Kocsis Máté 30 évesen Józsefváros polgármestere, országgyűlési képviselő, a rendészeti bizottság elnöke, és frissen kinevezett hajléktanügyi referens.
Egy ifjú lázárjani-klón: természetesen egy percet sem dolgozott. 2004: doktori oklevelet szerzett a Pázmány Péter Katolikus Egyetem jogi karán. 2004 és 2006 között a Századvég Politikai Iskola és a Budapest Corvinus Egyetem közös, másoddiplomás képzésében vett részt politikai szakértő szakon. 2006-ban józsefvárosi önkormányzati képviselő, majd rögtön alpolgármester, Fővárosi Közgyűlés tagja, 2010-től 2009-től már polgármester. Ragyogó karrier, nem piszkította be ezt makulátlan cv-t holmi magánszektorban lehúzott évekkel. Apró szépséghiba: ifjú korában tagja volt a MIÉP-nek, amit aztán lehazudott.
Kocsis nyáron úgy gondolta, hogy ő most amolyan fideszes tempóban megoldja a hajléktalan-kérdést Józsefvárosban. Három kérdésben írtak ki kerületi népszavazást:
- hatályban maradjon-e a kukázást tiltó rendelet,
- tiltsák-e a közterületen történő életvitelszerű lakhatást,
- tárgyaljon-e a kerület a fővárossal a "hajléktalanellátás színvonalának emelése és a kerület hajléktalanokkal kapcsolatos tehermentesítése érdekében".
A népszavazásra sokan nem mentek el (16%), érvénytelen lett, de mivel az "igenek" győztek, Kocsis nagy győzelemként értékelte.
A programja, hogy eltünteti a hajléktalanokat az utcákról nagyon bejött Orbánnál, mert a múlt héten országos hajléktanügyi referenssé nevezte ki. Becslések szerint 30 ezer hajléktalan él Magyarországon, ebből 8-10 ezren Budapesten. Közülük 2700-an Józsefvárosban.
Kocsis rendeletben tiltotta meg az életvitelszerű közterületen tartózkodást, és a rendőrséggel együtt megkezdték a hajléktalanok büntetését, összegyűjtését. 50 ezer forintra büntették például azt hajléktalant, aki a kezében tartott cigarettát eldobta (a határozat). Egy másik hajléktalan egy "kövön üldögélt", őt is megbüntették. Gondolom a hajléktalanok zsebből kipengetik a bírságot, esetleg leülik a börtönben. Igaz, hogy a börtönök már 130%-os kapacitással üzemelnek, de pár ezer hajléktalan még biztos elfér. Éjjelente a belvárosban az utcán hugyozó-okádó-kukaborogató fiatalokkal persze nem keménykednek, nem sokkal egyszerűbb a hajléktalanokkal szívózni meg javítani a statisztikát? De, sokkal könnyebb.
Szóval Kocsis Nagy Hajléktalanprogramja:
Tarlósék és a Belügyminisztérium segítségével december elején néhány nap alatt eltüntetik a hajléktalanokat a fővárosi közterületekről. Mégpedig úgy, hogy a tél első napján három szállót nyitnak meg összesen hatszáz férőhellyel, ahová „ha kell, kényszerrel fogjuk becibálni” az otthontalanokat. Az akciót, ahogy azt az ellenfeleinek üzenő Kocsis mondja, „lehet üldözésnek hívni vagy börtönnek”.
Odabent alapos, mindenre kiterjedő elbeszélgetés várja az érintetteket, aztán „vetkőztetés” következik, tisztasági fürdő, fertőtlenítés, nagymosás, majd orvosi vizsgálat az Auróra utcai rendelőben. Eztán vallási preferenciáról kell (lehet) számot adni, majd ez alapján a megfelelő felekezet szeretetszolgálatához irányítják a szerencsés szerencsétleneket.
"Felmérve állapotukat, munkát kínálunk nekik, programot állítunk fel az életükre. Aki gyengébb fizikumú, az mondjuk portás lesz egy iskolában, ahol egész nap ülhet. Akinél van sansz, annak megpróbálják újraegyesíteni a családját. Aki igyekvő, az három-négy férőhelyes lakásba utalódhat (Koszorú utca 6.). Utánkövetéssel! Egy év elteltével az önkormányzat lelkiismeretes alkalmazottai kikérdezik a ház többi lakóját: jól viseli-e magát az illető. Ha igen, akkor örülünk." - nyilatkozta Kocsis.
Ha decemberben még felszólításra sem vonul be valamelyik szállóra, akkor rendőr kíséri be őt. A műotthon kapujában a nap huszonnégy órájában szerv posztol majd, kinek dolga az igazoltatás és a házirendfenntartás. Mivel „a szálló nem börtön”, a lakók szabadon kijárhatnak, akár „talajrészegre is ihatják magukat harmincforintos kannásborral, amitől megvakulnak”, bár Kocsis Máté ezt nem ajánlja. Aztán akár józanul, akár delíriumban, de kötelesek visszamenni/tántorogni/kúszni, ugyanis, ha újfent „közterületen történő életvitelszerű lakhatáson” kapják őket, egyrészt ismét karon ragadja őket a hatalom és a szállóba tuszkolja, másrészt százötvenezer forintig terjedő pénzbírságot róhatnak ki rájuk. S mivel ennek kifizetése nem életszerű, jöhet a közmunkára váltás.
"Két-három kör után elzárás a büntetés. Ez már rendészeti kérdés. Ha valaki így akar élni, azt Budapest közterületein nem teheti. De addig is most lepkehálóval összefogdossuk őket, ugyanis be kell rángatni mindenkit fűtött helyre. Tízből hat egyelőre nem akar változtatni az életvitelén, vele le kell ülni, kitisztítani az elméjét az alkohol és a kábítószer hatása alól, aztán bírni megújulásra; a zöm menthető, én hetvenet bevállalok. A rövidtávú terv természetesen nem az, hogy mindegyiküket integráljuk a társadalomba, hanem az, hogy idén télen ne fagyjon meg senki… vagy legföljebb két-három ember, persze az is sok." - Kocsis
A reintegrált hajléktalanok legsikeresebbjeit, mint valami mlm-gyűlésen, bemutatja egy év múlva a sajtónak.
"Én nem vagyok egy elvetemült állat, akit úgy neveltek a szülei, hogy rúgjon bele a szegényekbe." - Kocsis.
Csodálatos program, csodálatos referens, a Vastagbőr csak tapsolni tud!
(forrás: fn.hu)