" Kisalföldön nem jó lakni, mert a buszra kell biz' várni."
Hamár nemrég a Jobbik kapcsán a nyugati határszélen kalandozott Laspalmas, akkor engedjék meg, hogy én ott is folytassam. No persze nem árpád-, hanem inkább buszsávokkal, megállókkal, illetve az azokban fagyoskodó helyiekkel. Történt ugyanis, hogy tavaly a Kisalföld Volán óriási járatútvonal átszervezésbe kezdett. A szélrózsa különféle irányaiban leledző, -addig átszállás nélkül megközelíthetetlen- városrészeket kötöttek össze, új körjáratokat szültek - mindezt persze a takarékosság nevében. Mit ad Isten, a lakosság, ha fintorogva is, de elfogadta, megszokta az új rendszert. Sőt mi több, minden működött olajozottan, a járatok relatíve pontosan jártak, s tényleg az ember kezdte úgy érezni, hogy a változtatások meghozzák gyümölcsüket. Eddig.
Most már a második hetet datálom, hogy vizsgaidőszaki szunnyadozásomból reggel háromnegyed 7-kor arra kelek, hogy csörög a telefon és a testvérem átfagyott hangon kér, hogy menjek érte a megállóba és vigyem be a suliba, mert negyed órája nem jön a busz. Mivel szeretek vezetni, így ennek semmi akadálya, hamar felkerekedek és elszállítom az öcsit a suliba. Bő 20 perccel később hazafelé jövet látom, hogy az ismerős arcok most az utca túloldalán fagyoskodnak, hátha a körjárat párja a város irányából előbb jön. Ám a pirospozsgás, didergő emberek látványa nem ezt igazolja. No, sebaj, két eset még nem a világ, meg amúgy is tél van, s ezek a régi Ikaruszok biztos nehezen viselik a hideg. De azért akkor is, kérdem én hova tűnhet el egy komplett járatpár? El se indul? Vagy netán lerobban valahol? Utóbbit kétlem, mert azt látnám, hisz autóval is arra járok. Előbbi inkább valószínű. Okokat nem óhajtok találgatni, a BKV-sztrájk kapcsán mindenki jól tudja, mit lehet sofőrként csinálni a forgalmi irodában, ha épp nem munka céljából van ott az ember. De most lépjünk tovább, akad itt még más is.
Egyik este épp hazafelé tartottam, metsző szélben vártam a buszt a megállóban, mellettem egy szakadt ruhájú hajléktalan hölgy hasonlóképp tett. Pár perc elteltével jött is egy busz, a hölgy erre akart volna felszállni, csakhogy a sofőr nem nyitotta ki az ajtót, sőt mérgesen integetett. A balomon ácsorgó két hölgy méltatlankodására azért csak kinyitotta az ajtót és kiszólt: Tudják, milyen büdös? Én nem veszem fel. A sofőr ezzel letudottnak tekintette a helyzetet, becsukta az ajtót és továbbhajtott. Nemsoká jött az én buszom is, a sofőr mögé ültem, ahol ki volt függesztve egy utazási szabályzat. Ezen az állt, hogy az utazásból kizárható az ittas személy, a menetjegy nélkül utazó, valamint a botrányosan viselkedő utas. A hajléktalanság és az esetleges kellemetlen testszag nem szerepelt a kizáró okok közt.
Hasonló utas-cserbenhagyásnak nemcsak szemtanúja, hanem elszenvedője is voltam már. Decemberben történt, épp vizsgára igyekeztem. Reggelre leesett az első hó, így gondoltam nem árt, ha korábban elindulok. Épp bukdácsoltam az eltakarítatlan járdán, amikor a kanyarban feltűnt a busz. Nagy rohanás, pont addigra étem a megállóba, mire a busz elhaladt mellette – ugyanis más fel- leszálló nem volt –. Hiába csápoltam a kezemmel, a sofőr a fülkéből a megállóra mutatott, miszerint ott kell rá várni, majd láthatóan nagy gázt adott, ezzel is nyomatékosítva mondandóját. Szerencsére időm még volt, így nem késtem el sehonnét. Míg jött a következő busz felhívtam egyik ismerősömet, hogy elmeséljem neki a történteket, persze ő csak nevetett és megállapította, hogy náluk Nyíregyházán is előfordulnak kisebb-nagyobb késések, de ott mindez csak 250 forint, míg nálunk 305 – ennyibe kerül egy autóbuszvezetőnél váltott jegy.
