A show folytatódik, a dominók dőlnek tovább ...

Istenem, de szeretnék ilyen interjúkat olvasni a pártfinanszírozásról, a Strabagról, az autópályépítésekről, a Kőröshegyi völgyhídról, a MÁV-ról.

Antal Attila és Balogh Zsolt után Regőczi Miklós is dalolni kezdett, mint a kisrigó. A tét ezzel jelentősen megemelkedett, mert ő Hagyó és Demszky mellett Lendvai Ildikót, Nyakó Istvánt és Tóthfalusi Györgyöt is "szóba" hozta. Az MSZP és az SZDSZ mellett, természetesen ...

Magyar Nemzet-interjú:

- Önt pár napja helyezték szabadlábra, előtte előzetes letartóztatásban, majd rövid ideig házi őrizetben volt. Mikor idézték be?
- Február elején idéztek be, fél óra elteltével közölték, hogy őrizetbe vesznek, és aznap már vallomást is tettem.
– Az ügyészség azt kezdeményezte, hogy hosszabbítsák meg az előzetesét…
– …de a bíróság másként döntött. Úgy látták, hogy az ügyészségnek nincs semmi bizonyítéka arra nézve, hogy szökésre, bizonyítékok eltüntetésére vagy más vádlottakkal való összebeszélésre készülnék. Nem is készülök egyébként.
– Tudta, hogy be fogják idézni?
– Igen, hiszen januárban már voltam bent, Horváth Éva ügyében hallgattak ki, és előttem néhány nappal idézték be Antal Attilát, akit bent is tartottak. Számítottam rá, hogy az én esetemben is így járnak majd el.
– Érdekes, hogy ön már szabadlábon védekezik, miközben a helyettese, Zelenák Tibor még mindig előzetesben van.
– Nem tudom, hogy miért alakult így.
– Önt mivel gyanúsítják?
– Különösen nagy értékre elkövetett hűtlen kezeléssel.
– S ezt mire alapozzák?
– Arra, hogy miközben a BKV veszteséges cég volt, mégis kötöttünk olyan szerződéseket, amelyekre a rendőrség szerint nem volt szükség. Mondok egy példát. Százhúsz éves volt a HÉV, ezt megünnepeltük egy rendezvénnyel, amire nyolcmillió forintot költöttünk. A rendőrség most nem azt mondja, hogy ez sok vagy kevés, hanem azt, hogy erre a rendezvényre nem volt szükség, mert a BKV veszteséges, tehát ez hűtlen kezelés. Erre azt tudom mondani, hogy Magyarország is eladósodott, és költségvetési hiánya is van, mégis vannak augusztus 20-i ünnepségek.
– A rendőrség honnan tudja, hogy a BKV-nak mire van szüksége?
– Ezt én is szívesen megpendítettem volna, de odabent nem én kérdeztem.
– Milyen egyéb ügyekről van szó?
– Rendezvények szervezéséről, kommunikációs szerződésekről, tanulmányokról. Ezek mindegyike már megjelent a médiában, cégeket most mégsem mondhatok, mert akadályozná a nyomozást.
– A BKV esetében a kommunikációs szerződések végig szem előtt voltak, voltaképpen ezekkel kezdődött a botrány. Önnek, mint a terület vezetőjének, ez nem tűnt fel?
– A BKV is költségvetési szempontú cég, volt üzleti terv, volt éves marketingkeret, ugyanakkora egyébként, mint az előző évben, és ezt a keretet nem is léptük túl. Ebből kellett minél jobban gazdálkodnunk, javítanunk a BKV kommunikációját, illetve ezen keresztül a cég megítélését. Ehhez jöttek még hozzá a speciális fővárosi elvárások.

– A speciális fővárosi elvárások mik voltak?
– Hogy legyen minél több olyan rendezvény, ahol Demszky Gábor és Hagyó Miklós pozitívan tud szerepelni. Ez nem volt titok, megmondták.
– Kik?
– A két úr sajtósai. Velük mindent egyeztetnem kellett, eleinte még a kiadandó közleményeket is.
– Kik voltak ők?
– Hagyó részéről Lelovics Ottó, majd később Horváth Éva, Demszky részéről Czuk Dorottya és Nyáry Krisztián.
– Közöttük összhang volt?
– Ritkán. Hagyó is és Demszky is úgy akart szerepelni, hogy a másik ne legyen ott. A sajtósok mindenféle úton-módon megszerezték a másik programját, és arra a napra erőltettek rendezvényeket, amikor az nem ért rá. Ebből állandó viták voltak.
– Melyik fél volt az ügyesebb?
– Felváltva sikerült nekik célt érni, de persze voltak olyan, kommunikáció szempontjából értelmetlen események is, ahol mindkettő megjelent, és olyanok is, ahol egyik sem.
– Ön hogyan került a BKV-hoz?
– Antal Attila hívott a céghez, vele korábban már találkoztunk szakmai rendezvényeken. Hatvani Szabó János mutatott be minket egymásnak, még 2005-ben.
– Mi volt a feladata?
– A BKV kommunikációs egységét kellett nemcsak rendbe tennem, hanem voltaképpen ki is alakítanom, mert ami korábban volt, az kevés volt, és szervezetileg nagyon szét volt szórva a különböző igazgatóságok között.
– Ön vezérigazgató-helyettesként távozott a BKV-tól. Evidens, hogy a kommunikációs vezető ilyen magasra jut a ranglétrán?
– 2007 szeptemberében lettem vezérigazgató-helyettes, a BKV átszervezése után, és ezután hozzám tartozott az értékesítés, az ingatlanok, a hajózás, a turizmus, minden, ami nem pénzügy, műszak vagy gazdaság.
– Antal Attila és Balogh Zsolt részletesen beszámolt a Magyar Nemzetnek arról a háttérbe húzódó úgynevezett lobbikörről, ami a BKV-nál működött. Hatvani Szabó János, Mesterházy Ernő és Tóthfalusi György neve került eddig a nyilvánosság elé. Önnek volt dolga velük?
– Amíg Antal Attila hivatalban volt, addig nem. Ő tárgyalt velük. A távozása után némi káosz lett, akkor felerősödtek a különböző irányú lobbitevékenységek. De hát én a BKV kiadásainak csak öt ezreléke felett rendelkeztem, nem ez a terület volt a kedvenc célpontjuk, hanem inkább a közbeszerzések.
– Az ingatlanok önhöz tartoztak. Balogh Zsolt szerint Tóthfalusi Györgyöt leginkább az ingatlanok érdekelték. Így volt?
– Antal Attila távozása után kerültem én kapcsolatba Tóthfalusival, valóban, ő nagy érdeklődést tanúsított a cég ingatlan vagyona iránt. Több nagy értékű ingatlanprojekt ügyében adott utasítást.
– Milyen utasítást?
– Hogy például kerüljük ki a közbeszerzést, hozzuk helyzetbe ezt vagy azt a céget.
– Végrehajtotta ezeket?
– Persze. Antal távozása után már tartottam az esetleges retorzióktól.
– Volt esetleg, hogy megfenyegették ezek az urak?
– Ők az én szememben a tulajdonost képviselték, hiszen valamennyiüket a fővárosi önkormányzatnál lévő politikusok legitimálták, nem írásban persze, de azért szóból is ért az ember. Tudtuk, hogy például a Hagyó-kabinet tagjainak a kéréseit teljesíteni kell, különben ki leszünk rúgva. Erről most többet nem mondhatok.
– Valamilyen védelmet kaptak cserébe?
– Dehogy, sőt. 2008-ban már kifejezetten lehetetlen helyzetekbe csúsztunk bele. A fővárosi koalíció politikusai nem feleltek az ellenzék jogos vagy jogtalan kritikáira a BKV-t illetően, úgyhogy nekünk kellett mindenre válaszolnunk. Ha viszont válaszoltunk, akkor jött a vád, hogy lám, a BKV politizál. Pedig valamit nyilván kellett mondanunk. Az persze igaz, hogy én nem vagyok egy súlycsoportban egy fővárosi ellenzéki politikussal, de azok, akik abban a súlycsoportban mozogtak, nem reagáltak semmire.

– Antal Attila említett egy szerződést, amelynek ügyében Demszky Gábor személyesen hívta fel, és erőteljesen a figyelmébe ajánlotta a Sawyer-Miller Groupot. Ezt Demszky is és a Sawyer-Miller Group vezetője is tagadta. Tud erről valamit, hiszen ez az ön területét érintette?
– Huszonegy hónapot voltam a BKV-nál, ez idő alatt Demszky kétszer hívott fel. Egyszer megdicsért, hogy milyen ügyesen szerepeltem a Klubrádióban, másodszor pedig, 2008 elején, telefonon közölte, hogy a Sawyer-Miller Group, illetve Bruck Gábor mennyire jók, és hogy szerződést kell kötni velük. Meg is kötöttük.
– Elmesélte ezt a hívást Antalnak?
– Minden ilyen ügyről mindig tájékoztattam Antal Attilát, majd később, amikor vezérigazgató lett, Balogh Zsoltot is. Részben az összeg nagysága miatt, részben, mert ők tették rá a szerződésekre az utolsó aláírást, részben pedig azért, hogy be ne csússzon valamilyen kósza, nem legitimált kérés. Mindig volt lista, hogy igen, ebben a hónapban öt ilyen jellegű kérés volt, ezt X. kérte, azt Y. kérte.
– Ki volt X. és Y.?
– Általában a Hagyó-kabinet tagjai. De több olyan név van, amelyek nem kerültek még nyilvánosságra, és nem sorolhatom fel őket, mert akadályoznám a nyomozást.
– Önt nem zavarták ezek a kérések?
– Próbáltam lepasszolni ezeket az ügyeket a kollégáimnak, de amit előkészítettek, azt aláírtam. Nézze… Mit vár tőlem? Felolvasok egy mondatot, Székely Gábor, a BKV felügyelőbizottságának elnöke mondta jegyzőkönyvbe a Fővárosi Közgyűlés egyik bizottsági ülésén. „Ha valaki egy megrendelést kap, szeretne szolgáltatóként a cégnél lenni, a cég különböző kívánságait, ha nem törvényellenesek, tehát nem lehet konkrétan rábizonyítani, hogy törvénytelen, akkor azt gondolom, hogy végrehajtja minden szolgáltató.” Ilyen viszonyok voltak. Mégis, mit kellett volna tennem? A politika vonatkozásában ez ránk is érvényes volt.
– Csak a fővárosi politika vonatkozásában, vagy esetleg az országos politikából is érkeztek kérések?
– Érkeztek mindenhonnan.
– Ki tolmácsolta őket?
– Főként Lelovics Ottó. Ő pedig mindig a pártra hivatkozott.
– Melyikre?
– Az MSZP-re.
– Ez sem volt zavaró?
– Akkor nem. Meg azért itt valami nagyon nincs rendben. Az például, hogy a BKV leszerződött hárommillió forint értékben a Hócipővel, most nálam hűtlen kezelésként van feltüntetve a vádban. Rendben. Akkor az miért nem hűtlen kezelés, amikor Hiller István adott nekik kétszer ötmillió forintot? Ráadásul éppen a Hócipő 2006-ban is kapott pénzt a BKV-tól, azt sem vizsgálja senki.
– A hárommillió forintért cserébe mit teljesített a Hócipő?
– Volt valami cikk meg karikatúra. Formailag rendben volt a teljesítés.
– Mely médiumok voltak még fontosak Lelovics Ottónak és a pártnak?
– A Klubrádió és a Nap-kelte. Lelovics szólt, hogy Verebes István fiának valamilyen készülő filmjét támogassuk egy pár milliós reklámszerződéssel, mert fontos, hogy Verebes jól kérdezzen a Nap-keltében. (Verebes fia Pater Sparrow, filmje az '1', és 3,5 millió forinttal támogatta a BKV ...)
– És jól kérdezett?
– Jól bizony. A Nap-kelte ügye egyébként úgy indult, hogy Antal Attila megérkezett a BKV-hoz, és talán már az első napon elétoltak egy előkészített, húszmilliós szerződést, ami a Nap-keltére vonatkozott. Ennek végül csak a felét fizettük ki, mert nem akartunk ott annyit szerepelni.
– Tehát közpénzből fizettek PR-beszélgetésekért.
– Igen, és a műsorvezetők mindig nagyon szívélyesek voltak.
– Milyen politikai kérések voltak még?
– Például hogy vegyünk fel embereket. Egyszer Antal Attila keresett meg, hogy Lendvai Ildikónak valamilyen ismerősét kell elhelyezni, tegyek valamit, mert Lendvai már vagy ötször hívta. Találkoztam a kedvezményezett úrral, de teljesen alkalmatlan volt, nem tudtam felvenni, képtelenség volt. Végül egy külső cég már létező szerződéséhez a cég beleegyezésével hozzácsaptuk a fizetése összegét, és rajtuk keresztül megkapta.
– Mekkora fizetést kapott ez a derék ismerős?
– Úgy emlékszem, háromszázezer forintot havonta.
– És ezért nem csinált semmit.
– A BKV-nál biztos nem.
– Lendvai Ildikó örült ennek a megoldásnak?
– Nem tudom, én jeleztem Antalnak, hogy ebben a formában sikerült elintéznem az ügyet, azt mondta, hogy rendben lesz.
– Fel kellett még venni valakit?
– Persze. Lelovics Ottó szólt, hogy menjek be Lamperth Mónikához a minisztériumba, ott egy államtitkárral vagy államtitkár-helyettessel találkoztam, aki kérte, hogy a feleségét vegyük fel a céghez. Mondtam, hogy ez nem túl szerencsés megoldás, de megnyugtatott, hogy a felesége a leánykori nevét használja, senkinek nem fog feltűnni. Fel is vettük.
– Nos, végül is ez egy apró siker a munkanélküliség elleni harcban. Voltak egyedi, ritka kérések is?
– Voltak. Mondjuk, Nyakó Istváné. Nyakó és felesége buszokat kért kölcsön pár alkalommal, ifjúsági táboroztatásokhoz. Nyolc-tíz busz kellett nekik. Engem hívtak fel, én meg elintéztem cégen belül a közlekedési igazgatósággal, hogy megkapják.
– Fizetett valaki a buszokért?
– Dehogy.
– Ön hogyan távozott a cégtől?
– Kocsis István jelenlegi vezérigazgatóval egy hónapig még együtt dolgoztam, aztán hívatott, és azt mondta, hogy bár jó szakembernek tart, erős a nyomás rajta, hogy engem menesszen. Korrekt módon, békében elváltunk.
– Ön minek tartja magát ebben az egész, BKV-hoz kötődő botránysorozatban?
– Részben bűnbaknak, részben áldozatnak. Az Antal-féle menedzsment elindított a BKV-nál egy reformfolyamatot, ami mögül menet közben kihátrált a politika. Mi pedig ott maradtunk páran, szemben az ellenérdekelt csoportokkal, akiknek nem kellettek a reformok, nem kellett semmiféle megtakarítás, nekik minden remek volt úgy, ahogy 2006-ig volt. Hiába mérsékeltük a cég veszteségét sok milliárd forinttal, hiába értünk el kifejezetten jó eredményeket, nem számított semmit, és most sem számít. Mi visszük el a korrupciós vádakat, de magát a rendszert, ami mindezt lehetővé tette és több lépcsőben kikényszerítette, nem mi építettük ki, és nem mi működtettük."

Nagyon fincsi!

Erre vártunk már mióta, hogy igazi nagyhalakról is kiderüljön, milyen szerepük volt a botrányokban, pénzpumpálásban. 

Nagyon-nagyon várjuk a mai sajtótájékoztatókat!

Különös tekintettel arra, hogy Regőczi nem aprózta el, a Népszabadságnak is nyilatkozott:

"– Miért most ad interjút?

– A BKV-ügyben nagyon sok dezinformáció jelent meg a sajtóban, illetve most ért az ellenem folyó eljárás abba a szakaszába, hogy megtettem a vallomásaimat, innentől pedig a hatóságok dolga, hogy ezek mentén továbbhaladjanak.

– Korábbi főnökei, Balogh Zsolt és Antal Attila vezérigazgató is több, legalábbis aggályos vállalati pénzmozgásról beszéltek, utólag megemelt szerződési díjakról, politikusoknak fizetendő tagdíjról, nokiás dobozban átadott milliókról. Mennyit látott mindebből?

– A BKV kiadásainak mintegy öt ezreléke felett rendelkeztem értékesítési vezérigazgató-helyettesként. A hozzám tartozó bevételek az eladott bérletekből és jegyekből, valamint az ingatlanok hasznosításából származtak. Nem ott folytak el a nagy pénzek. Ezért is furcsállom, hogy ilyen kitüntetett szerepet kaptam, más vezérigazgató-helyettesek területein sokkal nagyobb értékű szerződések köttettek. A közbeszerzések ilyenek voltak például, de ezekhez semmi közöm nem volt. Ezer beosztottam volt, jegyellenőrök, pénztárosok. Több milliárd forint pluszbevételt hoztunk kollégáimmal a BKV-nak 2007-ben és 2008-ban, amit eddig senki nem vitatott.

– Érkezett önhöz is megrendelés, kérés a politika, politikusok részéről?

– Eleinte nem találkoztam ilyesmivel. 2007 tavaszán mondta nekem Antal Attila vezérigazgató, hogy túl sok ilyen jellegű kérés érkezik hozzá, ezért ezek egy részét vegyem át, ne nála csörögjön állandóan a telefon. Akiket a pozíciójuk legitimiált és kéréssel, kérdéssel, utasítással fordultak hozzám, azokat végrehajtottuk. Ezekről az ügyekről kivétel nélkül beszámoltam a vezérigazgatónak.

– Milyen kérések voltak ezek, és kiktől érkeztek?

– Két-három hetente kaptam egy-egy ilyen „politikai” kérést. Vélhetően csak azért ilyen keveset, mert nem rendelkeztem sok és könnyen kiadható pénzügyi kerettel. A kérések teljesítése a munkaidőm egy százalékát tehette ki. Főként Hagyó Miklós volt főpolgármester-helyettes kabinetjének tagjai, illetve – az SZDSZ részéről – leginkább Tóthfalusi György igazgatósági elnök intéztek hozzám utasításokat. Mesterházy Ernővel soha életemben nem találkoztam, nem is beszéltünk.

– Voltak aggályos kérések?

– Minden szerződést látott jogász, átnézte a közbeszerzési osztály és a pénzügy, mire a papír hozzám került, már öt-hat aláírás volt rajta. A szerződések tartalmában és az árban bizonyára lehetett valamilyen mozgástér, de ötvenmillió forint felett már közbeszerzést kellett kiírni, 25 millió felett pedig legalább három ajánlatot kérni. Vagyis amit alá kellett írnom, az formailag minden esetben teljesen rendben volt, tartalmilag pedig sosem szakadtunk el a piaci áraktól. Ami vállalhatatlan lett volna, azt pedig nem írtam alá, volt is ebből konfliktus.

– Kivel?

– A megrendelőkkel.

– Antal Attila szerint Demszky Gábor és Hagyó Miklós lobbistái olykor hetente számoltatták őt be. Milyen gyakran találkozott a lobbistákkal?

– Erről csak annyit mondhatok, hogy az említett lobbikör néhány tagja már gyanúsított, néhány nem. A nyomozás érdekére tekintettel többet nem mondhatok.

– Akkormáshogy kérdezem. Igaz az, hogy a BKV-nál Demszky és Hagyó lobbistái gyakorolták a cég feletti tényleges hatalmat?

– Ez így ebben a formában nem igaz, a céget a vezérigazgató és a háromszáz fős vezetői, középvezetői kör irányította. A lobbikört csak az üzleti haszon érdekelte egy-egy ügy kapcsán. Próbálták befolyásolni, kivel kösse a BKV a nagyobb értékű közbeszerzéseket, a győztesekkel pedig, véleményem szerint, háttéregyeztetéseket folytattak.

– Balogh Zsolt szerint volt rá bőven példa, hogy a nyertes cég utólag árat emelt vagy határidőt hosszabbított, a megemelt öszszegből pedig bizonyos százalékot vissza kellett csorgatni.

– Ez a műszaki területen fordulhatott elő, nálunk nem. Volt, hogy a vállalkozó olcsó ajánlattal nyert, amely összegnek a kétszeresét fizették ki pótmunka címén. Vegyük például a 4-es metró Rákóczi téri állomásának újraterveztetését, amelyet azért kellett elvégeztetni, mert a lakók tiltakoztak a fák kivágása miatt. Mint kiderült, szó sem volt semmilyen valódi lakossági tiltakozásról, ez csak ürügy volt, hogy 600 millió forintot kérhessenek az állomás átterveztetéséért. De ebben nincs semmi új, már 2007 előtt is sokan éltek e technikával.

– A politikai szereplőkhöz, pártokhoz visszajuthatott ilyen pénz?

– Erről semmilyen konkrétumot nem tudok, mi a cégekkel álltunk kapcsolatban, a kérdésben foglaltakra nem volt rálátásom.

– Milyen kapcsolatban volt Hagyó bizalmasaival, így Hatvani Szabó Jánossal vagy Horváth Évával?

– A nyomozás érdekében erről jelen pillanatban nemmondhatok továbbiakat.

– Balogh Zsolt szerint a BKV-t felügyelő politikusok olykor konkrét céglistákkal álltak elő. Eljutott önhöz ilyen?

– Nem kaptam konkrét listákat. Egyedi kérdésekre volt példa, mint mondtam, két-három hetente. Ilyen volt a Csapó Bt. ügye. Lelovics Ottó, Hagyó kommunikációs igazgatója kérte, hogy Csapó Gábor vízilabda-iskolájának adjunk valahogy pénzt. Így kötöttünk velük reklámszerződést. A fővárosnak az is az elvárása volt, hogy minél több olyan rendezvényt szervezzünk, ahol Demszky vagy Hagyó tud szerepelni, így kaphatott megbízást például Horváth Éva élettársának a cége is. Ez a tulajdonos elvárása volt.

– Miért nem mondott nemet?

– A cégek mindig jóval többet kértek, mint amennyit kaptak, az igényeikből sikerült jelentősen lefaragnunk. A kérdés többi részére a nyomozás sikere érdekében most nem válaszolhatok. Amikor a BKV-nál dolgoztam, 2007 eleje és 2008 ősze között, valódi reformot kezdtünk el, amellyel már az első évben kilencmilliárdos megtakarítást értünk el, és ezzel komoly érdekstruktúrákat sértettünk, ennek a rendszernek a korábbi haszonélvezői aztán megpróbálták kriminalizálni a szereplőket. Amikor Kocsis István vezérigazgató magához hívott, hogy váljunk el egymástól, megkönnyebbültem. Bár a cég kommunikációjában nagy sikereink voltak, Antal leváltása után vesszőfutássá változott az egész. Antalt egyébként az SZDSZ buktatta meg, a távozásához vezető használtbusz-tender ügyét ők szivárogtatták ki.

– Demszky Gábornak is voltak kérései?

– Egyszer felhívott személyesen, hogy kössek a Sawyer Miller Grouppal szerződést. A sors fintora, hogy velük komoly szakmai együttműködésünk volt, jó munkát végeztek, megdolgoztak a pénzükért. Nem úgy, mint mások, voltak olyan cégek, amelyek csak azért kaptak pénzt, hogy leszálljanak rólunk, békén hagyjanak minket.

– Hagyó az ön nyakát is szorongatta?

– Baloghot naponta berendelték városházi vezetők. Én Hagyóval rendkívül ritkán találkoztam, a nyakamat sem fogta meg, és párizsit sem evett előttem. Más politikusoktól viszont érkeztek kérések. Antal egyszer panaszkodott nekem, hogy Dancs Gábor, akkori SZDSZ-es közlekedési tanácsnok kért tőle két nyolcmilliós szerződést. Ő ezt azonban a sok kérés között elfelejtette, ezért Dancs ellene fordult a felügyelőbizottságban. A koalíciós politikusok, vagy leginkább az ő közvetítőik, folyamatosan kérésekkel álltak elő. Amikor Olti Ferenc, a BKV vezérigazgató-helyettese a 4-es metrót felügyelte, jelezte Antalnak, hogy kevés neki a vezérhelyettesi fi zetés, ezért hozott egy céget, amellyel szerződést kötöttünk havi több százezer forint értékben, Olti fizetését pedig a cég kipótolta. Általában nem az önkormányzati képviselők kértek személyesen a BKV-tól, volt annyi eszük, hogy közvetítőkön keresztül jelentkezzenek. Akkor volt a legnagyobb baj, ha a koalíció nem tudott előzetesen megegyezni, ki nyerjen egy-egy tendert, ebből jelentős konfliktusok voltak, de általában mindig született köztes megoldás.

– 2007 előtt is gyakorlat volt mindez a BKV-nál?

– Persze. Amikor az ingatlanszerződéseket átvizsgáltuk, feltűnt, hogy 2006 decemberében túl sok, hosszú távú szerződés köttetett. Volt olyan, amikor egy vállalkozónak a havi egymilliós bérleti díj helyett csak 150 ezret kellett fizetnie, a szerződés pedig 15 évre szólt. Bíróságon megtámadtam feltűnő értékaránytalanság miatt, de a bíróság a keresetemet elutasította, ezért a többi ilyennel nem is foglalkoztam.

– Valóban az MSZP–SZDSZ-koalíció kifizetőhelyeként működött a BKV?

– Igen, de nemcsak az elmúlt időszakban, hanem az előző húsz évben. Természetesen mindig is az volt az MTV, a Magyar Posta vagy a MÁV is, épp az adott kormánytól függően. A BKV csak egy a nagy állami és önkormányzati cégek között. Ez a jelenség minden állami és önkormányzati cégre igaz. Mindegyiknek a menedzsmentje gyanúsított lehetne ezen az alapon, ahogy minket gyanúsítanak. Éppen azért tartom méltatlannak, aránytalannak, hogy az egészhez képest jelentéktelen ügyek miatt engem meggyanúsítottak, míg másokat jelenleg nem, de nem az általam kötött szerződések jelentették a BKV igazi problémáját. Én végeztem a munkámat, amihez értettem és amit szerettem. Később láttam, hogy egyes emberekkel hogyan bántak el. Csapdába kerültem." 

Szépjóreggelt kívánok minden kedves olvasónknak. 

Frissítés:

Lendvai Ildikó:

"A Magyar Nemzet Regőczi-interjújában velem kapcsolatban megjelentekből egy árva szó sem igaz. Regőczi Miklóst egyáltalán nem ismerem, Antal Attilával pedig életemben összesen egyszer találkoztam.

Antal Attilával akkor találkozott, amikor választókerülete egyik önkormányzati képviselőjével együtt felkeresték a kerületi buszjáratok és a 47-es villamos vonalának meghosszabbítása ügyében.

Legjobb tudomásom szerint egyetlen ismerőse sem dolgozik a BKV-nál vagy annak társaságainál, még a szóban forgó 47-es villamos vezetőit sem ismerem. Ráadásul, legnagyobb sajnálatomra a 47-es ügyét sem sikerült elintéznem!

A Magyar Nemzet újságíróit nem az igazság, hanem a politikai botrány fokozása, az MSZP besározása motiválta, mert nem kérdezték meg engem az interjúban elhangzottakról.

Egy olyan ügyben, mint a BKV-botrány, amely okkal tartja izgalomban egy egész ország nyilvánosságát, elvárható lett volna a szerkesztőktől, hogy ilyen súlyú állításokkal szembesítik a megtámadottakat, és lehetőséget adnak nekik arra, hogy ugyanazon lapszámban, a rágalmazó, negatív kijelentésekkel egy szövegkörnyezetben védjék meg a becsületüket."

 

Ildikó!

És a Népszabadság? Ők felhívtak? Őket is csak a politikai botrány fokozása, az MSZP besározása motiválta? A saját újságotokat is???

Szánalmas ....