A hétvégén leesett –hazai viszonylatban- soknak számító hó bizony próbára tette az embereket: sok lapátolás, mérgelődés, bosszankodás. Van, aki az időjárásra haragudott, volt, aki embertársaira. Így tett a Kossuth rádió riportere is a szombat 11:00 órái hírekben.

A felvezetőben a bemondó elmondta, hogy Budapest utcáin nem látni hókotrókat, az utak nehezen járhatóak. A hírek törzsrészében a riporter ezt kifejtendő faggatta a Fővárosi Közterület-fenntartó Zrt. szóvivőjét, hogy hogy is van ez. A többször elismételt, miért nem látunk hókotrókat kérdésre, egyre idegesebb hangnemben, de ugyanazt a választ kapta az okvetetlenkedő riporter: a gépek hajnali 3 óta dolgoznak s a fő- és tömegközlekedési útvonalak, ha lassabban is, de járhatóak. A helyzetet a szóvivő jó példával illusztrálta: menjen ki mindenki, lapátolja el a háza előtt a járdát s fél óra múlva már kezdheti is előröl. A riporter, látva, hogy nem fog a szájízének megfelelő, negatív választ kapni, inkább a hómunkások felvételről kezdett érdeklődni. Itt a szóvivő elmondta, hogy kb. 1500 fő felvételére van lehetőség, akik napszaktól függően 3200-3600 Ft bért kapnak. Az interjú itt véget tért, a riporter a tudósítást zárlataként pedig egy eszméletlenül rossz példát hozott: Ausztriában a hasonló helyzeteket jobban tudják kezelni. Na, ne mond! És vajon miért?! Alpok, tél, síszezon? Mond ez neked valamit? Ott ezekből van a megélhetés, furán venné ki magát, ha a síelők nem tudnának eljutni a sípályákra. A hozott példa nemcsak emiatt volt rossz, hanem azért is, mert ott 50-100 centis havak vannak, nálunk meg Pachmann Péter a Tényekben már a jósolt 40 centitől is eltátotta a száját.

Nem volt ez nálunk mindig így. A rendszerváltás előtt a Rába egykori vezérigazgatója Horváth Ede ilyen havas, téli napokon nem hómunkásokat vett fel, hanem az irodában dolgozó nőket vezényelte ki, hogy a rendkívüli helyzetre való tekintettel ma nem az írógép lesz a munkaeszköz, hanem a hólapát. Ugyanezt tegnap a rádiónál is meg lehetett volna oldani. Ha a kedves műsorvezetőt, riportert annyira zavarta, hogy havas úttest miért nem ment ki és takarított ő maga is, ahelyett, hogy üres kérdéseivel faggatja a szóvivőt. Tudom, az a dolga, hogy válaszoljon. Csak kell valami, amire lehet is.

A szitkozódó kommenteket megelőzendő leszögezem, hogy nem jártam Pesten, nem tudom milyen állapotok uralkodtak ott. Engem maga a számon kérő hangnem, s az értelmetlenül ismételt kérdések bosszantottak fel. Amúgy, a híreket vezetés közben hallgattam, Nyugat-Dunántúlról Közép-Magyarország felé tartva, egy csapáson, lassan járható úton, melyen akkor még szintén nem járt hótoló.