ám a lány érdemben nem reagál, így hanyagolja a téma további boncolgatását. Nem úgy, amikor hármasban vannak! A két srác zsidózik, cigányozik: „Annak nagy orra van, az biztos cionista!”, „ Haggyá’ má’ a cigányoknak van a legtöbb foguk!”. Persze fel sem tűnik nekik a mellettük szótlanul kuporgó lány. Ilyen felfokozott állapotban aztán az érzelmes búcsú is rövidebb, a témákat kivesézendő a srácok gyorsan a közeli kocsma felé veszik az irányt. A trió hölgy tagja pedig unottan Mp3-lejátszót rak a fülébe és monoton ütemekre lépked hazafelé, ahol aztán a Népszabadság Arcok rovatában rendre hátrányos helyzetű emberekről olvas, akiket sok esetben újdonsült szerelménél is többre tart. Így csordogálnak az aranyifjúság életének napjai, valahol egy magyar nagyvárosban. Aztán a hétvégékre a fiú hazautazik zalai szülőfalujába, ahol gondolatait kétkedés nélkül, mindenki helyesli. Míg ő odahaza politizál, addig a lány a nagyváros éjszakájában keres menedéket más srácok karjai közt, miközben folyamatosan foglalkoztatja a kérdés: vajon mi fűz engem ehhez a sráchoz? A kérdésre a tél beálltával egyre jobban nem talált választ, az ünnepek miatt az együttlétek is ritkultak, így a januárjuk már inkább csak egy közepes Mónika-showhoz volt hasonlítható, ordítozásokkal, sírásba torkolló randevúkkal.

Eszük csak annyi volt, hogy a kapcsolatukat ezen a ponton lezárják, s egy havas délelőttön búcsút intsenek egymásnak, a problémákat nyitva hagyva, nem megbeszélve. Persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, nem bírták sokáig. A lány már délután sírva telefonált, hogy mégsem jó ez így, elhamarkodott döntést hoztak. A fiú helyeselt, de dűlőre a majd’ félórás csevegés során most sem jutottak. Este ittas állapotban MSN-beszélgetésbe kezdtek, ahol végre kibukott a kettejük közt húzódó szöges ellentét, érvek-ellenérvek röpködtek a világhálón, de kompromisszumot itt sem tudtak kötni. Aztán még egy éjfélkörüli letorkolló SMS és a klasszikus zárlat: örülök, hogy megismertelek.