Emlékszünk még a kutyás-gyámügyes akcióra Sátoraljaújhelyen? És hogy utána Horváth Aladár tüntetést szervezett?

Atti írt nekünk erről egy emailt:

"Sátoraljaújhelyből elszármazott, de még viszonylag gyakorta hazalátogató emberke vagyok, aki érdeklődve figyelem a cseperedésem környezetét jelentő városka eseményeit. Az utóbbi időben a tomboló viharon kívül országos visszhangot kiváltó esemény csak a roma gyerekek helyi Önkormányzat által intézetbe vétele jelentett. Ahogy ez kishazánkban lenni szokott ilyenkor, rögtön megjelent a megfelelő kirakatszervezet, és meglátogatta a bajbajutott vidéki cigányságot, amit persze zajos média érdeklődés is övezett. Mielőtt még tájékozódhattak volna arról, hogyan is éltek, élnek azok a családok, akiket ez az "atrocitás" ért a város vezetése részéről, rögvest tüntetést szerveztek, hogy megvédjék az övéik igazát. A városka lakói vegyes érzelmekkel fogadták a hirtelen jött "népszerűséget", azonban egy érdekes hangvételű levelet találtam a helyi sajtóban, amit ajánlok a figyelmetekbe. Szerintem nem bántó hangvételű, és nagyon tanulságos. Ha van kedvetek közöljétek, használjátok, a levél nyilvános."

Íme a levél:
"Nyílt levél Sátoraljaújhely város Cigány Kisebbségi Önkormányzatának vezetőjéhez
 

Tisztelt Márton Mihály Úr!

Megdöbbenve figyeltem az Ön által (is) szervezett tüntetésről szóló tudósítást a ZTV 2008. július 28.-i est híradójában.

Megdöbbentem azon, hogy Magyarországon nem csak nekünk, az úgynevezett „többségi
társadalomnak”, hanem a kisebbségeknek (itt konkrétan a cigány kisebbségnek) is mennyire felelőtlen politikusai vannak. A riportból – na és persze az óta az országos médiákból is – arról értesülhettünk, hogy tüntetésük célja az volt, hogy a tiltakozzanak a „cigánygyerekek törvénytelen állami gondozásba vétele ellen” (idézet az Önök egyik nyilatkozatából).

Eddig tartott a döbbenetem, amit innentől kezdve – a riportot végignézve - felváltott a
felháborodás. Az Önök ugyanis – ha szabad így fogalmaznom – alaposan mellétrafáltak.
Ma Magyarországon egyetlen szerv, vagy hatóság sem emelhet ki a családból törvénytelenül gyermekeket, és ebben az esetben sem ez történt. Nem vagyok sem családvédelmi, sem szociális szakember, sőt Önnel ellentétben még politikus sem, csak egy egyszerű kismama, de annyit azért én is tudok, hogy ebben az esetben a családból való kiemelés elsődleges oka a higiénia – vagyis inkább annak hiánya - volt, valamint az, hogy a nevezett gyermekek nem jártak iskolába. Az országos napilapok hírei szerint a legkisebb elszállított gyermeket azonnal kórházba is szállították, éppen elhanyagolt állapota miatt!
És ekkor jön Ön, természetesen idecsődíti a Roma Polgárjogi Alapítványt Horváth
Aladárostul (itt jegyzem meg: ha már folyton jogokról beszélnek, kötelességekről mikor
halljuk Önöket beszélni???).

Teljesen jóhiszemű vagyok, ezért feltételezem, hogy Horváth urat elfelejtették tájékoztatni a tényekről (gyurcsányul: „nem bontották ki az igazság minden részletét”), ezért talált aztán ki olyan butaságokat, amelyeket a téren hangosbeszélőbe is kiabált (nyilván azért, mert azt hitte: aki hangosabb, annál az igazság). Az én szemem előtt azzal lengette meg a vörös posztót, amikor azt fejtegette: a családból való kiemelés egyetlen oka a szegénység volt.

Ekkor határoztam el, hogy levelet írok Önnek, tisztázandó néhány tényt.
Először: A szegénység, mint a kosz, piszok és elhanyagoltság a legnagyobb demagógia, amelyet Önök valaha is kitaláltak, és rendületlen hévvel alkalmaznak. Megsértenek ezzel nagyon sok becsületes, tisztességes szegény embert. Többek közt személyesen is sértve érezhetném magam, hiszen édesapám a világháború kellős közepén, 11. gyermekként született egy szabolcsi parasztcsaládba – ha valaki, hát Ő tudta, mi az a szegénység. Mégsem volt soha tetves, nem volt koszos vagy szakadt a ruházata, nem kerülte az iskolát, és ha „megélhetési bőnözés” felkiáltással lopni merészelt volna, nagyapám kitekeri a nyakát (persze csak átvitt értelemben, mielőtt ezen felháborodva a gyermekek elleni erőszak címén is gyorsan szervezne egy tömegtüntetést…).
Első tény tehát: felejtsék el a legkedvesebb demagóg frázisukat, amelyet csak azért nem
veszek személyes sértésnek, mert tudom, hogy Önök is tisztában vannak vele: ez egy
hazugság, de Önöknek jelenleg roppant hasznos.

Másodszor: a hazai cigányságnak minden (ismétlem MINDEN) lehetősége megvan rá, hogy gyermekeit iskoláztassa, tisztességben és becsületben felnevelje. Arra hivatkozni, hogy egyes családok szociális helyzete nem teszi lehetővé gyermekeik felemelkedését, ismét csak egy nagy hazugság.

Feltételezem, olvasott Ön is Féja Géza vagy Illyés Gyula szociográfiákat, vagy esetleg Sinka Istvánt, jártas a társadalomtörténetben, hiszen politikus. Akkor bizonyára Ön is tudja, hogy Magyarországon soha, és egyetlen népréteg sem volt annyira kiszolgáltatott helyzetben, mint a két világháború között a pusztai cselédség.
Ők mégis éltek azzal a lehetıséggel, amit a háború utáni változások hoztak, amikor az
ingyenes közép-, és felsőoktatás megnyitotta gyermekeik számára az utat a másfajta, méltóbb élet felé. Gyermekeik sokszor „csak” gyári munkások lettek, de unokáik már diplomások – én egy vagyok közülük!

Önöknek minden lehetőség az ölükbe hullik: ingyenes tanszerek és tankönyvek, ingyenes iskolai étkezés, pozitív diszkrimináció a felsőfokú tanulmányokhoz, és még hosszan sorolhatnám. Mi lenne, ha arra fordítanák az erejüket és idejüket, hogy meggyőzzék a hazai cigányságot: éljenek ezekkel a lehetőségekkel, hiszen a szociális hátrányok egyetlen leküzdési módja a tanulás, az iskolázottság.

Végül tisztázzunk néhány fogalmat is.
A tüntetésen az egyik résztvevő büszkén tartott a magasba egy táblát, melyen ez a felirat szerepelt: „Csináljatok magatoknak gyereket!”
Na erről van szó. A fogalmak zűrzavara. Hát valóban nem vették észre ezt Önök, jelenlévő felelős (?) cigány vezetők?
Gyereket "csinálni" ugyanis mindenki tud, aki túl van a pubertás koron. Azt megszülni pedig már akár egy 12 éves kislány is képes… De felnevelni? Az már egészen más tészta.
Önök a cigányság választott képviselői. Idejüket és energiájukat nem mondvacsinált indokok alapján szervezett, és hangulatkeltő módon megtartott tüntetésekre kellene fordítaniuk, hanem pl. arra, hogy ezt az „apró különbséget” megértessék azokkal, akik anyagi háttér nélkül vállalnak újabb és újabb utódokat, sőt, szinte megélhetési formává teszik a gyerekszülést.

Emberi joguk. De akkor neveljék is fel azt a gyermeket, amihez az én fogalmaim szerint
hozzá tartozik a tisztességes étel, megfelelő ruházat és oktatás biztosítása is. Ugyanis csak ezzel tudnak perspektívát biztosítani gyermekeiknek, a segélyen leélt egész élet pedig minden, csak nem perspektíva. Ebben ugye egyetértünk?
Önökön is múlik, hogy az ország vezetőivel karöltve tegyenek valamit, mert 20 év múlva már nem lesz, aki ennek a rétegnek az eltartásáról gondoskodjon. Magyarul: akinek az adójából levonják a segélyre valót.

Levelem teljes egészében magánvéleményemet tükrözi, melyet Magyarországon bárkinek
joga van megfogalmazni. Ugyanakkor tudom azt is, hogy városunkban nagyon sok
tisztességes ember így gondolkodik, de Ők – ki tudja, miért – nem mernek hangot adni ennek.

Soraimat az Ő nevükben, helyettük is írtam.
Csorbáné Bolega Erika
sátoraljaújhelyi lakos