A történet a következő:Tegnap, kihasználva a "csütörtök van, mégsincs meló/suli életérzést" kilátogattunk a Városligeti Majálisra. Tegyük félre gyorsan első előítéletünket az íróval szemben, töröljük le a szánakozó mosolyt az arcunkról, ami szavak nélkül is azt ordítja: "Mit gondoltál paraszt, mi lesz ott?" Valahogy érdekes annak a kettősége, hogy nem számítottam én másra, ugyanakkor zsigerből kívántam egy jó kis majálisozást: napsütés, vattacukor, 20 éves slágerek. A napsütésen kívül semmi nem volt.
Miért nem érdeke senkinek egy színvonalas, egész napos programot összehozni a pesti embereknek?
Kis késéssel, 4órára meg is érkeztünk a helyszínre. A programot áttanulmányozva tudtuk, hogy a Lola koncertet kell kiszűrnünk a bódékból ordító Bódi Guszti számok közül. Már a kisföldalattiból felérve elszörnyedtem, és nem feltétlenül az embertömeg láttán, hiszen rutinos fesztiválozóként még nosztalgiával is eltölthetne egy kis tömeggel hömpölygés. Ami elborzasztott az a mérhetetlen mennyiségű szemét. Magyar ember csak úgy tud szórakozni, hogy következetesen maga alá szarik bármerre is jár? Hozzá tartozik a történethez, hogy a kihelyezett szemetes zsákok, már reggel 10-kor tömve lehettek, de (természetesen) senki nem gondoskodott a szemét gyűjtéséről a rendezvény közben. "Majd a végén felszedjük a nagyját."
Tehát szemét az volt, Lola koncert még mindig nincs. Keveregtünk az árusok között, hátha lesz valami, hátha megleljük még a gyerekkorunkból ismerős majális hangulatot. A reményt talán akkor vesztettem el végleg, amikor a másolt DVD-s placc előtt tobzódó, Eric szavaival élve, piacozós övtáskásban, 500-ért kotorászó arcokat láttam. Nagyon kellett oda. Ha nem lettek volna gagyi lufiárusok és elvétve szikkadt perecesek, azt hittem volna, hogy a bolha piacon vagyunk. Ki ad erre engedélyt? Vagy csak én vagyok ilyen naív, hogy elvárnék egy minimális szűrést a bemeneti oldalon? Miért nem jut senkinek eszébe, hogy a (másolt) dvd nem való ide? Részletezhetném még, hogy ki hol mit árult,de szerintem el tudjátok képzelni. Az azonban elkeserített ( engem tegnap szinte minden), hogy a kézműves termékeket áruló néni (árai korrektet voltak), unalommal támasztotta a pultot már a nap ebben a magasságában. Mégcsak meg se állt senki megnézni a portékáit.
De ki is állt volna meg? Egy betegségből gyógyulok éppen ki, ezért lehet morcosabb voltam a kelleténél, de bocsánat a kijelentésért, ennyi bunkó parasztot egyrakáson még nem láttam. Ők lennének a törzsközönség? Beérjük azzal, hogy ők is megveszik a perecet,meg a sört, akkor minek jöjjön ide "normálisabb"?
Kb. 10 kardomba dőlés után eljutottunk a Nagyrétre. A helyzet ugyanaz, csak kicsit szellősebben voltunk. A hatalmas szervezői tehetséggel a dodzsem diumdisu zenéje mellé telepített nagyszínpad már zárt. Háromnegyed ötkor?! Elszívtunk egy cigit az instabil sörpadokon, sóhajtottunk egyet, majd hazafelé vettük az irányt. Útközben még vettünk egy házirétest, ami legalább finom volt.
