Megkongatták az elmúlt hetekben a vészharangot, mert Magyarország lakosságának száma 10 millió alá esett. Boross Péter volt miniszterelnök úgy érezte, hogy meg kell szólalnia ez ügyben. Kár volt. Ugyanis azt nyilatkozta, hogy a gyermeket nevelőknek nyújtott adókedvezményből eredő költségvetési hiányt ellensúlyoztatni kellene a gyermeket nem nevelők gyermeknevelési hozzájárulásával!! Magyarul 30 és 60 éves kor között fizessen különadót az a férfi és nő, aki nem nevel gyereket, vagyis jöjjön a gyermektelenségi adó. Azért ezt nem Mariska néni mondta a falu végéről, nem is egy panel proli, hanem egy volt miniszterelnök, aki még most is aktívan benne van a közéletben.
(Zárójelben de egyáltalán nem mellékesen jegyezném meg, hogy nem értem a jelenlegi miniszterelnökünket. Ugyanis Orbán Viktor hat szaktekintélyt kért fel, hozzanak létre egy olyan testületet, amely mellette fog működni, és az új alkotmány koncepcióját fogja kidolgozni. Közülük az egyik Boross Péter, aki 1928-ban született tehát 82 éves múlt. Oké tiszteljük öregjeinket, kamatoztassuk bölcsességüket, de nem kéne már bevonni ebben a korban egy ilyen fontos munkába, ahol a 10 millió emberből 6 fő van kijelölve egy ekkora horderejű, mindenkit érintő feladatra! Zárójel bezárva.)
Térjünk vissza a gyerekvállaláshoz.
Boross Péter elefántként becsörtetett a porcelánboltba.
"A meddő nőkkel kapcsolatban azt mondta: nem kell érzelmi kérdést kreálni az ügyből, a nemzet jövőjéhez vagy gyerekneveléssel, vagy különadóval lehet hozzájárulni."
Még bölcselkedett egy kicsit: "marad a különadó mint megoldás, hogy a gyereket nem nevelők is arányosan járuljanak hozzá a közös jövőhöz". Még egy bájos mondata: "Ahol a nő pótolhatatlan, az nem a munkahely, hanem a szülőszoba"
Kedves:(
Ami persze Boross nélkül is tény. Kevés gyerek születik. A kevés is későn. Tudjuk, ahol nem kéne, ott pedig nagyon sok születik. Felborítva az egészséges lakossági egyensúlyt. Ez is tény. Nem adok igazat Borossnak. Nem vagyok egyedül ebben, mert Semjén se állt Boros mellé. Végre egy szimpatikus mozdulata is van Semjénnek, ez se sűrűn fordul elő:) Az állam kötelessége az lenne, hogy ösztönözze az állampolgárait a gyerekvállalásra, és a gyerekes családokat segítse mindenféle kedvezményekkel.
De azokat újabb adóval sújtani akiknek nincs (még vagy már) gyereke? Büntetés. Mindenkire egyaránt válogatás nélkül. Fizessenek azok is, akiknek életük legnagyobb bánata, hogy nem lehet gyerekük, meg azok is, akik szeretnének nagyon utódot, de nem találták meg hozzá életük párját? Ha az állam nem avatkozik bele ott, ahol a rossz körülmények ellenére is nagyon magas a születésszám, és semmit nem tesz a cél érdekében, akkor abba sem szólhat bele, hogy valaki mikor vállal gyermeket és vállal-e egyáltalán.
Valószínű az alacsony szülési kedvnek nagyon sok oka van. Állami, családi, anyagi, önzőség és még ki tudja mi. Kötelezni senkit nem lehet a szülésre. Volt itt már ilyen is. Az 50-es években Ratkó Anna, a szövőnőből lett egészségügyi miniszter bevezette az abortusztilalmat és a gyermektelenségi adót (az a 20 és 50 év közötti férfi, illetve 20 és 45 év közötti nő volt köteles fizetni, akinek már volt keresete, de gyereke még nem és az adó az adóalap 4%-ára terjedt ki.), így a természetes szaporodás üteme ezekben az években jelentősen nőtt. Megszülettek a Ratkó gyerekek (én is az vagyok), aztán a '70 években nagy számban megszülettek a Ratkó unokák, és bizony most ezeknek az "unokáknak" már nem olyan ütemben születnek meg a gyerekeik. És ezért van az, hogy 2010. első félévében 52 902 gyermek született, ami 5,7 százalékkal kevesebb, mint egy évvel korábban. A halálozások száma 75 ezer 510 volt, ami 2,1 százalékos csökkenést jelent.
A grafikonon is látszik, hogy kb. 1982 óta minden évben többen halnak meg mint ahányan születnek. Magas az abortuszok száma is még mindig. Igaz tavaly "csak" 43.200 volt, de csökkenő népesség mellett. A csúcs 1969-ben volt akkor egy év alatt legálisan 206 ezer abortusz volt. Óvatos becslések szerint is 1956 óta a mai napig, az "illegális" úton elvégzettekkel együtt immár 6 millió terhességmegszakításról van szó. Ebben is meg kéne találni az arany középutat. A tiltás és a túl nagy liberalizáció útvesztői között. Úgy szól a fáma, egy nő két dologért mindenre képes: hogy legyen gyereke vagy ne legyen gyereke.
Nem gyermektelenségi adó kéne, hanem a politikai vezetésnek olyan Magyarországot kéne teremteni, ahol az állampolgár biztonságban érezheti magát, ahol optimistán nézhet a jövőbe, van munkája, amit tisztességgel meg is fizetnek, ahol jó erkölcsi példát mutatnak, ahol jókedvűen lehet reggel ébredni. Ahol embernek tartanak mindenkit és nem csak választáskor.
Az átlagembernek is sok lenne a dolga, hogy olyan országban élhessen, ahol magabiztosan lehet vállalni és örömmel felnevelni sok sok kisgyermeket.
Mert mindenkiben ott kell élnie valahol annak a természetes egészséges ösztönnek (a körülményeket, az önzőséget és az én-t legyőzve) hogy fiatal éveiben erősen vágyjon arra, hogy utódot hozzanak a világra. Nincs az életben annál csodálatosabb, mint amikor újszülött kisbabánkat a karunkba vehetjük, és sok örömmel, bánattal, lemondással, boldogsággal embert nevelünk belőle.
És ha ez így lenne akkor az ilyen Boross féléket a gyermektelenségi adó ötletükkel együtt simán lesöpörhetjük Magyarország térképéről.
Csak azt mondhatom: Jó lenne, ha mindenhová születne egy kisbaba ahol szeretettel várnák! Nosza rajta fiúk, lányok!
Forrás: inforádió, delmagyar.hu, jogiforum.hu, wikipédia
(Horizont törzsolvasónk írása)
