A mai nap már csak ilyen ...

A megélhetési szociológus, Vásárhelyi Mária ma érezte úgy, hogy neki ki kell írni magából a gondalatait. Így született meg a Népszabadság ma remek publicisztikája:
"A 'Mortimer-ügy' mint metafora"

Nem ismered, nem hallottál még a szociológus asszonyságról?

Nosza, hívjuk segítségül az Árokásó Top 20-at!

VÁSÁRHELYI MÁRIA



Főállású „mai fasizmus-szakértő” és „média-szociológus”, aki egész egzisztenciáját a jobboldal iránti gyógyíthatatlan fóbiájára alapozta. Elég jól meg is él belőle, holott kutatási területe nem volt sokkal előremutatóbb, mint mondjuk a gender studies. Egyike azoknak, akik addig festették a falra az ördögöt, amíg az újra megjelent Magyarországon. Ennek nyilván nagyon örül (érdemei elvitathatatlanok e baljós folyamatban), hiszen azt gondolhatja, hogy igaza lett. Magyar bajnok az egy főre jutó petíció-aláírásban, külföldi lapnak való – politikai ellenoldalt mószeroló – nyilatkozatban. Rekorder továbbá a szekértáborok közötti klasszikus árokásásban, a szakmainak álcázott, de politikai töltetű felmérésekben, amelyek rendszerint az ÉS-ben jelennek meg és hónapokra ellátják picsogni- és rettegnivalóval a 168 Óra sajtólevelezőit. A szociológus verhetetlen az egyetemisták állítólag baljós és állítólag megállíthatatlan jobbratolódásának ismételgetésében. Vásárhelyi jó még a ballibszerecsenek mosdatásában, valamint az orbánvuduszurkálásban. Teljesen reménytelen, hogy valaha is normális lesz.

 

Előnye: állítólag jól tudja utánozni a Hír Tévé riportereit.

Hátránya: fixálódott.

Hiszterométer: 9/10
 

És akkor pár szemelvény a mai remekművéből:
(A bátrak és/vagy nyugodtak olvassák végig a teljes szösszenetet a NOL-on!)

"2005. május 8-án Budapest egyik legforgalmasabb terén egy katonai ruhába öltözött, harci sisakot és acélbetétes bakancsot viselő, kardokkal és késekkel felfegyverzett - önmagát hagyományőrzőként meghatározó - társaság egyik tagja kardjával ledöfött egy 15 éves roma fiút a buszon. Csak mert a fiú csodálkozva nézte a maskarába öltözött társaságot.

"Mit nézel" - kérdezte az egyik hagyományőrző. "Miért, nézni sem szabad?" - válaszolta a roma fiú, de még be sem fejezte a mondatot, amikor lendült a kard és átdöfte a felsőtestét. Bár a busz tömve volt utasokkal, a közönség rideg közönnyel figyelte a történteket. Az elkövetők - még a busz indulása előtt - kényelmesen leszálltak, a buszvezető bezárta az ajtókat és indulni készült.

Ekkor rohant előre a fiú barátja a sofőrhöz, hogy szóljon: a barátját leszúrták. Mire a buszvezető hátraért, a busz kiürült, és a sofőrön kívül senki nem próbált segíteni a vérző fiún.

(...)

A Mortimerre kiszabott 3 év 10 hónapnyi börtönbüntetés indokolásából nem derül ki, hogy "a maga nemében páratlanul agresszív bűncselekmény" elkövetésében szerepet játszott-e rasszista indíték. Ezt tehát valóban nem állíthatjuk, noha persze ki sem zárhatjuk azon az alapon, hogy az elkövető elfogása után cigánynak vallotta magát.

Tengernyi irodalom szól az öngyűlölő zsidókról, feketékről vagy akár romákról, saját hétköznapi tapasztalatainkról nem is beszélve. Nem kevesen próbálnak úgy asszimilálódni, a saját csoportjukat sújtó megvetés és gyűlölet elől menekülni, hogy átveszik a saját csoportjukat sújtó előítéleteket, sztereotípiákat. A reménytelenné váló asszimilációért folytatott küzdelem pedig végzetesen agresszív magatartásba csaphat át.

(...)

A Mortimer-ügyet azonban nem csupán azért oktalan és ízléstelen dolog furkósbotként használni azokkal szemben, akik szót emelnek a rasszizmus ellen, mert a rasszista indíték pusztán az elkövető utólagos önmeghatározása alapján nem zárható ki, hanem azért is, mert az utazóközönség viselkedése maga is okot adott a figyelmeztetésre. A részvétlenséget és a közönyt, amellyel a busz utasai végignézték a jelenetet, majd segítségnyújtás nélkül sorsára hagyta a vérző fiút, nehéz lenne elvonatkoztatni a rasszizmus erősödésétől.

Ha furkósbotként nem is, metaforaként annál inkább használható a Mortimer-ügy. A rasszizmus elleni fellépésre válaszoló reagálások már akkor is világosan jelezték a veszélyt, ami azóta valósággá vált. A raszszista indulatok elszabadulásának veszélyét, amely előbb-utóbb emberéletek kioltásához vezet, a romák elleni sorozatgyilkosságot övező közönyt, a demokraták elbizonytalanodását és gyengeségét, és azt, ahogyan a Fidesz a legaljasabb indulatokból is politikai tőkét próbál kovácsolni a maga számára."

Vásárhelyi Máriának és a többi megélhetési rasszistázóknak, meg az alapból idióta valódi rasszistáknak, a megélhetési döntéshozóknak, a megélhetési roma politikusoknak, meg amúgy mindenkinek ezek után ajánlom az utóbbi idők egyik legjobb vitaindító írását.

Kötelező olvasmány: "Papp László Tamás: Kötéltánc az etnikai törésvonal fölött"