Tetszik ez a zene?

Nekik igen:

És mostantól meg is kell/kéne fizetniük az árát.

A 62 éves Rosemary Greenway húsz éve hallgat klasszikus zenét az istállói tevékenysége során. A Performing Right Societynek (PRS), a helyi szerzői jogvédő szervezetnek viszont feltűnt, hogy az angliai Bushtonban található istállóban több, mint két embert alkalmaz.

Emiatt a szervezet szerint hasonló elbánás alá esik, mintha kávézót, vagy boltot üzemeltetne: 99 fontos éves jogdíjátalányt kell fizetnie.

Ilyen egy kávézó:

Ilyen egy lóistálló:

Szerintem nem hasonlítanak...

Azt ugyanis nem gondolhatja komolyan a hivatal, hogy ha a néni jóvoltából nem hallgatnák örökké az istállóban a Classic FM-et, akkor az alkalmazottak minden pénzüket Mozart és Beethoven CD-kre költenék. Nem hinném. Ez ugyanolyan rosszindulatú feltételezés, mint nálunk a matricahiszti.

"Azért hallgatom a rádiót, mert a klasszikus zene megnyugtatólag hat a lovakra is" mondja Greenway. "Azt hinné az ember, hogy a saját lovainak játszhat zenét az ember. Hát nem. Pedig szeles időben nagyon sokat segít."

Most úgy döntött, ezentúl csak vasárnaponként kapcsolja be a rádiót, amikor úgyis egyedül dolgozik az istállóban.

"Az alkalmazottaim amúgy sem voltak oda a klasszikusokért - ha elmentem kikapcsolták."

Chris Doran, a British Horse Society igazgatója úgy tudja, számos lovardát kerestek meg a jogvédők az utóbbi időben. Vélhetően azért, mert könnyű célpontok: etetés, almolás közben sokan hallgatnak zenét, és azt mások is meghallhatják. Ami nyilvános előadásnak számít, mármint a PRS szerint.

Elmondása szerint a hívások hangneme alapján sok lovardatulajdonos először viccnek vélte a felszólítást.

Pedig nem az. Mindazonáltal a PRS szóvivője igyekezett megnyugtatni mindenkit: lovardák esetében mégsem 99-et, hanem mindössze 50 fontot követelnek évente.

Hogy milyen rendesek?! A néni igazán hálás lehet nekik, hisz 50%-os kedvezményt kapott.

A PRS egy másik emlékezetes akciója egyébként az volt, mikor beperelt 12 rendőrőrsöt, mert ott zene szólt csak úgy munka közben, vagy a telefonban, vagy bulikon, esetleg az edzőteremben. A rendőrök viszont nem voltak hajlandók fizetni, az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került.

Egy hónapja pedig a YouTube-bal balhéztak össze a jogdíjak mértékén, és mivel nem tudtak megegyezni, a YouTube elérhetetlenné tette Nagy-Britanniában a nagy kiadók anyagait, s az utánuk járó reklámbevételek kifizetését is leállították.

Summa summárum: a PRS hülyeségben méltó párja a mi Artisjusunknak.