Kerényi Imre az egyik kedvenc figuránk a NER-ben, az asztalától és a festményeitől is eldobtuk az agyunkat, és valószínűleg mindegyikre örökké emlékezni fogunk. Az Alaptörvényhez közpénzből készíttetett abszurd képeket eleinte fegyveres őrök vigyázták az Országos Széchényi Könyvtárban, majd 2012 augusztusában vándorkiállítás formájában kezdték végigvinni Magyarországon. (2014 áprilisában fognak visszaérkezni Budapestre, ahol végleges helyükre kerülnek, az Országházba.)
Tegnap Szombathelyen mutatták be a képeket, és ennek kapcsán a nyugat.hu-nak továbbított egy, az iskolája által kapott levelet egy helyi pedagógus. A levelet más szombathelyi oktatási intézmények is megkapták. Így szól:
"Tisztelt Igazgató Asszony! Tisztelt Igazgató Úr! 2013. december 12-én, csütörtökön 14:30-kor a Szombathelyi Képtárban vándorkiállítás nyílik Az Alaptörvény illusztrációi címmel. Kormánymegbízott úr kérése, hogy iskolánként 20-25 fő a végzős osztályokból képviselje az iskolát."
Nincs szebb a lelkesen mosolygó kivezényelt unott diákoknál egy állami, kvázi pártrendezvényen...
Bár az eseményre a nyugat.hu nem kapott sajtómeghívót, azért elmentek, és csináltak egy rövid tudósítást:
"A Képtár környékén már több tucatnyi fiatal időzött, és benn a teremben is voltak bőven. Érdeklődésemre, hogy van-e, aki tényleg azért jött, mert érdekli a dolog, illetve a festmények, meglehetősen egyforma válaszokat kaptam. A legtöbb diák kötelező jelleggel jelent meg (volt, aki a "nagyon erősen ajánlott" kifejezést használta a helyzet leírására), néhányuknak viszont némi "ellenszolgáltatást" ajánlottak cserébe a tanáraik. Akadtak olyanok is, akik egy tanóra keretében jöttek.
A festmények maguk nem váltottak ki túl nagy érdeklődést a diákság körében, inkább csapatokba verődve beszélgettek, játszottak a mobiljaikon.
A kiállítást magát Cebula Anna, a Képtár igazgatója, Harangozó Bertalan és Popovicsné dr. Tisza Edit nyitotta meg. Cebula Anna köszöntő szavai után, amiben elmondta, milyen büszke rá, hogy a Képtár adhat otthon egy ilyen gyönyörű, történelmi pillanatokat bemutató előadásnak, jött a fő esemény, ami miatt idecitálták Szombathely diákjainak jó részét.
Harangozó Bertalan hosszasan taglalta, milyen jó dolog az új Alaptörvény: nem csak azért, mert az 1989-es szovjet mintára készült alkotmány még csak nem is volt legitim (ugyanis nem az ország lakói által választott parlament szavazta meg), hanem azért is, mert nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
De nem csupán az alkotmány, hanem maga a kormány sem: mint Harangozó Bertalan szavaiból kiderült, az elmúlt húsz évben a kormány tömegeket taszított reménytelenségbe és virágzott a korrupció is. Az emberek boldogtalanságban éltek, és majdhogynem elnyomás alatt: elég, ha csak a 2006 októberében bekövetkezett eseményeket nézzük. Bár nem volt benne biztos, hogy a jelenlévők emlékeznek erre.
De mint mondta: végül 2010-ben a választásokon új parlamenti többség született, ami már méltó a magyar nemzethez. Ennek a szimbolikus megtestesítője az Alaptörvény, ami megőrzi a nemzet identitását, és megfelel a modern európaiság követelményeinek. Ez tulajdonképpen egyfajta alapvetés, ami jogi, szellemi és erkölcsi keretet ad az ország működésének. Élen jár az egész kontinensünkön – ezért is támadják. Ezekről a támadásokról többször is szó esett.
Magukról a festményekről viszont nem túl sok. Amint a kiállítást tényleg megnyitották, és vége lett a beszédeknek, a Képtár gyakorlatilag percek alatt kiürült: a képeket szinte csak a kormánybiztos és a holdudvara nézte végig."
Bár Seszták Ágnes ma az MNO vezércikkében kesereg arról, hogy régen (a szocializmusban) minden jobb volt, szerintem egyáltalán nincs igaza. Régen minden ugyanilyen volt. Vagy ma ugyanolyan minden, mint régen. (Mondjuk nem mindegy.) Ugyanúgy bömböl a gimikben ma is a Nothing else matters, mint valaha; és a diákok most is ugyanúgy unják a kötelező részvételt, mint egykor.
Az utolsó 100 komment: