Bizony, Orbán Viktor nem most tartott először úgy évértékelő beszédet, mint frissen megválasztott miniszterelnök. 1999. február 4-én szintén hasonló helyzetben beszélt, de akkor még nem volt se kétharmad, se fülkeforradalom, és ne felejtsük el, hogy nem volt még több ezer milliárd EU-s támogatás, de volt az EU-s átlagnál gyorsabban fejlődő gazdaság.
Érdemes elolvasni, hogy milyen témák voltak a legfontosabbak akkor Orbán Viktornak. Hát igen, sok minden nem változott az elmúlt 12 évben: új gazdaságpolitika, hatalmas államadósság és annak a kamata, gyermekek utáni adókedvezmény, iskolalátogatáshoz kötött a családi pótlék, népességfogyás, inaktívak nagy száma, új közoktatási törvény, drogmentes Magyarország, közmunkaprogram, ne segélyből éljenek az emberek, sürgősségi betegellátás ...
Sajnos, a beszédet átolvasva úgy érzi az ember, hogy egy lépést sem sikerült előre lépni, sőt, inkább minden még rosszabb lett.
Orbán évértékelő beszéde 1999-ben, részletek. (No, igen, akkor még tudott konkrétumot is mondani évértékeléskor, 2011-ben már csak annyi jutott, hogy bla-bla-bla (ásít) ...)
"... engedjék meg, hogy elmondjam, miként gondolkodik a polgári koalíció kormánya magáról a kormányzás értelméről.
Mi úgy hisszük, a kormány feladata több mint az államapparátus igazgatása, a folyó ügyek, az ország napi gondjainak megoldása. A kormány maga elé tűzött célja, elhatározott szándéka az, hogy a polgárok, közösségeik és az ország egésze előtt egy kormányzati ciklust messze meghaladó távlatokat nyisson. Ennek érdekében igyekszik mozgósítani az országban, az ország lakóiban rejlő erőforrásokat. Bizonyos vagyok abban, s a kormány minden tagja bizonyos abban, hogy ehhez szilárd értékekre, világos célokra és közös akaratra van szükségünk.
Alig fél éve annak, hogy a polgári koalíció kormánya megalakult. Az első lépések körül bábáskodva sokan bíztattak bennünket, s ugyanakkor aggódtak is, vajon nem vágtuk-e túl nagy fába fejszénket, vajon képesek leszünk-e úrrá lenni azokon a nehézségeken, amelyekkel mindannyiunknak nap-nap után szembesülnünk kellett.
Bizonyosak voltunk abban, hogy élnünk kell a lehetőséggel, hogy a körülmények hatalma közös akarattal legyőzhető. Amikor vállaltuk a kormányzás felelősségét, azt mondtuk ki ezzel – amiben titokban minden család, minden polgár reménykedett –, hogy van jövője ennek az országnak, ennek a nemzetnek, hogy van jövője mindazoknak, akik készen állnak, hogy mindent megtegyenek saját személyes vágyaik, terveik valóra váltásáért.
Az eddig elért eredmények tükrében úgy látom, hogy azok mérték fel helyesen lehetőségeinket, akik bíztattak bennünket. Sorra születnek azok a döntések, amelyek önmagukért beszélnek.
A polgári koalíció kormánya 1998 júniusában gyökeresen új gazdaságpolitikát hirdetett meg, melynek középpontjában a gazdasági növekedés áll. S bár a közgazdászok elemzései, tanulmányai a magunkfajta laikusok számára nem mindig érthetőek, annyit mindenképpen mondhatunk, hogy a gazdaság fő mutatói 1999-ben rendkívül kedvezően alakulnak. Magyarország gazdasági növekedése az Európai Unióénak kétszerese. Az előző évhez képest tíz százalékkal nő a várhatóan versenyképes magyar áruk kivitel.
A fiatal magyar demokrácia első kilenc éve után először 1999-ben csökken az ország által egy év alatt megtermelt javak értékének 60 százaléka alá az államadósság. Ezzel elérjük a legfejlettebb európai államok ajánlott adósságmutatóját. A keresetek vásárlóértéke 1999-ben 3,6 százalékkal, a nyugdíjaké több mint négy százalékkal emelkedik. Ebben az évben az inflációt, a pénzromlás ütemét egy számjegyűre zsugorítjuk.
A kedvező gazdasági mutatók mellett 1999-ben javul a költségvetés egyensúlyi helyzete is. Javul annak ellenére, hogy a rendkívül pazarló társadalombiztosítási rendszer, a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank állapotának rendezése összesen 240 milliárd forintjába került az adófizetőknek.