Érzékelhető, hogy sorban telik be mindenkinek a pohara.
Dolgozunk vég nélkül (a munkahelyen pénzért, otthon csak úgy igényességből), de gyarapodásra esélye sincs az átlag magyar állampolgárnak, a rezsi és a kaja elviszi a jócskán megadóztatott fizetés nagy részét, egy gyereket is háromszor meggondol mindenki, aki fizetésből él. Közben pedig azt látjuk, hogy a segélyezettek minimálbérért vagy még többért egész nap otthon vakaróznak, a gyerekeik (nem, nem egy), a házuk, az udvaruk, a kertjük rendetlen és csupa mocsok.
Nagyon rossz ez, és még rosszabb hatással van a társadalmi morálra.
Hál'Istennek egyre többen belátják ezt, és a maguk kis eszközeivel próbálnak (mernek) tenni ellene valamit. Más kérdés, hogy azonnal kirekesztő, kegyetlen, jogtipró rasszistának vannak bélyegezve....
Monok kezdte a szociális segélyek végtelen, korlátok nélküli osztásának beszabályozást, majd többen követték. Például a Somogy megyei Gadács. A faluban nem kaptak segélyt a dohányosok és a kávéivók (nem azok, akik napi egy csésze kávét isznak, és 3 szál cigit szívnak el, hanem akik életvitelszerűen ezekre költenek kaja és tisztítószerek helyett). Az ugyanis csak annak jár, aki "önhibáján kívül" került a "létfenntartását veszélyeztető élethelyzetbe" - mondta ki helyi rendeletében a település önkormányzata. Az alig 140 lelkes település képviselő-testülete szerint "önhibának minősül, ha kérelmező vagy családja a házukhoz tartozó kertet nem művelik, a kérelmező vagy családtagjai rendszeresen élvezeti terméket fogyasztanak (feketekávé, cigaretta, alkohol), vagy felelőtlen, költekező életmódjuk miatt a család gazdasági létalapját elvonják".
