Mivel Szalainéval indult minden, az ő ügyének kipattanása óta kapta fel az ország a BKV-témát, ő lett a botrányok megtestesítője, egy két lábon járó mázsás metafora, érdekelt, hogy ki lehet ő, milyen ember? Már az elején foglalkoztatott a kérdés, hogy mit tudhat Eleonóra, hogy ennyire megbecsülték a "cégnél"? Mások inkább azon agyaltak, hogy ki lehetett a férje, hátha neki köszönhette a jó kis állását. Szép lassan kialakult a két tábor a neten: az egyik szerint Szalainé egy ártatlan bárány, egy akaratnélküli báb, akit csak felhasználtak a magasabb körök a közpénz megcsapolásához, mások szerint Eleonóra pont olyan erkölcstelen, mint a végkielégítése és nyugdíj alatti foglalkoztatása.
Megpróbáltam utánajárni, mi az igazság, milyen lélek lakozik a hatalmas testben.
Mivel a munkahelyi sztorijait már mindenki kívülről fújja, közelítsünk családi oldalról.
Kezdjük a férjével. Első házastársát Baki Ferencnek hívták, ezt Eleonóra 1985-ben írt "Munkaerő-gazdálkodás és munkaerőtervezés a Budapesti Közlekedési Vállalatnál" című doktori értekezéséből tudjuk. Más infónk nincs Bakiról, feltételezhetően elváltak.
A második férj már érdekesebb eset. Szalai István (1939-2001) az István kórház Kun utcai Égési Osztályán dolgozott plasztikai sebészként, és a Magyar Traumatológus Társaság Égési Szekciójának alapító tagja volt. Eddig szép és jó, ám úgy tűnik, ő az a Szalai doktor, aki Kende Péter "Kik vagytok ti, istenek?" című, orvosi műhibákat megíró könyvének első kötetében szerepel egy nagyon csúnya történettel: 1991-ben egy nő kereste fel, hogy plasztikázza meg az elhízott hasát. Szalai ígért is neki mindent, altatásban végzett műtétet, bőr alatti varratot, ami alig látszik, és ügyeskedést: "Elmegy a körzeti orvosához, elmondja neki: én megvizsgáltam, és megállapítottam, szét van nyílva a hasfala, meg kell mûteni, elõjegyzésbe is vettem. Õ erre ad SZTKbeutalót, elvégezzük TB-re." Aztán a műtétet mégsem altatásban végezték, rögtön az első este szétszakadt négy varrat, a nő pedig folyamatos rosszulléttel küzdött. Ráadásul a tízezer forintos hálapénz (1992 januárjában!) átvétele után mondta a doktor úr, hogy húszezeret szokott kapni, szóval a nő legszívesebben elbújt volna szégyenében. Hazaérkezése után egy héttel merte csak megnézni a műtét eredményét, ám a várt lapos has, karcsú derék, diszkrét metszés helyett egy természetellenes fatörzsalakot és egy 65-70 centis, brutális sebet látott, hatalmas öltésekkel. Szinte sokkot kapott, de ezután is eljárt váladékleszívásra, átkötözésre, ám a közérzete nem javult, sőt. A seb folyamatosan lángolt, a haja hullani kezdett, a körme felpuhult, egyfolytában rosszul volt. Végül barátai unszolására mintát kért a hasából leszívott váladékból Szalaitól, és bevitte tenyésztésre a SOTE-ra. Ott kiderült: staphylococcus fertőzése van, amit műtét közben kapott el, Szalai azonban nem volt hajlandó felírni a gyógyszert. Kitépkedte (szó szerint) a nőből a varratokat, aztán útjára bocsátotta a leletével együtt. Egészen délutánig bírta a szétnyílt sebével....Az időközben kialakult hasnyálmirigy-gyulladás miatt másfél évet kellett végül várnia, hogy a Honvéd Kórházban úgy-ahogy rendbetegyék a hasát. Eltávolították a régi, brutális heget, valamint sok betokozódott cisztát, damildarabot a hasából. Örül, hogy túlélte Szalai doktor "munkáját".
Vajon mit szólt férje tevékenységéhez Eleonóra? Hogy tudott egy ilyen hentessel együtt élni? Azért ehhez gyomor kell ám, orvosként, hálapénzért valakit tönkretenni, ez a legaljasabb dolok egyike, nem is beszélve az orvosi esküről...Elképzelem az esti, "Milyen napod volt ma, drágám?"-beszélgetést Szalaiéknál:
"- Volt egy-két rutinműtét, ketten bejelentkeztek maszekra, ami viszont kicsit bosszant, hogy nagyon fintorog az a nő, akit a múltkor műtöttem. Tény és való, nem lett valami szép a hasa, de hát ez van, legalább nem kövér. És te, Nóri, mit csináltál ma?
-Ó, én semmi különöset, kirúgtam két embert, felvettem hármat, tárgyaltam a szakszervezetissel, meg utalgattam egy kicsit. Na, gyere István, menjünk vacsorázni."
Ilyen szinten már nincsenek véletlenek, szerintem a klasszikus zsák meg a foltja effektussal állunk szemben.
És ha már népi bölcsességek, akkor ugye ott a klasszikus alma meg a fája, szülő és gyermek szoros kapcsolata, hasonló viselkedése.
Szalainénak egy fia van az első házasságából, ő Baki Tamás, aki információink szerint 1997 óta dolgozik a BKV-nál, és körülbelül 4 éve a Pályafenntartási Szolgálat vezetője. Múltkor már kaptunk egy fülest, hogy Szalainé jogtalanul kiutalt egy lakást neki, most új -meg nem erősített- infókkal lettünk gazdagabbak. Úgy értesültünk, hogy Baki bérlőként roppant kedvezményesen, néhány százezerért megvásárolta a BKV-tól a számára kiutalt szolgálati lakást, majd nem sokkal később 4 millió körüli összegért eladta.
Mondom, ez nem biztos, ezt csak úgy hallottuk jártunkban-keltünkben. Mindazonáltal nem lepődnék meg, ha igaz lenne. És Ti?